Turbuly Lilla: Minden inog

Forte Társulat: Patkányok

... az ingás, ez a folyamatos bizonytalanság egy lehetséges összeérési pont a mával.

Az utóbbi években megszoktuk, hogy Horváth Csaba szkénés rendezései erős irodalmi alapanyagra és nem kortárs történetekre épülnek (még akkor sem, ha maga a szerző kortárs). A tavalyi, Trafóban bemutatott A te országod kivétel, hiszen Keresztury Tibor Tar Sándor-átirata a közelmúltból is a mához szól. Idén azonban a fortésok visszatértek a Szkénébe, méghozzá egy nem túl gyakran játszott, százéves Gerhart Hauptmann-darabbal. Néhány éve a kaposvári egyetemisták készítettek belőle vizsgaelőadást Novák Eszter rendezésében, előtte a kolozsváriak – hosszú (öt felvonásos) dráma, sok szereplővel, sokaknak meg lehet benne mutatkozni.

pat pal foldPallag Márton és Földeáki Nóra / fotók: Jókúti György

Két fontos szála van: Johnné története, aki néhány éve elvesztette a kisbabáját, és hiába az erős vágy benne is, férjében is, nem esik újra teherbe. Így alkut köt egy megesett cselédlánnyal, magához veszi az újszülöttet, és mindenkinek azt mondja, hogy az övé. A lányban azonban felélednek az anyai ösztönök, visszaköveteli a gyereket. A másik szál Johnné kenyéradójához, a színházigazgatóból jelmezkölcsönzővé lecsúszott Hassenreuterhez kötődik, aki lánya szerelmével, Erich Spittával vitázik színházról, színjátszásról, a mindennapi életek színpadra vihetőségéről.

pat kur bajKurta Niké és Bajor Lili

Horváth Csabát a bárhol, bárkivel megeshető emberi történetek, a kortól független emberi lényeg jobban érdekli, mint az itt és most történései.Nem áll be abba a trendbe, hogy mi, függetlenek a máról szóljunk a mi színpadunkra születő szövegekkel, és csapjunk az asztalra jó keményen, lehetőleg másfél órában. (És ez nem értékítélet, ebből a kiindulópontból is születnek jó és fontos előadások.) Horváth Csaba inkább színpadra teszi a Bűn és bűnhődést közel négy órában vagy a Patkányokat három és félben. Mindez persze nem zárja ki, hogy a történet a mával összeérjen, de ha így van, az nem direkt módon történik meg, és az egyes nézőtől is függ, hogy vele megtörténik-e.

pat feh foldFehér László és Földeáki Nóra

Előadásainak fő jellegzetessége, hogy szöveg és mozgás egységét egyedi, összetéveszthetetlen módon képes megteremteni. Az utóbbi években a szöveg egyre nagyobb hangsúlyt kapott rendezéseiben – gondoljunk csak a Bűn és bűnhődésre –, így tulajdonképpen várható volt, ami a Patkányokban történik, mégis, gyanítom, hogy velem együtt sokakat meglepett. A szöveg–mozgás arány itt ugyanis végletesen eltolódik a szöveg javára. Ami nem azt jelenti, hogy ne jelennének meg időnként a jellegzetes mozgások, mozgássorok, de ez tényleg csak néha történik meg. Igaz, ettől még az előadás nagyon pontosan meg van koreografálva, minden kézmozdulatnak, csúszdára mászásnak (mert egy csúszda jelzi a darabban gyakran emlegetett padlásfeljárót) és onnan lecsúszásnak jelentősége van. És van olyan szereplő, a színházigazgató lánya, akinél a többiekhez képest hangsúlyosabb a mozgás szerepe. (Bajor Lili játékában éppen az a meglepő, hogy teltebb alkata ellenére mennyire jól él ezzel az eszközzel.) Hogy az előzetes várakozások mennyire befolyásolhatják a nézőt, arra jó példa, hogy magam annyira vártam, hogy majd csak elkezdenek a szereplők A nagy füzetből vagy az Irtásból ismerős módon mozogni, hogy amikor az első felvonás után a színészek mind berajzottak, hogy átrendezzék a színpadot, egy pillanatra azt hittem, hogy most, a hagyományosnak mondható szövegszínház után valami nagyon más, mozgásos kontrasztjelenet következik. De nem. Aztán az embernek rááll a szeme és az agya arra, hogy ez az előadás más keretek között működik, de működik. A dialógusokat, monológokat sokkal finomabb mozgások kísérik, és ezek csak időnként és akkor is rövid időre erősödnek mozgásszínházzá.

