Kutszegi Csaba: Beszélő zsákszájak

Élőlép Társulat: Etűdök alapszínekre

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

A színpadi látványtechnika manapság csodákra képes. Talán ezért is kifejezetten szimpatikus, ha olyan vizuálszínházat látunk, amelyben az emberé és az egyszerű kreatív ötleteké a főszerep.
Négy csinos, jó mozgású nő közös vállpántos dupla zsákruhában csodákra képes. Persze a zsákruha nem mindennapi. Rugalmas, piros anyagból készült, egymásra van húzva, de az egyik vagy tíz-húsz centivel rövidebb a másiknál. De a lényeg most jön: mindkét zsákszáj majd’ egy méteres átmérőjű merev karika; értsd: a zsákruhák himbálózó karikákban végződnek. Az alsó földig ér. Mindkettő felemelhető, ahogy a hosszú szoknyás nők emelik szoknyájukat, ha pocsolyán lépnek át. Sőt: a felső például fej fölé is felemelhető, olyankor a mozdulatlan nő és ruhája jó kétméteres, kör alapú, alul-felül kiszélesedő piros oszloppá változik. Ha meg az alsó karika földig ér, a felsőből meg kalapformát képeznek, és mindeközben láthatatlan apró léptekkel sietnek ide-oda, olyanok, mint a futurisztikus piros gésák.

élőkép etűdökVáltozás kapui 

Kellhet még néhány átvilágítható fehér anyagból készült paraván, amely mögött árnyalakként lehet feltűnni, vagy éppen árnyék vetülhet rájuk, továbbá két céltalan, sehova sem vezető lépcső fel- és lejáró. Ilyen ambientéban akcióznak a nők. Tesznek egy kört a paraván mögött, és a takarásból előbújván, más alakban jelennek meg. Térd fölé emelik a zsákszáj-karikákat, és mini strandruhás lányok lesznek. A fölső karikákat arcuk előtt előre nyújtják, és mintha hatalmas szívókoronggal rendelkező, derékszögben meghajló piócák volnának. Rengeteg lény bujkál bennük, kiismerhetetlenek. Olyanok, mint a nők.
Az Élőlép Társulat Etűdök alapszínekre című estjének első darabjában, a Változás kapuiban Bérczi Zsófia rendező nemcsak felvonultatja a fent említett eszközöket, hanem beszél, kommunikál is általuk. Elvont jelrendszerként használja őket, melynek vannak alapegységei és azokból felépülő szintagmái, paradigmái. Csak egyértelmű szemantikája nincs. De nem is baj, hogy a bemutató nem terheli a nézőjét megfejtendő jelentés súlyával. Értjük az üzenetet a nélkül is, hogy tudnánk, mit jelent.

hullamterHullámtér 

A Változás kapui már megjárta a Trafót és a Szkéné Színházat is, több mint egy évtizede változik, érik. Hasonlóan a Bethlen színházi est második darabjához, a Hullámtérhez, amelyben hullám is van, tér is, és piros helyett sok-sok világító világoskék. Csúcsra járatott színpadi látványtechnika ebben sincs, szerintem kreativitás is kevesebb, sőt: már az ember sem látszik. Csak végüknél összeillesztett kék banánformákból képzett lankás ívű „S” alakok hullámzanak végtelenül. Ugyanezt a látványalapot páratlanul tudná gazdagítani a komputer vezérelte digitális videotechnika, elképesztő fantáziaképek burjánozhatnának a színpad teljes horizontján felállított projektoron... Ám itt is közvetlen emberi vezérlés zajlik: négy láthatatlan nő forgatja, hozza-viszi, összekapcsolja a fénytesteket, különböző alakzatokat, propellereket, szárnyakat, virágmotívumokat megformálva. Halk elektronikus zene kíséri a félórás mutatványt. Nincs jelentés, nincsenek felfokozott érzelmek, nem kell gondolkodni. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Etűdök alapszínekre - Változás kapuiHullámtér (Élőlép Társulat)

Előadók, munkatársak: Hrotkó Heléna, Törzsök Kata, Makra Viktória, Sipos Orsolya.
Rádióvezérlés, szoftverfejlesztés: Tankó Barnabás. Zenei montázs: Mátrai Péter, Bérczi Zsófia, Gerzson János. A látványtervezésben közreműködött Terebessy Tóbiás. Látványtervezés, koreográfia, rendezés: Bérczi Zsófia.

Bethlen Téri Színház, 2016. március 5.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu