Turbuly Lilla: Férfiak a teljes idegösszeomlás szélén
Határon Túli Magyar Színházak Szemléje 2.
Visky Andrej nem a múlt század eleji ír vidékről, inkább a mai erdélyiről szeretne képet adni.
Visky Andrej nem a múlt század eleji ír vidékről, inkább a mai erdélyiről szeretne képet adni.
Az ember a színházban nem mások hülyeségén szeret nevetni, hanem – közvetetten – mindig önmagát röhögi ki boldogan.
Szinte csak a monológok maradtak meg, a dialógusokat inkább a nézőknek mondják, vallomásként, ám a sokféle nonverbális akció annál intenzívebb kapcsolódást teremt másokhoz.
Sokkolni kell ahhoz a nézőt, hogy elgondolkoztassuk?
Az isten megcsinálta a Tízparancsolatot, utána lelépett, és magunkra hagyott minket.
...mennyiféleképpen éljük meg ugyanazt az előadást, és hányféleképpen tudunk, vagy éppen nem tudunk beszélni róla.
Mintha az író-dramaturg minden bele akart volna írni ebbe az egy darabba, és mintha a rendező az erőszakos, direkt hatáskeltés potenciométerét csak felfelé tudná csavarni.
Az Eltűnő ingerek nem cáfolt rá a szakmai beszélgetéssel felfokozott várakozásokra.