pat krisz kurKurta Niké és Krisztik Csaba

Új elem viszont a Pintér Béla darabjaiból ismerős énekbeszéd. Ökrös Csaba zenéjét ezúttal a színészek szólaltatják meg egy szintetizátoron, és az előadás jól eltalált, hangsúlyos pontjain „dalban mondják el” a drámaszöveget. Amit egyébként Parti Nagy Lajos fordított, és amiből úgy hallatszik ki, hogy a múlt századelőn vagyunk, hogy közben a mai fülnek kedvez. A lengyel cselédlány (Osváth Judit) törtnémet beszéde jellegzetesen partinagyos, egyébként azonban a fordító a háttérben marad.

pat kad andKádas József és Andrássy Máté

A díszletnek most is van egy meghatározó eleme: ezúttal rongyokkal töltött zsákokból építkeznek: így lesz belőlük házfal vagy bútor. Mivel a Patkányok jórészt alagsorban/pincében játszódik, az ablak és az ajtó folyamatos kivilágítása/elsötétítése jelzi a külvilágot.
A dráma két szála maga is kínálja azt a kettősséget, amelyre a rendezés ráerősít: a tragikus és a komikus, néha már-már bohózatszerű jelenetek egymás mellettiségét. Ez néha odáig megy, hogy valóban egyszerre van jelen a színpadon mindkettő, a színházigazgató (Krisztik Csaba) túlzó gesztusokkal operáló, előtérbe tolakodó, harsány jelenléte és mögötte a most már második gyermekét is elvesztő, őrületbe menekülő anya (Földeáki Nóra) fájdalma.
„Nem is lehet differenciáltan tapsolni” – mondta valaki az előttem ülők közül az előadás végén. Igaza volt, a néhány vendéggel kiegészült társulat ezúttal is egységes, szép, koncentrált teljesítményt nyújtott. Mégis, ha lehetne, differenciáltan tapsolnék Földeáki Nórának, Krisztik Csabának és a pályakezdő Bajor Lilinek.

pat nagy foldNagy Norbert és Földeáki Nóra

„Minden inog” – mondják egy helyütt a drámában. Igen, itt csúszdát játszanak az életek, Johnné férje boldogan hazatér a hamburgi munkából, hogy most már a családjának éljen, és egy nap alatt megfordul vele a világ. Johnné öccséből gyilkos lesz, és lehet, hogy csak a testvére iránti szeretetből. A színigazgató sorsa a herceg jóindulatától függ, a lányának csalódnia kell imádott apjában. Ez az ingás, ez a folyamatos bizonytalanság egy lehetséges összeérési pont a mával. Az előadás másik súlypontjának a színházról szóló gondolkodás érződik, amelyben az alkotók Erich Spitta mellett teszik le a voksot: a színház ne hősökről és ideálokról szóljon, hanem a botló, szenvedő, máskor talán gőgös és nevetséges emberről. Ne harsányan és felszínesen. És mindenekelőtt: emberi hangon.

Gerhart Hauptmann: Patkányok (Forte Társulat)

Fordította: Parti Nagy Lajos. Díszlet: Antal Balázs. Jelmez: Benedek Mari. Dramaturg: Garai Judit. Zene: Ökrös Csaba. Fény: Payer Ferenc. Produkciós vezető: Kudron Anna. Rendezőasszisztens: Kovács Henrietta. Rendezte: Horváth Csaba.
Játsszák: Földeáki Nóra, Fehér László, Krisztik Csaba, Kurta Niké, Blaskó Borbála, Bajor Lili e. h., Andrássy Máté, Nagy Norbert, Kádas József, Pallag Márton, Osváth Judit e. h., Soós Attila.

Szkéné Színház, 2016. november 25.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu