Kutszegi Csaba: Értelmetlen halál, avagy a vég értelme

Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – a Katona József Színházban

Az utolsó néhány másodpercben az évad (ha nem az évtized) páratlanul gyönyörű, különleges színpadi történése látható: Fekete Ernő hangtalan kigurulása a halálnyílásba...

Kutszegi Csaba: Lear király kerekasztala

Shakespeare: Lear király (Radnóti Színház, Alföldi Róbert rendezése)

László Zsolt kitűnő játékából már ekkor megsejthetjük: a királlyal nem az a baj, hogy öreg és kezdődő demenciában szenved, hanem hogy ormótlanul hatalmas az egója.

Csatádi Gábor: Ki ez a Viktor?

Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Pesti Színház

Ebben a miliőben mindenki hinni akar Viktorban. Mert olcsó, ám hatásos ópiumként hat a hasba akasztó, teljesen hihető – bár hangyányi józansággal egyből átlátható – halandzsa. De ez utóbbi itt normális. Hisz erre van igény.

Kutszegi Csaba: A lényeg, hogy nincs lényeg

TÁP Színház – Milena Marković: Babahajó

...csak bámulok magam elé, mint széplélek a Szorokin-előadáson. Lehet, erre apellál a rendezői szándék is: én nem tudom, hogy ő mit akar, őt meg nem érdekli, hogy én mit értek meg belőle.

Varga Kinga: Játsszunk együtt!

AlkalMáté Trupp: Dömötör András

Erős, karikírozó stílus jellemzi az előadást, az alkotók nem kímélnek senkit a színházi életből. Jól sikerültek azok a részek is, amelyekben fontos szakmai, valamint magánéletet is érintő információcsere zajlik Dömötör és Máté Gábor, illetve Mácsai Pál között.

Turbuly Lilla: Erózió

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

...a regény főszereplője, Vincze Samu kísértetiesen hasonlít a Krétakör Alapítvány egykori ügyvezetőjére, Gulyás Mártonra, egy másik fontos szereplő, Pusztai László pedig Schilling Árpádra.

Kirilla Teréz: Sziszüphosz karikatúrája

Örkény István: Tóték

...minden diktatúrának megfelelő partnerre van szüksége: olyan emberre, aki elfogadja saját értelmének megzavarodását, és a végletekig hajlandó magyarázni (és vele igazolni) önmagának, miért is mond le a személyes szabadságáról.

Kirilla Teréz: A végállomás az illúzióvesztés

Beaumarchais: Figaro házassága

Mozgása olykor kisfiúsan suta, máskor viszont mintha egy táncos virtuozitásával kivitelezné, arcjátéka hol bájos, hol csúfondáros, hol szerelmes vagy merengő kifejezést sugall, ahogy a helyzet és a komédia műfaja megkívánja.

© 2016 KútszéliStílus.hu