Varga Kinga: Tolnay 100

Konferencia és kiállítás a Vígszínházban

Tolnaytól kiindulva és hozzá visszaérkezve érdekes és izgalmas, pezsgő, elmét megmozgató légkör alakult ki a Vígszínház Házi Színpadán, a 118 éve színházzal átizzított falak között.

Tolnay Klári 2014-ben lenne 100 éves. Ez a tény nehezen kerüli el a figyelmét annak, aki kicsit is fogékony a magyar kulturális élet iránt. 50 és 60 között van ugyanis a Tolnay Klári Centenáriumi Emlékévhez kapcsolódó rendezvények száma. Ennek egyike volt a 2014. október 30–31-én a Vígszínház Házi Színpadán tartott kétnapos konferencia, illetve az október 30-án a Vígszínház alagsori büféje előtti csarnokban megnyílt kiállítás is. Ahogy azt dr. Góg Laura, az emlékév megálmodója, és a Klárika 100 alapítvány létrehozója elmondta, a rendezvények nem korlátozódnak kizárólag Tolnay Klári művészetének feldolgozására, mint ahogy térben sem koncentrálódnak a fővárosra. Az ő személyéből és érdeklődéséből indulnak ki, de igyekeznek megmozgatni minden szférát és helyszínt, mely akár csak érintőlegesen is kapcsolatba hozható a színházban és filmen egyaránt maradandót alkotó nagy művésszel. Góg Laura egyébként nemzetközi jogász, Tolnay Klári tisztelője, rajongója, két róla szóló könyv szerzője, aki a művész életének utolsó szakaszában személyes ismeretséget is ápolt vele. Azt gondolom, hogy egy ilyen különleges státuszú kapcsolat mineműségét, erejét, a benne felszabaduló energiák természetét tükrözi vissza az a gondosság és az egész kulturális szférát megmozgatni tudó akarat, mely az Emlékév rendezvényeiben testet ölt.

Tolnay oszlop

Fotók: Szkárossy Zsuzsa

A konferencia szervezését a Klárika 100 alapítvány mellett az Országos Széchenyi Könyvtár, annak is a Színháztörténeti Tára és a Vígszínház közösen szervezte. A konferencia címe: Tolnay 100 – A XX. századi (színész)nő választásai. Konferencia a XX. századi magyar színészet, a színészek és a közönségük történetéről. Látszik a címből, hogy az emlékév koncepciójának eleget téve, Tolnay Klári a kiindulást jelentette, valójában azonban el lehetett távolodni tőle. S habár az előadások legnagyobb része az ő színpadi és filmes szerepeit dolgozta föl, hangsúlyt fektetve vígszínházi működésére, Tolnayval csak távoli kapcsolatban álló kortárs színészi és színésznői sorsoktól az operett műfajának körülírásán át az ötvenes években működő alig ismert budapesti színházról is szó esett. Tolnaytól kiindulva és hozzá visszaérkezve érdekes és izgalmas, pezsgő, elmét megmozgató légkör alakult ki a Vígszínház Házi Színpadán, a 118 éve színházzal átizzított falak között.
A konferencia nyitó szavait Sirató Ildikó, az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárának vezetője mondta el, aki a konferenciát óvta és őrizte, és aki a létrejövetelében is kulcsszerepet játszott. Az ő és munkatársai által működtetett közkedvelt kutatóhely adta a javát az elhangzott előadások színházi dokumentációinak. Szinte nem volt olyan előadó, aki ne hangsúlyozta volna a Színháztörténeti Tár barátságos légkörét.
Színházról és színészről lévén szó a konferencia szervezői ügyeltek rá, hogy ne csak tudományos jellegű megszólalásokat halljon a közönség. Így Sirató Ildikó kedves hangú nyitó és az emlékezés természetét feldolgozó, továbbgondolásra indító záró szavai mellett mind a megnyitás, mind pedig a lezárás aktusának részét képezték Góg Laura szubjektív, lírai vallomáshoz hasonlító gondolatai is Tolnay Kláriról, a színésznőről, akinek éltető eleme, napja a reflektorfény volt. Konferenciakezdő előadása emberi és színészi létének egybe- illetve külön válásáról szólt. Stief Magda, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja Tolnay írásából olvasott föl a második szekcióban, amely éppen ezt a kérdést járta körbe. Megindító hangot ütött meg a Fesztbaum Béla közvetítésével elhangzott Lengyel György-visszaemlékezés. Ezek a megszólalások tehát inkább a ráhangolódást, Tolnay Klári személyének megidézését irányozták elő.
A két jól elhatárolható témakör Tolnay színházi és filmes szerepeire oszlott szét. Mandl Erika és Kiss Csilla a pályakezdés idejéről, a harmincas évek közepétől tekintette át a színházi sajtó orgánumait, abban általában a színésznőkről és Tolnay Kláriról kialakult képet, Heltai Gyöngyi a harmincas-negyvenes évek vígszínházi színésznőinek foglalkoztatási szokásrendje körül végzett kutatásokat, szintén kitérve Tolnay helyzetére. A pályaszakasz későbbi szakaszának idejéről, a Madách Színházban eltöltött több mint négy évtizedről szólt Ircsik Teréz, Molnár Klára és Zsoldos Emese előadása. Ircsik Teréz az 1952-es Gellért Endre rendezte Ványa bácsi keletkezési körülményeiről, jellegzetességeiről, fogadtatásáról beszélt. A gondolatmenet kiinduló pontja az volt, hogy Tolnay Klárin kívül Lukács Margit, Mészáros Ági és Gellért Endre is összefüggésbe hozható az előadással, akik mindannyian 2014-ben ünnepelnék századik születésnapjukat. Molnár Klára Ibsen Nórájának, Zsoldos Emese Beckett Ó, azok a szép napok-jának 1954-es, illetve 1971-es Madách Kamara-beli elemzésére vállalkozott, melyekben egyaránt Tolnay Klári játszotta a főszerepet. Előadásukban az adott darabok színháztörténeti bemutatására is vállalkoztak. Káich Katalin nem tudott jelen lenni, előadását felolvasás útján hallhatta a közönség. Tolnay vajdasági vendégjátékainak kapcsolattörténeti adatait tárta fel. Arany Zsuzsanna és Bőhm Edit egy-egy XX. századi színésznő portréját festette meg, Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonáét illetve Péchy Blankáét. Közös a sorsukban, hogy egyikőjük sem színésznőként teljesítette ki életét, Harmos Ilona költőfeleségként míg Péchy Blanka versmondóként, előadóművészként dolgozva.

Tolnay fesztbaum

Fesztbaum Béla

A filmes tematikában Hermann Zoltán a Tolnay címszereplésével készült 1951-es Déryné-filmet elemezte 15 Tolnayt mutató premier planon keresztül, Kelecsényi László filmesztétaként a celluloid előnyeit hangsúlyozta a színház illékony voltával szemben, kimerítő áttekintést nyújtva a filmen megjelenő nőtípusokról, Tolnay Klárit is figyelembe véve. Benkő Krisztián a Kosztolányi Pacsirtájából készült 1963-as film Anya-szerepét elemezte. Bozó Péter zenetudósként az 1940-es Egy csók és más semmi-film Tolnay által énekelt címadó dalából indult ki, hogy fergeteges, nagy tudásról számot tevő előadásában az operett műfaji jellegzetességeit taglalja. Miklós Zoltán Szilassy László színészt mutatta be azon az apropón, hogy Tolnay Klárival öt filmben játszott együtt.

tolnay plakat

A színháztörténeti ismereteinket két kiváló előadás színesítette még. Molnár Dávid a Fővárosi Víg Színház 1951–1952-es évadáról adott kimerítő tájékoztatást. A színház nem azonos a Vígszínházzal, a mai Madách Színház helyén állt, és ebben a két évadban a szocialista revü honosításával kísérletezett – hiába. Bolvári-Takács Gábor pedig Darvas Iván Aczél Györgyhöz írt 1961-es levelét mutatta be, melyben a börtönviselt színész pályája szilenciumának végét kérte – sikeresen.
A vetített képek, színházi előadás- és filmrészletek tágították a hallgatóság ismeretét, ehhez járult hozzá a Víg alagsori büféje előtti térben nyolc tablóból álló kiállítás, mely Tolnay Klári vígszínházi kötődéseit tárja fel. A munka Both Magdolna és Erdélyi Lujza, a Széchenyi Könyvtár munkatársainak kezét dicséri. A kiállításon többek között látható a szülői engedélyről tanúskodó vígszínházi szerződés másolata, és fontosabb előadások dokumentumai részint a korai Vígszínház, részint a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház idejéből. Külön tabló foglalkozik – az ideiglenesen a Thália Színház épületében játszó –Vígszínház koalíciós időszakbeli történetével, amikor Tolnay Klári Benkő Gyulával és Somló Istvánnal együtt az igazgatói triumvirátus tagja volt. Az utolsó tabló a Vígszínházban tett kései vendégszereplését ábrázolja. A kamaraszínházban, a Pestiben alakította Gizikét Tábori Nóra Orbánnéja mellett a Mácsai Pál rendezte Macskajátékban. (A büféhez levezető kétoldali lépcsősoron – a kiállítás részeként – Tolnay címlapfotói szerepelnek, most lecserélve a két éve, a Várkonyi Zoltán-centenárium óta ott lévő Várkonyi-portrékat.)
A konferencia továbbgondolásra késztetett, friss ötleteket adott, amiből lehet építkezni. A kiállítás pedig továbbra is megtekinthető.

2014. november 3.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu