Van bennünk energia a folytatáshoz

Beszélgetés Crespo Rodrigóval -

Amikor kiderült, hogy Tapasztó Ernő engem szán főszereplőnek, győzött bennem a színész…

Március végén mutatta be a tatabányai Jászai Mari Színház Jaroslav Hašek és Spiró György Švejkjét Tapasztó Ernő rendezésében. A címszerepet játszó Crespo Rodrigóval az emlékeinkben élő és az előadásban megjelenő Švejkről beszélgettünk, de szóba került a színház jelene és jövője is.

Tapasztó Ernőt, az Aradi Kamaraszínház művészeti igazgatóját formabontó, kísérletező kamaraelőadások rendezőjeként ismerjük. Ehhez képest most egy klasszikust rendezett nagyszínpadra, ha nem is klasszikus módon.

Crespo Rodrigo lCrespo Rodrigo / Fotók: Jászai Mari Színház, Prokl ViolettaTapasztó Ernővel a MOST FESZTivál kapcsán ismerkedtem meg, ők is felléptek nálunk, az ott látott munkája alapján hívtam meg rendezni. A Švejk mint irodalmi alapanyag pedig régebb óta foglalkoztatott, és úgy gondoltam, most ki is lehetne osztani a szerepeket a társulatban. Igaz, én teljesen más szereposztásra gondoltam, én magam nem játszottam volna az előadásban. Él bennünk egy emlékkép Švejkről, amelyet nagyban befolyásolnak a regényhez készült illusztrációk: joviális, kövérkés figurának képzeljük. Amikor kiderült, hogy Tapasztó Ernő engem szán címszereplőnek, győzött bennem a színész, kíváncsi lettem, mit fog kiadni ez a változat, és valóban, sikerült elfelejtenem a bennem korábban élő képet. Örülök annak is, hogy olyan szerepet játszhatok, amelyben táncolni és énekelni is kell, mert régóta nem volt ilyen feladatom.

A rendezés a cirkusz világához közelíti ezt az I. világháborús történetet, mintha egy sajátos, világvégi karnevált látnánk, élet-halál revüt, amelyben Švejk maga is festett bohócmaszkban téblábol.

Ha nem is olyan mértékben, mint Švejken, de valamilyen maszk vagy maszkrészlet minden szereplőn van. Ez már csak azért sem meglepő, mert Tapasztó Ernő magával hozta a román színház hatását is, amelyre jellemző ez a fajta vizualitás, elrajzoltság. Švejk itt egy nagy gyerek, aki szeret játszani, ennyiben clown-figura. Olyan, mint egy szivacs: mindent magába szív, megjegyez. Egy az egyben érzékeli a világot, és nem törődik a következményekkel, azt mondja, amit gondol. Ezért veszélyes is vele lenni, hiszen tükröt tart másoknak. Közben néha nagyon fontos, filozófiai mélységű gondolatokat is kimond, mint amikor egy vallatás során az ártatlansága kapcsán arról beszél, hogy Krisztus urunk is ártatlan volt, mégis megfeszítették. Az ilyen mondatokkal aztán jól zavarba ejti a környezetét.

Különleges az előadás zenei világa. A zenekar végig ott ül a színpadon, meghatározó a jelenlétük. A dalszövegek sem éppen klasszikusak.

A zene Éder Enikő és Borsos Pál munkája, időnként a brechti songokat is eszünkbe juttathatják. A dalszövegek között van Lackfi János-vers és Kassák-szöveg is.

svejk1Crespo Rodrigo a Švejkben

A díszletet Fekete Anna tervezte. Tele van kinyitható és becsukható „dobozokkal”, de látható benne egy, a vándorcirkuszi kocsikra emlékeztető szerkezet is.

Ez az évad a díszletek szempontjából Fekete Anna évada lett nálunk, mert a rendezőink, akik korábban már dolgoztak vele, szívesen hívják újabb munkáikhoz. Ő dolgozott a Macbethben, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadásban, és utolsó bemutatónk, A kutya különös esete az éjszakában díszletét is ő tervezi. Különleges, mobilizálható színpadképeket tervezett nekünk. Idén volt már guruló, csapódó és forgó díszletünk is, most lesz egy döntött színpad. Mindez persze kihat a koreográfiára is. Az előadásainkban amúgy is egyre nagyobb szerepe van a mozgásnak, használjuk Király Attila színésztársunk tudását, koreográfusként is szeretünk vele dolgozni.

Egy délutáni, középiskolás bérleten láttam az előadást. Meglepett, hogy a fiatalok mennyire figyeltek, nyoma sem volt a diákelőadásokon gyakran tapasztalható zsizsegésnek, telefonnyomkodásnak.

Mi is azt vettük észre, hogy jól veszik az előadás szürreális humorát. Ehhez a rajzfilmeken, képi kultúrán nevelődött generációhoz közel áll a képekre, látványra erősen építő rendezés. A felnőtt közönségünk is jól fogadta, és a színészek is megszerették. Olyan megmutatkozási lehetőséget ad, amit elsőre talán idegennek éreztek maguktól, aztán nagyon is tudtak élni a lehetőséggel. Mint például Dévai Balázs, aki többek között egy bábot játszik, ami nem könnyű feladat, mert igen nagy pontosságot igényel ez a csetlő-botló figura.  

svejk3Maróti Attila és Crespo Rodrigo a Švejkben

Hány előadást tudnak játszani egy bemutatóból?

A nagyszínpadi prózai előadásokból általában tizenötöt, a kamara-előadásokból jóval többet. Az öldöklés istene például már a hatvanadik előadásnál tart. Több színházzal működünk együtt, a Švejket is visszük majd Aradra, a Macbeth-et pedig a Szkénével közösen állítottuk színpadra. Miután nálunk lement a bérlet, Budapesten játsszuk tovább. Tatabányának kb. hetvenezerezer lakosa van, de ez egy fiatal város fiatal színházzal, itt még általában nem több generáció óta járnak színházba az emberek. De haladunk, nyolc évvel ezelőtt hat bérletünk volt, most pedig tizenkettő.

És a darabválasztásban is egyre bátrabbak.

Nyolc évvel ezelőtt valószínűleg megrémült volna a közönségszervezőnk, ha a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországbólt tűzzük műsorra, most pedig várólistánk van rá. A MOST FESZTiválon látható előadások is szélesítik a nézők látókörét, egyre jobban elfogadják, sőt, igénylik a komoly, gondolkodtató előadásokat. A jövő évadra is vannak bátor terveink, ráadásul az idei hattal szemben már nyolc bemutatónk lesz. Május közepén hirdetünk majd programot.

Tavaly két fiatal színészt is szerződtettek. A több bemutatóhoz több színész is társul majd jövőre?

Nincs több státuszunk, így nem tudunk több színészt szerződtetni, de szerepekre hívunk majd fiatalokat, a most végzős Nagy Katicát és a negyedéves Márfi Márkot.

Mennyire lehet arra is figyelni, hogy „felépítsenek” egy színészt, biztosítsák a fejlődését?

Törekszünk erre, még ha nem is mindig sikerül, mert sok szempontot kell összehangolni. Hamar elkészítjük a szereposztást, amit mindig meg is indokolunk. Figyelünk arra, hogy lehetőleg egyensúly legyen a társulatban, és mindenkinek legyen kihívást jelentő feladat.

svejk4A Švejk tapsrendje

A második igazgatói ciklusa vége felé jár. Egyre több szakmai elismerést kap a társulat. Az előadásaikat hívják fesztiválokra. A napokban láttam például, hogy a Macbeth megy a TESZT Fesztiválra, Nagypál Gábor pedig a címszerepéért megkapta a Gábor Miklós-díjat. A MOST FESZTivál is sikertörténetnek tűnik. Pályázik a harmadik ciklusra is?

Az első ciklusomat előkészítő szakasznak látom, a másodikban már egy önálló társulattal másfajta munka kezdődhetett. A színházigazgatás nem egy nyugdíjas állás, de most úgy gondolom, a következő ciklus a munkánk betetőzése lehetne. Ez nem egyedül az én döntésem, a vezetőtársaimmal együtt úgy érezzük, hogy van bennünk erre energia.

Milyen emberi tapasztalatokkal gazdagodott az elmúlt két ciklusban?

Először is: nagyon sok türelem kell az emberekhez. Megtanultam azt is, hogy nem kell mindig győzni, nincs mindig igazam. És megszerettem az Excel-táblázatokat.

Budapest, 2019. április 12.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu