Nagy Dániel: Cirkusz VI. rész

Egy elfelejtett remekmű – folytatásokban

Nagy Dániel 1926-ban Kolozsváron megjelent „első világháborús" regénye „pokoli szatíra, Swift és Orwell irodalmi bordájából metszett remekmű"...

VI. rész

— Uram, kelj fel! — rázta meg egy angyal, az égben bóbiskoló Isten vállát —, valami különös áment hallottam.
Az Isten kinyitotta az egyik szemét, az angyalra nézett vele.
— Szóltál valamit?
— Igen, uram, ébresztgettelek, mert valami különös ámen hallatszott ide fel.
— Honnan?
— A földről.
— Miféle különös ámen?
— Nem tudom, uram, de úgy idevágódott a kapuhoz, csak úgy rengett bele a mennyország.
— Betört a kapu?
— Az éppen nem tört be.
— No hát mit akarsz akkor?
— Gondoltam, talán érdekelni fog egy ilyen rendkívüli dolog, s talán valami intézkedést óhajtanál tenni.
— Miféle intézkedést?
— Nem tudom, csak gondoltam.
— Hát ne gondolj máskor ilyen szamárságot; vagy ha gondolsz is, azt tartsd meg magadnak, és ne háborgassatok engem, már százszor megparancsoltam.
— Igaz, de ezzel a szörnyű ámennel, valami szörnyű dolgot pecsételtek meg odalent, azért voltam bátor.
— Miféle szörnyű dolgot? És kik?
— Az emberek.
— Kicsodák?
— Az emberek.
— Az emberek? Azok a... hol is tanyázik ez a társaság?
— A földön.
— Szóval az emberek a földön. Jó. Hát csak ne háborgassatok máskor, már százszor megparancsoltam. Szervusz.
Az angyal otthagyta, azonban néhány pillanat múlva újra visszament.
— Uram...
Az Isten újra felnyitotta az egyik szemét.
— Mit akarsz?
— Itt van Belzebub, idegesen veri a kaput.
— Mit akar?
— Nem tudom.
— Mondd meg neki, hogy nem állunk szóba vele.
— Mondtam, de annál jobban veri a kaput.
— Eredj, kérdezd meg, mit akar?
Az angyal elment, kiszólt a kapun.
— Mit akar itt?
— A pokol kapuját megütötte egy ámen — mondta Belzebub —, mit jelentsen ez?
— Ezért dörömböl a kapun?
— Ezért. Az ámenek problémáját ti itt jobban tudjátok, szeretném, ha megmagyaráznátok a jelentőségét.
— Az ámen jelentősége a jóság — azért nem kellene ideszemtelenkednie.
— Akkor is a jóság, ha a pokol kapuját feszegeti? Na, ezt nem hiszem. Erős a gyanúm, hogy a földön nagy dolog készül, s kérem Önt, legyen szíves megkérdezni a szomszéd urat, nem mennénk-e le a földre szétnézni egy kicsit?
Az angyal újra bement az Istenhez.
— Belzebub azt kérdezteti, hogy nem mennél-e le vele a földre.
— Minek?
— Azt mondja, hogy az ámen a pokol kapuját is megütötte, valami gyanúsat sejt, és szeretné, ha lemennél vele a földre.
— Én a földre? És Belzebubbal? És egyáltalán akárkivel? Minek?
— Valami nagy dolgot akarnak lent az emberek. Talán megnézni.
— Fütyülök Belzebubra, hagyjatok engem aludni.
Az angyal kiment, s az üzenetet visszamondta az ördögnek.
— Uram azt üzeni, hogy fütyül rád, nem megy veled!
— Kényes urad van — mondta az ördög.
Otthagyta a mennyországot, s elindult a föld felé. Mikor a földre ért, reggel volt, szép, nyári reggel, madárdalos, virágos napkelte. Az utcákon sok ember tolongott, s ez feltűnt az ördögnek.
— Mi ez? — kérdezte magától. — Ilyen korán és ennyi ember?
Az utcasarkon összetalálkozott a halállal, megszólította:
— Jó reggelt kegyelmes úr. Micsoda véletlen szerencse, hogy találkozom Önnel. Mi újság?
A halál nem válaszolt a kérdésre, a zsebéből fekete krétát vett elő, s az egyik ház falán kiabáló plakátot bekeretezte a fekete krétával.
— Ez az újság, felség — mutatott ekkor büszkén a plakátra. — Ezt méltóztassék megnézni.
Belzebub cvikkert tett az orrára, a plakátot kezdte olvasni.

