Beszélgetés Sztarenki Pállal -

A színész-rendezővel új munkája, a Diplomácia sajtóbemutatója után beszélgettünk a Rózsavölgyi Szalonban.

Az előadást nemcsak rendezte, de Alföldi Róbert mellett az egyik főszerepet is ő játssza. A II. világháborús, párizsi történet mellett szó esett a zalaegerszegi színháznál művészeti vezetőként eltöltött nyolc évéről, és arról is, hogy Budapestre visszatérve milyen új munkák várják.

Érdekes egybeesés, hogy a Diplomácia szerkezetében nagyon hasonlít a legutóbbi, még zalaegerszegi rendezésedhez, a Caligula helytartójához. Mindkettő középpontjában két, nagyon különböző ember párbeszéde áll. Az egyikük meg akarja győzni valamiről a másikat. Itt a svéd diplomata a német tábornokot arról, hogy ne robbantsa fel az aláaknázott Párizst.

Sztarenki Pál és Alföldi Róbert a Diplomáciában / Fotó: Gordon Eszter

Sztarenki Pál: Véletlenül alakult így, mert ezt a darabot nem én választottam, hanem Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon vezetője. És jó, hogy így alakult, mert nagyon érdekelnek az ilyen helyzetek: a hatalom és a civilség ütközése, a világ adott állapotának és a morális rendnek az ütközése. Hogy hol van az a pont, amikor ellent kell mondani, felvállalva az ellentmondás ódiumát. Az ember életének ethosza érdekel. Sokat idézem József Attila kétsorosát: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.” Ezek a kérdések a mai, mindennapi életünk kérdései. A hajléktalanokról hozott új jogszabályok például bennem nagyon rossz történelmi tapasztalatokat idéznek fel. Nem felejthetjük el, hogy a másik ember is én vagyok.

Ennek a darabnak a tétje tágabb értelemben nem is Párizs pusztulása, hanem az emberség pusztulása. Konkrétabban nézve a történetet, olyan, mint egy Colombo-krimi: tudjuk a végét, tudjuk, hogy Párizs megmenekült. Az izgalmát két, nagyon különböző ember világának ütközése, és kettejük párbeszéde adja. Egyáltalán szóba tud-e állni egymással két ennyire különböző ember? Hogy lehet meggyőzni egy katonát, akinek generációk óta a parancsteljesítés ivódott a génjeibe? Hogy hathat a civil kurázsi, hogy lehet szavakat szembeállítani fegyverekkel?

Előadás közben azon gondolkodtam, hogy lesz-e olyan, a néző számára érzékelhető határpont, amikor a tábornok merev tagadása egyszer csak átfordul, és már hatnak rá a másik érvei.

Arra törekedtünk, hogy ne legyen ilyen kitüntetett pillanat. Annyi minden hat a tábornokra: a neveltetése, az, hogy a családjával zsarolják, hogy bár katona, de közben értelmiségi is, hogy már megrendült a hite Hitlerben. És persze Nordling érvei is. Mindez összeadódik, és egy folyamattá áll össze.

Sztarenki Pál a Diplomáciában / Fotó: Gordon Eszter

Milyen volt saját magadat rendezni?

Azért nem okozott gondot, mert a többiekkel ugyanazt a mozit láttuk, már-már gyanús harmóniában tudtunk együtt dolgozni. Külső szemként nagyon sokat segített Kovács Krisztián, aki rendezőasszisztensként dolgozott velem. De a főpróbára eljött néhány egerszegi kollégám is, nekik is voltak ötleteik, javaslataik.

Egerszeg. Eltelt néhány hónap a kényszerű távozásod óta. (Besenczi Árpád igazgató 2018 júniusában menesztette Sztarenki Pált - a szerk.) Hogy látod most ezt a történetet?

Az egerszegi színház előcsarnokában két szobor áll egymással szemben: a névadó Hevesi Sándoré és Ruszt Józsefé. Ennek a szellemiségnek akartam megfelelni. Ezért volt megtiszteltetés odamenni, meg a társulat miatt. Egy ideig úgy tűnt, hogy lehet ebben a szellemben dolgozni. A nézők értékelték az olyan előadásokat, mint a Színésznők (amiért Ecsedi Erzsébet a színész-zsűritől megkapta a POSZT legjobb színésze díját), Az üveganya, az Illatszertár, a Kövek, az Asszony a fronton, a Közellenség vagy a Caligula helytartója, és kaptunk rájuk szakmai visszajelzéseket is, például a Vidéki Színházak Fesztiválján több alkalommal is.

Próbáltam helyzetbe hozni, lehetőséghez juttatni színészeket, akiknek az energiáit addig csak részben használták, ezeknek a monodrámáknak adott helyet a lakásszínház.

Madák Zsuzsanna és a vele dolgozó színészek nagyon szép eredményeket értek el a Tantermi Deszka programmal, országszerte értékelték ezt a munkát, de sajnos a saját színházában nem talált befogadókészségre.

Balogh Tamás és Farkas Ignác a Caligula helytartójában / Fotó: Pezzetta Umberto

Az kezdetektől tudható volt, hogy Besenczi Árpáddal másfajta ízlést, művészetfelfogást képviseltek. Kicsit olyan volt, mintha két színház működne a Hevesin belül, de az első években mégis tudtatok együtt dolgozni. Mi változott meg?

Szóba tudtunk állni egymással. De aztán elkezdett az egész szétmállani, és most ott tartanak, hogy a városnak van színháza, de nincs igazgatója. Ezen azt értem, hogy nincs egyetlen gazdája, többen is meg akarják határozni, hogy mi történjen ott, az országgyűlési képviselőtől a közönségszervezésig. A legkisebb energiabefektetéssel akarnak nagy sikert elérni, igénytelen vígjátékokat játszanak. Nem a bulvárral van baj, hanem azzal, hogy a műfajon belül nem keresnek nívós munkákat, Ray Cooney- és Francis Veber-darabok sorjáznak az igazgató rendezésében, amelyekben játszik is. Rátelepszik a színházára. Ugyanazzal a szereposztással, ugyanazokkal a panelekkel készülnek ezek az előadások, nincs bennük meglepetés. Én a nyolc év alatt összesen négy előadásban játszottam, mert úgy gondoltam, hogy művészeti vezetőként nem ez a feladatom.

Nem tudom, mi lesz a Tantermi Deszka programmal, miután Madák Zsuzsanna elszerződött Debrecenbe. Mi lesz a tehetséges fiatal színészekkel, akikből egyébként nagyon kevés van. Amikor kezdtünk, 37 színész dolgozott a színházban, most 29, és közülük 7 nyugdíjas. Úgy tudom, a kialakult helyzet miatt a két éve Zalaegerszegre visszaköltözött Nyílt Fórum is távozik, a Dramaturg Céh más helyet keres a rendezvénynek.

Ladányi Júlia és Sztarenki Pál a Pokémon góban / Fotó: Éder Vera

Nyolc év után tértél vissza Budapestre. Ez hosszú idő, egy színész életében különösen. Milyen feladatok találtak meg azóta?

Itt, a Rózsavölgyi Szalonban játszom egy másik előadásban is, a Pokémon góban, és lesz egy új bemutató, az Amazonok 2., amelyben szintén játszani fogok. Van rendezői felkérésem a következő évadra, forgatni fogok Horváth Lili filmjében, és újra szinkronizálok is. Vannak még lekötetlen energiáim, de remélem, hogy szükség van ilyen típusú és életkorú színészre, amilyen én vagyok.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

2018. október 30.