Turbuly Lilla: A színjátszók és a kőleves

XV. Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztivál

Hihetetlen, hogy ez a két 17 éves fiatal micsoda intenzitással, karnyújtásnyi távolságból is hitelesen, félrecsúszott pillanatok, mozdulatok nélkül teszi elénk ezt az örök példázatot.

Amikor meghallottam, hogy a tavalyi fődíjas, a Teleszterion Színházi Műhely idén pénz híján nem jöhet a Vasvári Színjátszó Fesztiválra, arra gondoltam, hogy ez bizony olyan nagy veszteség, ami erősen kihat majd a színvonalra, hiszen tavaly három előadást is elhoztak, és így meghatározó szereplői voltak a találkozónak. (Vezetőjük, Komáromi Sándor és Herczeg Diána viszont tartottak egy bemutatóórát pedagógusoknak, a nevelésről színházi eszközökkel.) Nagyon hiányoztak, de az a kellemes meglepetés ért, hogy idén is akadtak kiemelkedő előadások, erősen gyengélkedőből viszont kevesebbet láttunk. Messzebbre menő összehasonlításokat az idén 15. évébe lépett fesztiválról azért nem tudok tenni, mivel másodjára jártam ott.

vasvár1Lázár Péter workshopja

Idén sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán meg tudják-e rendezni a fesztivált, mert a korábbi évekhez képest jóval kevesebb állami támogatást kapott rá a Nagy Gáspár Kulturális Központ.A szervezők azonban nem adták fel, találtak magánmecénásokat, de így is össze kellett húzni a nadrágszíjat. Tavaly például a fődíjasoknak 100.000 forint pénzjutalom járt – idén egy-egy könyv. De a szállással, étkezéssel is muszáj volt spórolni, és amit lehetett, a vasváriak segítségével kellett megoldani. Így került a búcsúebédhez „kőleves” a horgászoktól és pogácsa a háziasszonyoktól, de olyan kreatív megoldások is születtek, mint hogy engem például (mint zsűritagot) a helyi rendőrségen szállásoltak el – szerencsére nem a fogdában, hanem a pihenőszobában.
A fesztiválra tematikus vagy formai megkötések nélkül lehet jelentkezni, így aztán a falusi színjátszó hagyományok őrzőitől a fővárosi alternatív színházi élet ismert szereplőjéig igen széles sávból láthattunk előadásokat. A szervezők ugyan fenntartják maguknak a jogot, hogy válogassanak a jelentkezők között, de ezzel a lehetőséggel nem nagyon élnek. A fellépők kérhetik – és többségükben kérik is – a Szín-Játékos Szövetség minősítését. Az előadások mellett voltak más szakmai programok is: bemutatták Adorján Viktor Grotowski-monográfiáját, Lázár Péter drámatanár pedig „Vasvári béke” címmel workshopot és improvizatív játékot tartott az érdeklődőknek.

alig miso toMisó-előadás a strandon

Idén összesen tizenhat előadást láthattak a nézők Vasváron, illetve azokban a környékbeli falvakban, amelyek csatlakoztak a fesztiválhoz, vendégül látva egy-egy társulatot. Ezekre a vendégjátékokra a zsűritagok közül is elkísérték néhányan a társulatot, így megtapasztalhattam, hogy például a veszprémi Alig Színpad modernizált meseátirata, a Misó mennyivel jobban működött a szajki tó mellett, a strandon, mint a vasvári színpadon. (Nekem külön ajándék volt, hogy húsz év után jutottam el oda újra, és nem okozott csalódást, mert ma is éppen olyan szép és nyugodt, mint annak idején.)
Rátérve az előadásokra. A fesztivál fődíját elnyert Locked váratlan meglepetés volt mindenkinek. Több okból is: egy ismeretlen társulat, a 11C-„Komlóra” Csoport címéből megsaccolhatatlan darabját különleges helyszínen, a Vasvári Képtárban nézhettük meg. A társulat egyébként nem is társulat, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola két harmadikos, drámatagozatos diákja, Gillich Atina és Rózsavölgyi Dominik megkérték egyik tanárukat, Komlóczi Zoltánt (aki hivatalosan már nem is tanítja őket), hogy segítsen nekik összerakni egy előadást. És amit összeraktak, az egy csoda. A nejlonfüggönyökkel szabdalt, hosszúkás, szűk térben, tőlünk harminc-negyven centire játszottak. A Locked kamasztörténetnek indul, cseteléssel, első (színházi) randival, aztán némi, a hetes számot körbejáró számmisztika után belecsúszik a kékszakállú herceg történetébe. És – ahogy ez a szakmai beszélgetésen szinte mindenkitől elhangzott – hihetetlen, hogy ez a két 17 éves fiatal micsoda intenzitással, karnyújtásnyi távolságból is hitelesen, félrecsúszott pillanatok, mozdulatok nélkül teszi elénk ezt az örök példázatot.

ali misoMisó a színházban

A lendvai Egy & Más Vándorszínház a tavalyi klasszikus, a Tóték után most egy improvizációkkal magukra vett, kortárs darabbal jelentkezett. A Több mint terápia, avagy te jól vagy, és én? című előadás az eredeti, párkapcsolati kalamajkákról szóló darab köré egy, amolyan Csernus-féle pszichotréning-keretet illesztett. Az eredmény friss és pergő előadás sok humorral, a közönség sikeres bevonásával. Mess Attila rendezését a zsűri is díjazta. A társulat jórészt fiatalokból áll, és ez azért fontos, mert a szlovéniai magyar közösség mára 5500 főre apadt, ezért a társulatnak fontos szerepe van az identitás és a nyelv (valamint a különleges dialektus) megőrzésében.
A Diogenész szerzőjét, Weiner Sennyey Tibort, és a monodráma előadóját is díjazta a zsűri. A Leszbosz szigetére sodródott, nagybetűs Embert kereső filozófus mellett Formanek Csaba a mestereket és az emberekkel kereskedő kalózokat is nagy belső energiákkal, emlékezetesen kelti életre. Az előadás erőltetett aktualizálás nélkül szembesít Európa régi-új morális dilemmáival – tette ezt Vasváron éppen a Brexit napján.
Jó volt látni a kecskeméti Katona Kamra Strindberg-adaptációját, Az erősebbet is (rendező: Sárosi Gábor), amelyben egy szerelmiháromszög-történetet a két nő szemszögéből mutattak meg, mégpedig úgy, hogy a kettő közül az egyik egyetlen szót sem szól, mégis Szappanos Janka és Papp Zsófia alakítása egyenrangú tud lenni.

vasvár formanekFormanek Csaba

A falusi színjátszó csoportok esetében újra és újra felmerül az a gond, hogy nehéz olyan darabot találni, amely ráillik az adott társulatra. Sokszor olyan, évtizedek óta újra és újra előkerülő darabokat vesznek elő, amelyek mára már elavultnak tűnnek, és nehéz hozzájuk kapcsolódni. Ezt a dilemmát a sorkifaludi Csendbontó Társulat vezetője, Sinkó Adrienn úgy oldotta meg, hogy maga írt darabot a csak nőkből álló társulatnak, nem is akármilyet. A jóisten szabadságra ment az 1970-es években játszódik, de amellett, hogy pontosan megidézi a korszakot, a falusi élet ma is érvényes nőtípusait, élethelyzeteit jeleníti meg, hol humorosan, hol szívet szorongatóan. A történet egyes szálaira ráférne még némi finomhangolás, dramaturgiai segítség, ahogy a rendezésre is, de az bizton elmondható, hogy a tehetség határozott jeleit mutató, a nézőket végig lekötő darab és előadás született. Külön értékének tartom, hogy helyenként drámai erővel jelenít meg női szemszögből nézve női sorsokat, élethelyzeteket. Ráadásul Sinkó Adrienn az egyik főszerepet játszva is hiteles, szép alakítást nyújtott.
A szlovákiai Nánáról érkezett színjátszókhoz is remekül passzolt Karinthy Frigyes bohózata, A teknősbéka. Lengyelfalusy Juhász Mária rendezésében az őrültek házában játszódó jelenet nem csak a pontos rendezéssel és a szép összjátékkal hívta fel magára a figyelmet, de azzal is, hogy folyamatosan el tudott bizonytalanítani az „őrület” és a „normalitás” mibenlétéről. A hazai egészségügy ismeretében pedig még azzal a ráismeréssel is társult, hogy itt is egy ápolónő működteti és menti meg a rendszert a totális káosztól.

vasvárnyertesekA nyertesek (Locked) / fotó: Facebook, Escargo Hajója

A falusi színjátszás legjobb hagyományaihoz nyúl vissza a csepregi Farkas Sándor Egyesület, akik idén is rekord létszámmal, huszonnyolcan érkeztek, minden korosztályból. Ezúttal A helység kalapácsát (r.: Horváth Gyuláné) hozták el, Katona Imre rendező (zsűritag) szép hasonlatát idézve: a naiv népi festők – például Vankóné Dudás Juli – művészetét idézi fel a színjátszásuk.
Láthattunk jó példát a vásári színjátékra is, a pápakovácsi Szó és Kép Színpadtól, akik A székely asszony meg az ördög történetét adták elő, Csukárdi Sándor rímbe szedett, jól működő átiratában, ötletes díszlettel és összeszokott társulati játékkal.
Ez a sokszínűség lehetőséget teremt(ene) arra, hogy a társulatok egymástól is tapasztalatokat szerezzenek, ismerkedjenek, tanuljanak. Részben így is van, de sajnos a pénzhiány itt is közbeszól: a társulatok sokszor csak jönnek, játszanak és mennek, nem tudnak több időt a fesztiválon tölteni. Pedig ha van rá alkalmuk, beülnek a többiek előadásaira. A szervezők idén is sokat tettek azért, hogy a fesztivál látható és érzékelhető legyen a városban, hogy a helyiek is bejöjjenek. Az eredmény jobb, mint tavaly volt, de még mindig kevés vasvárit sikerült bevonzani. A falusi helyszíneken nagyobb a közönség. A közösségteremtésre ad alkalmat az immár hagyományos „kolostorölelés”, amikor a színház melletti templomot és kolostort járják körül a fesztiválozók, kézen fogva, és amihez mindig valamilyen más program is kapcsolódik: idén koncert és a közös búcsúebéd. A kőleves, ami nem is leves volt, hanem pincepörkölt, de kőlevességében mégis jelképe annak, hogy – ha összehúzódzkodva is – hogyan sikerült mégis megszervezni ezt az idei, majdnem elmaradt fesztivált.
U.i.: Hazafelé indulva láttam, ahogy a fődíjasok ballagnak a buszállomás felé. És ki cipelte az elismerés mellé járó, hatalmas vándorkorsót, de mondhatnám úgy is, vándorbödönt? Judit, Judit, hát kellett neked annyit kopogtatni?!

Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, Vasvár, 2016. június 23 – 26.

Díjak:

Rendezői munkáért: Mess Attila (Lendva)
Színészi Díj: Formanek Csaba (Diogenész megformálásáért)
Színészi Díj: Góra Róbert (Nána)
Dramaturgiai Munkáért Díj : Csukárdi Sándor
Együttes Munkáért Díj: Csepreg Színjátszókör
Együttes Munkáért Díj: Kerkabarka Színjátszókör (Bajánsenye)
Új kortárs dráma (Diogenész) megírásáért: Weiner Sennyey Tibor
Színházi Értékteremtésért Díj: Csendbontó Társulat (Sorkifalud)
Vándordíj – ami a Fesztivál fődíja: 11C-„Komlóra” Csoport (Pécs)

 

© 2016 KútszéliStílus.hu