„Ingyen cirkusz!
Az előadás díjtalan
Belépti díj nincs
Fellépnek..."

— Miféle jelentősége van ennek? — kérdezte a haláltól.
A halál könnyesre nevette a forgó szemeit.
— Ennek, felség? És ezt felséged nem tudja? Vagy nem sejti? Vagy nem érzi valahogy? Egy ingyen cirkusz! Felség, egy teljesen ingyen cirkuszelőadás. Ön nem érti, mi ez?
— Megvallom, nem. Talán a művészek miatt lesz esemény? Kik ezek a nevek itt? Látom, egész csomó van.
— Engedjen meg, felség — mosolygott a halál —, a tájékozatlansága mód felett meglep. Ezek a művészek az úgynevezett kiválasztottak.
— És az Úr nem jő le a földre?
— Azt hiszem, nem jő le.
— Vajon ő nem kapta volna meg az üzenetem?
— Izent neki, kegyelmes úr? Vajon milyen ügyben, ha érdeklődnöm szabadna?
— Abban az ügyben, amiben felségednek izentem.
A halál a plakátra mutatott.
— Ebben az ügyben, felség.
— Nekem? Kegyelmes úr, nekem izent? Vajon mikor és hogy és kivel? És ebben az ügyben? Mert ugye a plakátra mutatott kegyelmességed? És ez olyan ügy volna, hogy üzenetre kényszeríti önt? Beszéljen, kegyelmes úr, a dolog izgat. Mondja, mikor üzent?
— Tegnap, mikor itt, a cirkuszban elhangzott egy ámen, felségednek is feltelegrafáltam, meg őfelségének is. Hiszen jól tudja felséged, hogy szól a mi szerződésünk: ha rendkívüli dolog történik a földön, azt megtelegrafálom, nemde? Nos, telegrafáltam.
— Az áment?
— Igen.
— Hát ez rendkívüli?
— Igen.
— Szóval Ön volt az, aki a kapuhoz vágódott áment küldte. Köszönöm, kegyelmes úr. De vajon mért rendkívüli dolog ez? Egy ámen, kegyelmes úr! Méltóztassék elhinni, nem értem ennek a jelentőségét.
— Felségednek én a szállítója vagyok, ugyebár?
— Igen.
— Nos, az ámen jelentősége, hogy holnaptól en gros fogok szállítani. Ennyi az egész. Szíveskedjék intézkedni, megfelelő tüzelőanyag és szurok beszerzéséről, ez a jelentősége az ámennek.
— De kegyelmes úr, engedelmet kérek, Ön nagyon homályosan beszél, én még mindig nem vagyok tisztában a dologgal.
A halál a plakátra tette az ujját, s Belzebubra nézett.
— Látja ezt felséged?
— Látom.
— Ez ugyebár, egy plakát.
— Igen.
— Ingyen cirkuszt hirdetnek ezen?
— Igen.
— Nos, szíveskedjék ma este őfelségével elfáradni a cirkuszba, ott mindent meg fog tudni. Viszontlátásra.
— Megálljon, kegyelmes úr, hová siet úgy? Ön azt mondotta, őfelségével menjek, s mi lesz, ha ő nem jön?
— Jönnie kell, felség, és jönni is fog. A viszontlátásra.
Elsietett, az ördög utána nézett, a fejét a válla közé húzta, egy kicsit elgondolkozott.
— Jó — mormogta —, majd meglátjuk. Ma este cirkuszba megyek.
Egy ruhásbolt felé ment, útközben megszólított néhány embert.
— Urak, hová sietnek?
Az emberek azt hitték, bolonddal van dolguk, ránéztek, lemosolyogták.
— Jó — mormogta ekkor ismét —, majd meglátjuk.
Egy bizonyos: ma este cirkuszba megyek.
A halál ezalatt újra feltelegrafált valamit az égbe, s az angyal nagyon türelmetlenül költögette az Istent.
— Uram, a halál hív, okvetlen le kell menned a földre.
Az Isten megcsóválta a fejét.
— Nekem? Olyan nincs.
— De nem tréfa ez, uram. Belzebub egyedül uralja a földet, s ezt nem tűrheted.
— Én? Mért ne tűrjem? Mondtam már, hogy ne háborgassatok.
— De a halál izent, uram. Tudod, hogy ez rendkívüli dolog.
— Milyen dolog?
— Rendkívüli.
— Úgy? Hát akkor ne háborgassatok. Menjen, aki akar, ha akar. Különben nem is értettem, hogy mit mondtál. Mit is mondtál?
— Azt, hogy a halál kér, okvetlen menj le a földre.
— A halál kér?
— Az.
— Mire is kér?
— Hogy menj le a földre.
— Én?
— Igen.
— Hová is menjek le?
— A földre.
— A földre? Hát merre van az?
— Itt egyenest. A Vénuszon keresztül.
— Itt egyenest?
— Igen.
— Mi is van ott egyenest?
— A föld.
— Ja igen. Szóval... tudom-tudom. Na, hagyjatok engem békében akkor.
— Tehát nem fogsz lemenni?
— Hová?
— A földre.
— A földre? Hát merre is van az?
— Uram, bocsánat: már mondottam, merre van.
— Mondottad? Hát merre van akkor?
— Itt a Vénuszon keresztül.
— Úgy? Hát mi van ott?
— A föld.
— A föld? Hát mért nem szólsz? Aztán miért van ott
az a föld?
— Hogy leszálljon rá felséged.
— Úgy? Hát miért nem szólsz? Muszáj oda leszállnom?
— Muszáj.
— Hát akkor mért nem hozod ide a csizmám? Hozd ide a csizmám, ha le kell szállni valahová, és szálljon előttem száz angyal, és punktum. El van intézve. Különben, mondtam már, hogy ne háborgassatok.
S estefelé Belzebub az égre nézett.
— Úgy hallom, jő az Isten az angyalaival. Na, majd meglátjuk. Egy bizonyos: estére cirkuszba megyek.

***

Ajándékba elküldjük Önnek a teljes regényt, ha támogatja a Líra és Logika – Kulturális Alapítványt:

1. Utaljon át tetszőleges, de legalább négy számjegyű összeget a Líra és Logika – Kulturális Alapítvány bankszámlájára! Számlaszám: 11707000-20003672
2. A közlemény rovatba írja be, hogy „támogatás", illetve az e-book címét: „Cirkusz"
3. Küldje el a tranzakció adatait erre az e-mail-címre: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
4. Elküldjük Önnek az ajándék-e-bookot három formátumban (PDF, EPUB, MOBI). Amennyiben három munkanapon belül nem kapja meg, érdeklődjön ezen a telefonszámon: +36205680921

Köszönjük, hogy támogatja alapítványunkat.
Alapítványunk a befolyt összeget – alaptevékenységének megfelelően – a KútszéliStílus.hu és a Tánckritika.hu internetes folyóiratok megjelentetésére, művészeti és tudományos programokra, valamint nehéz helyzetbe került művészek megsegítésére fordítja.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu