Varga Kinga: Generációkon átívelő előadás

My Fair Lady a Magyar Színházban – 350-szer

Mert akkor jó a My Fair Lady, ha Eliza tud énekelni.



350. előadásához érkezett el a My Fair Lady a Hevesi Sándor téren. Ezt az előadásszámot 19 év alatt érte el. Az intézmény, amelynek színpadán fut, időközben elveszítette Nemzeti Színházi státuszát, Pesti Magyar majd, Magyar Színházként kereste/keresi a helyét a magyar színházi palettán. A premier-szereposztás teljesen lecserélődött, a rendező (Sík Ferenc) több mint 17 éve nem él, az előadás ennek ellenére él és virul, amit a gondos karbantartásnak köszönhet. Ez utóbbi megfogalmazást az igazgató, Őze Áron használta az ünnepi estén, amikor is a függöny elé kiállva összefoglalta röviden az előadás történetét, és felsorolásszerűen megemlékezett a valaha az előadásban játszott színészekről és az azt létrehozó alkotókról. Feléjük tett gesztusként értelmezhető az üresen hagyott szereposztási tábla. A jubileumi alkalom fényét a közönségnek érkezéskor kiosztott pohár wisky és aprósütemény, illetve az előtérben türelmesen álló „valódi ascotti versenyparipa" emelte. Ezúttal régi szereplőkkel nem találkozhattunk sem a nézőtéren, sem a színpadon, az a 300. előadásnak volt a sajátja.
Az előadás nem hagyja csalódni a közönségét. Valódi díszletek, valódi jelmezek, valódi, énekelni és játszani tudó színészek. Mindez a színpadon, szemben a nézőkkel, akik a vörös bársonnyal bevont színházi székeken ülnek passzívan, időnként nevetve, vagy lélegzetüket visszafojtva, ahogy az előrehaladó történet éppen hat rájuk. Sőt, ehhez még függöny is társul, és ahogy az félrehúzódik, körbelengi a belső teret az a bizonyos színházi illat. Ezt lehet kárhoztatni, vagy fintorogva elfordulni tőle, hogy elavult, és hogy kiszolgálja a nézők elvárásait. Mégis amondó vagyok, hogy szükség van ilyen típusú színházi élményekre is.

my-tóth-aukszTóth Sándor és Auksz Éva / fotók: Dóka Attila


Természetesen ennek csak akkor van jelentősége, ha működik az előadás. És a My Fair Lady bizony működik. Egyben van. Áll ez a főszereplők és mellékszereplők játékára, a tömeget adó Pesti Magyar Színiakadémia növendékeire, akiknek évtizedek óta, generációról generációra biztosít a produkció megmutatkozási lehetőséget és – prózai, zenei és táncbetétei révén – iskolát. A szöveges és a zenei részek egyensúlyára, arra, hogy még a mai napig élő zenekar biztosítja a zenei kíséretet.
Érdekessége az előadás történetének és természetének, hogy nem volt sohasem kettős szereposztása, a színészek elődjük valamilyen okból adódó távozása miatt cserélődtek. Emiatt sokkal személyesebb a hangvétel, egyáltalán nem jellemző a Nyugaton általános, és már nálunk is egyre inkább terjedő elidegenítő nagyüzem. Minthogy pedig ilyen gazdag múltú előadásról van szó, látva az éppen színpadon lévő színészeket, fel-felsejlik egy-egy régebbi alakító gesztusa, amellett természetesen, hogy a jelenlegi előadás is teljes értékű, ugyanannyit képes adni annak is, aki most látja először.
A My Fair Ladyben minden Elizán és Higginsen áll vagy bukik. Természetesen ők nem elegendők az előadás sikeréhez, de nélkülük sem ér semmit az egész. Auksz Éva és Tóth Sándor meggyőz minket, hogy nincs okunk aggodalomra. Auksz Éva tizenhét éve játssza a szerepet Fonyó Barbara és Götz Anna után (később rövid időre Holecskó Orsolya is Eliza bőrébe bújt). A próbafolyamat alatt nem ő küzdött tehát a szereppel, az eltelt időben azonban sikerült maradéktalanul magáévá tennie. A kis koszos virágáruslányból fenséges királynővé válik a második felvonásra. Az átalakulás-történet színpadon mindig magában rejti a megtisztulás lehetőségét, és ez, hála Auksz Évának, ebben az előadásban maradéktalanul megvalósul. Nem beszélve muzikalitásáról és kiváló minőségű énekhangjáról. Mert akkor jó a My Fair Lady, ha Eliza tud énekelni. Tóth Sándor Higginse visszafogott, érzelmeit csak nehezen tudja kinyilvánítani. Mihályi Győző játékosabbra vette a fonetikaprofesszor figuráját, ezzel együtt mindketten azonos amplitúdón mozognak/mozogtak Auksz Évával, a játék kölcsönösségen alapszik, nem függő viszonyon. Higgins második felvonásban elhangzó mondata, miszerint Eliza „szövetséges hadihajóvá" változott, az első pillanattól jellemzi a kettőst.
Higginst a bemutatón Bács Ferenc volt, Pickering ezredest Sinkovits Imre, Pearce-nét Lukács Margit, Eliza apját Agárdy Gábor alakította. Parádés felhozatal. Az ő játékukról halvány emlékfoszlányok, esetleg TV-műsorok részletbevágásai villannak fel. Pickering ma Rancsó Dezső, az elmúlt években Mihályi Pál. Az Eliza-Higgins központi maghoz harmadikként csatlakoznak, színesítenek. Fillár István az apa szerepében viszi magával a közönséget, fiatal kora ellenére elhiteti velünk, hogy ő egy meglett „köztisztasági alkalmazott."

may-jelenet-rancsó-jegercsik-aukszRancsó Dezső, Jegercsik Csaba és Auksz Éva


Jegercsik Csaba Freddyként megmutatja fantasztikus tenorhangját (a premieren Tóth Sándor játszotta Freddyt). A kisebb szerepekben Dániel Vali (Mrs. Higgins), Tóth Éva (Mrs. Eynsford-Hill), Benkő Nóra (Pearce-né), Szűcs Sándor (Harry), Szatmári Attila (Jammie), Simon András (George) mindannyiszor ugyanakkora figyelemmel és alázattal mutatkozik előttünk. (Pearce-nét egészen a legutóbbi időkig Császár Angéla alakította, természetesen ez rá is igaz.) A lóverseny-jelenetben Eliza „próbatételekor" mutatható ki igazán, hogy miért képes még ma is működni az előadás. Az összmunka miatt, az odafigyelés miatt. Dániel Vali, Tóth Éva, Jegercsik Csaba a maga mellékszerepével dolgozik „alá" Elizának, hogy a poénjai jól és kiszámítottan működhessenek. Ha ők egyszer is elvétenék a tempót vagy csak egy kicsit is kevésbé tennék oda magukat, felborulna az egyensúly.
Mindent összevetve érzékeny előadással van dolgunk, amely jól bánik a tempóval és a dinamikával. Manapság sokszor látni „gejl" musicalaket. Csöpögnek, túlzásba esnek. Ez az előadás nem ilyen, hanem a maga egyszerűségében katartikus élmény.

My Fair Lady

Díszlet: Kemény Árpád, jelmez: Tordai Hajnal, koreográfus: Geszler György, zenei vezető: Fekete Mari, zenei munkatárs: Magony Enikő, rendezőasszisztens: Hűbér Tünde, rendező: Sík Ferenc, Trimmel Ákos.
Szereplők: Dániel Vali, Tóth Sándor, Fillár István, Auksz Éva, Tóth Éva, Jegercsik Csaba, Rancsó Dezső, Benkő Nóra, Szűcs Sándor, Szatmári Attila, Simon András.

Magyar Színház, 2013. november 17.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu