Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod – SZÍNHÁZGONZÓ

...nyersen láthatóvá teszi az emberi sorsok szöveg alatti áramlását.

Nem emlékszem pontosan, hol és mikor találkoztam először Tar Sándor Vízipók című novellájával (leginkább arra gyanakszom, hogy az Élet és Irodalomban olvastam, de az is lehet, más lapban), ám abban biztos vagyok, hogy első munkahelyemen már a múlt század hetvenes éveinek végén rövid időre szállóigévé, vagy inkább szertartásos hülyéskedéssé vált az alábbi cselekvéssorozat: belenéztünk a tükörbe, vállon csókoltuk magunkat, majd kijelentettük, hogy „szeretem ezt a büdös kölyköt”.
Elismerem, én vittem be a szöveget a színházi öltözőbe, de rögtön büszkén hozzáteszem: a szintén szívesen ripacskodó, nálam jóval idősebb kollégáim a hozzá tartozó tükör előtti műveletekkel együtt hamar felszedték, magukévá tették, sőt, nem egy bámulatosan tovább is fejlesztette. Tar Sándorról és a Vízipók Molnár nevű munkáshőséről (akitől származik a bon mot) nem beszélgettünk tán egyszer sem, mégis e fenti eset kétségtelen példája annak, hogyan szivárog be az irodalom a mindennapokba, a közbeszédbe – miután előtte a mindennapok beszivárogtak az irodalomba.

Ez az ide-oda szivárgás azért nem egyszerű menet. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kifejezetten (párt)állami elvárás volt a hétköznapi valóság irodalomba szivárogtatása, olvashattuk is szakmányban a gyáriöltöző-, műhely- és szocialistabrigád-zsánereket, volt köztük sok jó is. De nem véletlen, hogy az emlékezet évtizedeken át például Tar Sándor szófordulatait, leírt képeit őrzi meg. Tar prózáját átszövi-belengi az a titokzatos plusz (a hétköznapi konkrétumon túlmutató többlet, tán nyelven túli valóság?), amelyre minden bizonnyal valamennyi író törekszik, de csak a legjobbak tudják (láthatatlanul) megjeleníteni. Az viszont egyre inkább bizonyosnak látszik, hogy az epikus szövegek közül színházcsinálásra csak a Tar-féle, Tar Sándor minőségű szövegek alkalmasak. A Forte Társulat A te országod című előadásának ez az egyik (nyílt) titka, tartópillére.
A szövegeket persze lehet szabadon kezelni, lehet a különböző írói korszakok különböző darabjait egy kompozícióvá gyúrni, a jó szöveg még a színpadi igények érdekében eszközölt változtatást is gond nélkül kibírja, sőt: jó érzékkel bele is lehet írni – ahogyan ezt A te országod esetében a színpadra alkalmazó író, Keresztury Tibor meg is tette.

Innen (a jó alapanyagtól) már csak a szereplők dolga az előadás, gondolhatnánk, és ebből annyi igaz is, hogy A te országod esetében a megszokottnál is fontosabb a játszók helytállása, de azért Horváth Csaba rendező-koreográfus is betesz valamit az előadásba. Például ki kell találnia és rendszerbe állítva működtetnie kell egy tárgyi és/vagy egyéb vizuális szimbólumrendszert, amelynek elemei nem nagyon elvontak, de azért nem is banálisak, közérthetők, de nem szájba rágva illusztrálnak, és mindezek mellett kellően variálhatók, építhetők, és miközben jelképnek is alkalmasak, létrehozhatók velük a kockázatvállalás folyton változó pályái, melyeken a szereplők haladnak, megélik sorsukat. Nyemirovics-Dancsenko Csehovról szóló meglátására gondolva, úgy is fogalmazhatnék, hogy Horváth a rendezéseiben szimbolikus akciókkal nyersen láthatóvá teszi az emberi sorsok szöveg alatti áramlását. A direkt bele- és megmagyarázástól persze ez esetben is jobb tartózkodni, de a szereplők mi másért imbolyognának visszatérően lefektetett pévécé csöveken, avagy miért építenének maguknak újra és újra csőszerelvény-rendszereket, melyeket aztán meg kell mászniuk, vagy a tetejükre érve, újabb feladatként egyensúlyt kell találniuk. Az életküzdelem jelképei ezek a testileg (fizikailag) kockázatos akciók, Horváth Csaba színházában ezek teszik átérezhetővé a léthelyzeteket, a sorsok alakulását. Pontosabban: adekvát többletet társítanak a verbális szöveghez. De a társítás nem könnyen eredményez koherens, komplex nyelvként működő rendszert, ráadásul olyat, amelyik esztétikai élményt is nyújt. Ezért néha kellősítő anyag is kell hozzá.

A te országodban ez a zene. A rendszeresen megszólaló a capella kórus (Farkas Ferenc Öt kis gyermekkar Kassák Lajos verseire című gyűjteményéből a Vadászó csiga és a Harangoznak című kórusművek hangoznak el) a rögvalóság realisztikus alakjait költői magasságba emeli. Az ének együtt a furcsa mozdulatokkal és akciókkal, a sokszor bizarr eszközhasználattal és persze a szöveggel különös, artisztikus matériát teremt, néha olyan az előadás, mint egy sok szöveges, kevés énekes, fülbemászó és kellemes kortárs opera.
A színészek rendkívüli teljesítményt nyújtanak. Csillogtatniuk kell a hagyományos karakter-megjelenítés művészetét, miközben táncos-artista erényeket felmutatva kockázatos izomakciókat és koordinált testbeszédet abszolválnak, de bármikor több szólamban dalra fakadnak, sejtelmes pianókkal különös hangulatot teremtenek – mindezt azért, hogy a realisztikus karakterek már születésükkor tágabb, elvont dimenziókba emelkedve nyerjenek többletértelmezést. És mindeközben hétköznapi emberek maradnak. Érdekes, de a Forte Társulat régebbi és újabb tagjai egyaránt anyanyelvi szinten beszélik (vagy inkább használják) ezt a szokatlan – nyugodtan állítható: egyedülálló – komplex színházi nyelvet. Bár ez a stílus erősen maszkulin, ennek ellenére (vagy éppen ezért) a nők mindig fontos szereppel bírnak benne. Ez a A te országodban is így van: a sok férfi között a három női szereplő sokkal nagyobb amplitúdók között játszik, egyrészről hozzák és bírják a férfias keménységet, másrészről – ellenpontként – gyakran megmutatják az érzéki női princípiumot.

Mindent összevetve: Horváth Csaba hosszú évek következetes munkájával jelentős, eredeti színházcsinálóvá vált, Tar Sándor helye a legnagyobb íróink között van, A te országod színészgárdájának tagjai pedig minden reggel – az ismert szöveg kíséretében – megérdemelten nyomhatnak csókot a vállukra a tükör előtt.

Fotók: Kővágó Nagy Imre

Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod (Forte Társulat)

Tar Sándor novelláiból írta és színpadra alkalmazta: Keresztury Tibor.
Dramaturg: Garai Judit. Kórusok: Ökrös Csaba. Jelmez: Benedek Mari. Díszlet: Mocsár Zsófia. Fényterv: Payer Ferenc. Produkciós vezető: Számel Judit. Rendezőasszisztens: Kovács Henrietta. Rendező: Horváth Csaba.
Szereplők: Andrássy Máté, Fehér László, Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Kádas József, Krisztik Csaba, Kurta Niké, Nagy Norbert, Novkov Máté, Pallag Márton, Zsigmond Emőke.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2015. december 17.