"Ingázom, hogy a helyemen lehessek"

Beszélgetés Bakonyi Csillával -

Bakonyi Csilla a Jászai Mari Színház önálló társulatának megalakulása, 2014 óta tagja a tatabányai színháznak. Annak idején A testőr női főszerepére érkezett, és tavaly egy másik Molnár Ferenc-darabban, Az üvegcipőben láthattuk. Az idei évadot teljesen más színpadi univerzumban, Pintér Béla Szutyokjában kezdte. Elsősorban erről beszélgettünk, de szóba kerültek pályájának korábbi állomásai is.

Annak idején Székesfehérvárról érkeztél Tatabányára, ahol tíz évet töltöttél. Most már hetedik éve itt játszol. Ebből úgy tűnik, hosszú távokban gondolkodsz, és nem szeretnél mindenáron Budapestre szerződni.

bakonyicsillaBakonyi Csilla / Fotók: Prokl Violetta, Jászai Mari SzínházÚgy kerültem Tatabányára, hogy 2013-ban, a bemutató előtt két héttel kerestek valakit, aki be tud ugrani A testőrbe, Balsai Móni helyére. Tudták, hogy én ezt a szerepet játszottam Székesfehérváron, ezért szóltak nekem. Jó élmény volt. Székesfehérváron egy bohókásabb, nagyszínpadi előadást rendezett belőle Árkosi Árpád, Tatabányán viszont a kamarateremben játszottuk, jobban támaszkodva az eredeti Molnár-szövegre, így – Guelmino Sándor rendezésében - egy teljesen más hangulatú előadás született. Nem sokkal ez után alakult meg az önálló társulat, amelynek a kedvéért feladtam a szabadúszó életemet. Székesfehérváron ugyanis (bár valóban tíz évig játszottam ott) valamiért ragaszkodtam a szabadúszáshoz. Fehérvárra Szurdi Miklós hívott, akivel korábban a Fiatalok Színházában dolgoztam együtt. Ott azonban időközben két vezetőváltás is lezajlott.

Amikor társulati tagnak hívtak Tatabányára, úgy gondoltam, érdemes csatlakozni ehhez az izgalmasnak ígérkező, alakulófélben lévő csapathoz. Nem bántam meg. Szeretem a társulatot, szeretem azt, hogy sokfélét játszunk, hogy sok és jó vendégrendezővel és színésszel dolgozhatunk. Az egyetlen hátulütője a mindennapos ingázás, ami éveken át folytatva bizony idő- és idegőrlő tud lenni. Például az olyan izgalmak miatt, hogy beáll az autópálya, és mi lesz, ha nem érünk oda az előadásra.

A tavaly bemutatott Az üvegcipőben Adélt játszottad, és nagyon jó kritikákat kaptál. Ha A testőrre is gondolunk, úgy tűnik, közel áll hozzád Molnár Ferenc világa.

A testőr valóban maradandó munkaélmény, és Az üvegcipő is nagyon jó találkozás volt. Czukor Balázs rendezővel is, akivel most dolgoztam először. Hagyta, hogy belevigyük a saját gondolatainkat, ötleteljünk, és annyi jó megoldás született, hogy a végén nehéz volt kiválasztani, mi maradjon a végleges változatban.

üvegcipő2Az üvegcipő / Figeczky Bence, Bakonyi Csilla és Kardos Róbert

Adélban, a Szutyok Irénjében, de A mi osztályunkban játszott szerepedben is közös, hogy ezek a nők nem akarnak semmi rendkívülit, „csak” normális életet, családot, gyerekeket. Aztán a genetika, a történelem vagy a hormonok közbeszólnak.

Ezt eddig így nem gondoltam végig, de valóban... Mégis, annak ellenére is meg tudtam találni ezekben a szerepekben azt, ami érdekel, amivel azonosulni tudok, hogy én a privát életemben szerencsés vagyok a gyerekeimmel.

Amikor még csak olvastam a Szutyokot, már akkor is láttam, hogy Irén járja be a legnagyobb ívet. Az érdekel benne, hogy juthat el az ember oda, hogy egy ennyire szélsőséges gondolkodás rabja legyen. Irén esetében ez tulajdonképpen érthető: az anyaság iránti vágy a legfőbb mozgatórugója. Hatalmas trauma, hogy elveszti a méhét, ráadásul a tudtán kívül operálják ki, erre ébred a műtét után. Fájdalmában belerohan egy átgondolatlan helyzetbe: nevelőszülőkként magukhoz vesznek két állami gondozásban élő kamaszlányt. Majd amikor a férje is elárulja, eltörik, és keserűségében kapaszkodik a szélsőséges eszmékbe. Furcsa pillanata az előadásnak, amikor Szutyokkal bejövünk a színpad két oldaláról, és vezényszóval köszönünk.

szutyokolvasóSzakács Hajnalka és Bakonyi Csilla a Szutyok olvasópróbáján

Vajon mi lesz vele az után a pont után, ahol az előadás lezárul?

Valószínűleg ott marad a faluban, és felneveli az örökbefogadott kisbabát. Szeretném azt gondolni, hogy Szutyok hatása alól kiszabadulva nem egy kis gárdistát nevel.

Irénen túl milyen a te találkozásod Pintér Béla világával, és milyen a tatabányai nézőké ezzel a Guelmino Sándor rendezte előadással?  

Közel áll hozzám ez a darab, szeretem a humorát, a folyamatos hullámvasútját. Szeretem azt a zavart is, ahogy a nézők az első 10-15 percben nem tudják, hogy ezen most lehet-e nevetni vagy sem. Milyen előadásra jöttek tulajdonképpen? Drámára? Vígjátékra? Népszínműre? Volt már nagyon fesztelen közönségünk, és volt olyan is, amikor megmaradt ez a zavar. Ritka, hogy a kiváltott hatás ennyire nézőfüggő és különböző. És az is ritka, hogy ennyien megkeresnek utána, hogy megosszák velem, ők milyennek látták. Ehhez az előadáshoz még nem volt közönségtalálkozó, nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lesz.

szutyok 02Szutyok / Bakonyi Csilla, Kardos Róbert és Crespo Rodrigo

Ha lehet egy kevéssé releváns kérdésem: mi volt az a fura, állathoz hasonlító szerkezet Béla (Honti György) nyakában? Egy busznyi kritikus sem tudta eldönteni.

Az egy hangyász alakú bogárszívó. Ilyen tényleg létezik: a gyerek bogarászik a kertben, beszippant egy rovart, majd a beépített nagyítóval mindjárt meg is vizsgálhatja.

A rejtély megoldódott, köszönöm. Vissza a komolyabb kérdésekhez: ahogy általában a vidéki színházaknál, nálatok is gyors egymásutánban sorjáznak a bemutatók, nagy a terhelés. Ha végignézel az elmúlt évek sok-sok bemutatóján, melyik előadásokat látod meghatározónak, fontosnak a pályád szempontjából?

A testőrt és Az üvegcipőt mindenképpen. Nagyon szerettem A tribádok éjszakáját és A vágy villamosát is, utóbbit főleg azért, mert Kerekes Évával játszhattam benne. És Az öldöklés istenét, amelyben Major Melinda szerepét vettem át. Ez az előadás azért is különleges, mert hat évadon keresztül játszottuk, ami egy vidéki színháznál nagyon ritka. Itt egy évad alatt lefutnak a bemutatók.

üvegcipő1Az üvegcipő / szemben Kardos Róbert és Bakonyi Csilla

Ekkora terhelés és az ingázás mellett gondolom, máshol játszani, filmezni kevés idő jut.  

Így van. Utoljára az Aranyéletben játszottam, és érdekes módon két német filmsorozattal találtak meg, ebből az egyik azért kedves nekem, mert a fiammal játszhattam együtt.

Erre a beszélgetésre a Francia rúdugrás próbájáról érkeztél. Úgy tudom, ennek az előadásnak már volt előzménye a színházban.

Felolvasószínházként már többször is játszottuk. Annak volt egy jóleső felelőtlensége, sokszor a nézőkkel együtt fuldoklottunk a nevetéstől. Az az érdekes, hogy nincs rendező, pontosabban Crespo Rodrigo adja a vezérfonalat, de együtt alakítjuk az előadást, egymás külső szemei vagyunk. Eleinte tartottam ettől, de úgy néz ki, hogy jól működik.

Melyik szerepet játszod benne?

Ákos feleségét, Zsuzsát, a szőke nőt. Az ősbemutatónál külsőségekben eggyel följebbre, jólszituáltabbra lőttük be, hogy annál nagyobbat szóljon a szereplők lecsupaszodása. Remélem, ebből is egy többévados előadás lesz.

Ennyi év elteltével is helyeden érzed magad a tatabányai társulatban?  

A helyemen, igen. Furcsa paradoxon, hogy ezért ingáznom kell.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

2019, november 20.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu