Juhász Katalin: Fekete-fehéren is színes-szagos

Frances Ha – Noah Baumbach filmje

Első pillantásra felvetődik a kérdés, hogy a korban, mikor a CGI (Computer-Generated Imagery – számítógépes grafika) a virágkorát éli, van 3D-s színes-szagos mozi, ahol táncra perdül velünk a szék, mi értelme fekete-fehér filmet forgatni?

Kutszegi Csaba: Valósághazudás a nyolcvanas évekből

Dés Mihály: Pesti barokk

...az első száz oldal olvasása közben kicsit aggódni kezdtem. Nem attól féltem, hogy túl sok lesz a szexből, hanem némi döbbenettel vegyes csodálkozással vettem észre, hogy az ágyjelenetek leírásakor sokkal olajozottabban (stílszerűen: sikosítókenőcsözöttebben) működnek a mondatok és a szavak.

Varga Kinga: Egy védtelen diáklány megkínzatásáról

Jan Sobrie – Németh Ákos: Emlékezz rám!

A primer színházi élmény és a színházi élmény feldolgozhatóságának kettőssége végig jelen van tehát az előadásban, ifjúsági színház ifjúsági (12 év kor felett ajánlott) előadásáról lévén szó, ez az, ami igazán jelentőséggel bír.

Juhász Katalin: A zsebmacsó krónikája

Joseph Gordon-Levitt: Don Jon

A megélt szexualitást felcseréli a készen kapott utasítások és kész forgatókönyv alapján működő, virtuálisan hozzáférhető aktussal. Nem a pornó egészíti ki a szexualitást, hanem fordítva, ezért minden aktus után szüksége van egy filmre, hogy az visszahozza a megélt aktusba vetett hitét.

Sárosi Emőke: Életszag vs. kamera

Színházi Jammelés a Jurányiban

A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban Kárpáti Péter és a Titkos Társulat különleges színházi játékra hívja az érdeklődőket. A Színházi Jammelés egy improvizatív reality életanalízis öt színész közreműködésével.

Antal Klaudia: Fullasztó giccs

Elhalasztott holnap

A Honvéd Együttes Színészkarának produkciójában azonban a giccs nem eszköz, csupán eredmény, mely nem jár együtt különösebb mondanivalóval.

Juhász Katalin: A bomlás virága

Woody Allen: Blue Jasmine

Jasmine egyszerre áldozat és elkövető. A körülötte lévő emberek elfogadása helyett megveti őket, hála helyett folyton élcelődik, cselekvés helyett megbénul.

Kovács Natália: Örökség

Tóth Krisztina: Akvárium

Minden történést egy traumaélmény előz meg. Ez szervezi azt a spirált, amelybe belebonyolódik minden szereplő, amint kapcsolatba kerülnek egymással, s ez az, amit mintegy örökségként adnak tovább egymásnak.

Szoboszlai Annamária: Csecsemőnek kell a színház?

Pont, pont, vesszőcske – csecsemőszínházi előadás

Nem emlékszem pontosan, melyik az a pillanat, amikortól kezdve nem tudom nem úgy nézni ezt az apróknak szánt darabot, mint egy szokványos, felnőtteket célzó, a világ teremtődését feldolgozó „alternatív" színházi előadást.

© 2016 KútszéliStílus.hu