Turbuly Lilla: Örömszínház egy ökomeséből

Gerald Durrell: A hahagáj

...mit néhány nyamvadt hahagáj, ha a fejlődés, az új repülőtér a cél?

Mostanában azt veszem észre magamon, hogy menekülésképpen olvasok. Mikszáthot, angol klasszikusokat, meg állattörténeteket James Herriot-tól és Gerald Durrelltől. Csak ne az legyen, amiben élünk. Aztán persze beleszivárog, Mikszáthba különösen, ahogy beleszivárog a FAQ Társulat Durrell-előadásába is. Amikor azt mondják, mit néhány nyamvadt hahagáj, ha a fejlődés, az új repülőtér a cél? Akkor óhatatlanul eszébe jutnak az embernek a délvidéki földikutyák, akiket a nyári kerítésépítés sodort a még gyorsabb kihalás felé. Meg aztán Zenkaliban is vannak, akik nem értékelik túl sokra a demokráciát, nem beszélve a korrupt fejlesztésügyi miniszterről, Ludzsáról. (Igaz, a színpadon miniszterasszonyt látunk, olyan meg, ugye, nálunk nincsen.) És van némi áthallás a helyi és a birodalmi értékrend ütköztetésében is.

Hahagáj 11

De Durrell történetében és az előadásban is az a lényeges, hogy a humoron, a könnyedségen túl arra emlékeztet, amit ebben a mi, politikai csatározásokkal túlterhelt életünkben hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy a sorsunk (nem is olyan) hosszú távon mégiscsak azon múlik, hogy bánunk a természettel. Vagy ahogy Csaszi, Zenkali császára mondja: „Vajon nem üdvös belátnunk, hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? [...] Másodsorban a fától. [...] Harmadsorban [...] nem tölt el mindenkit alázattal, hogy sorsa egy madár emésztésén múlik?” Amire a válaszunk az, hogy sajnos nem, többnyire nem tölt el alázattal, a politikusok meg nem érnek rá A hahagájt olvasni vagy megnézni.

Hahagáj 48

Árvai Péter rendezése – a szükségszerű húzásokat, szereplőelhagyásokat leszámítva – követi a regény cselekményét. A kis sziget, Zenkali a maga hóbortos lakóival hirtelen stratégiailag fontos ponttá válik a brit birodalom számára, ezért az ott lakók nagy dilemma elé kerülnek: feláldozzák-e kihalóban lévő flórájukat és faunájukat emberi és anyagi célokért vagy sem. A komoly kérdésfelvetést azonban humorba és iróniába ágyazzák, a különösebbnél különösebb szereplőket pedig a szigetre érkező angol fiatalember, Peter különcségektől mentes, hozzájuk képest hétköznapi karaktere ellenpontozza. Mi, nézők, eleinte az ő szemével látjuk a szigetlakókat, mint valami furcsa cserebogarakat, aztán, ahogy haladunk előre, vele együtt vonódunk be a világukba, a mesébe. Mert A hahagáj alapvetően mese, ökomese, ha van ilyen kifejezés egyáltalán, abból a fajtából, amelyben a (sziget)világ megmentésére hivatottak azért az elején húzódoznak ettől a megmentéstől.

Hahagáj 56
A nézőtér három oldalról fogja körül a játékteret – mi vagyunk a szárazföld, középen egy kiszolgált fürdőkád a hajó az óceánon és egyben Csaszi palotája. A díszlet és kellékigény egyébként is nagyjából egy építkezés és egy üzemi konyha keresztmetszete egy (más előadásokból már ismerős) vasállvánnyal, néhány vödörrel és menzai mennyiségű nyers tésztával. Az alkotók bizonyosan látták Horváth Csaba rendezését, A nagy füzetet, mert itt is a tésztát gyúrják, formálják, dobálják, kellékek sorát megtestesítve vele. Van még néhány csomag elkerítő szalag a sziget határainak kijelölésére, és kreatívan húzkodják a hátsó függönyöket – vagyis szegény színház ez sok ötlettel.

Hahagáj 57
Tudni lehet a társulatról, hogy színjátszós múlttal kerültek össze, de nem hivatásos színészek, a civil foglalkozásuk, vagy az egyetem mellett játszanak, miközben színészileg is folyamatosan képezik magukat. Ebből a helyzetből következik, hogy a színészi teljesítmények nem egyenletesek, többnyire nem professzionális színjátékot látunk, hanem színvonalas műkedvelőt, de minden karakter megteremtődik és életre kel. Ahogy más előadásaikban, itt is zenélnek, és magát a zenélést is a játék részévé teszik.
Ha összbenyomást szeretnék megfogalmazni, az egész előadást valami laza, felszabadult játékosság jellemzi, amelyben az alkotók magát a játékot veszik komolyan. Érződik, hogy beleadtak apait-anyait: ötleteket, lelkesedést, időt és energiát, hogy örömmel hozták létre ezt az előadást, és ezt sikerült átadniuk a nézőknek is. Ráadásul mindez szerencsésen találkozik Durrell világával, így megkockáztatom, hogy amit láttunk, neki is tetszene.

A hahagáj
A FAQ Társulat előadása Gerald Durrell azonos című regénye alapján
Játszók: Baradlay Viktor, Boros Ádám, Horváth Fruzsina, Orbán Borbála, Rábavölgyi Tamás, Tóvaj Ágnes.
Produkciós vezető: Gáspár Anna. Konzulens: Tárnoki Márk. Rendezte: Árvai Péter.

MU Színház, 2016. február 5.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu