Turbuly Lilla: Van közünk a költő életéhez (és halálához)?

A Jónás könyve, Török Sophie előadásában kapcsán... -

Van bennünk valami elemi késztetés, hogy a valós élethez, elsősorban pedig az alkotó életéhez kössük a látottakat, olvasottakat.

Az idei Vallai Fesztivál nyitóelőadása a Jónás könyve, Török Sophie előadásában volt, Kaj Ádám rendezésében, aki egyúttal a Babits-műhöz készült keretjáték szerzője is. A drámajátékot (a színlap így nevezi) a Babits Emlékév alkalmából mutatták be, Esztergomban. Igaz, a rossz idő miatt nem a Babits-ház udvarán, ahová eredetileg tervezték, hanem a Művelődés Házában. A budapesti előadás helyszíne, a Vallai Kert téglaborítású, rusztikus – és nevével ellentétben nem külső, hanem belső – tere szintén egy művész emlékét idézi, ahogy az egész fesztivál is.

jonas2Báhner Péter és Kéner Gabriella / fotók: Keppel Dániel

Annak nem találtam nyomát, hogy Vallai Péter igen széles versrepertoárjában a Jónás könyve szerepelt-e, azonban az tudható, hogy Kaj Ádámot nem először foglalkoztatja költő és mű viszonya. Egy éve, az RS9 Színházban bemutatott Tarantellában egy valóságos és egy képzelt költőnő, Dukai Takách Judit és Psyché képzeletbeli találkozását állította színpadra. Ezúttal a Jónás könyve születési helyére és idejébe visz el bennünket: 1938-ban, gégeműtétje után néhány hónappal a súlyos beteg Babits az esztergomi házukban írja meg a művet, amelyet felesége, Török Sophie olvas fel neki. A felolvasás azonban átcsap színjátékba, Babits Jónás, a felesége pedig az Úr és a narrátor szerepét „játssza el”. Azért tettem idézőjelbe, mert ennek a „játéknak” éppen az ad különleges tétet és mélységet, hogy Babits maga is Jónássá válik, a menekülő próféta szenvedései összeérnek a fájdalmaktól elgyötört, szavakhoz és lélegzethez alig jutó költő szenvedéseivel. Az előadás egyik tartópillére éppen ez az összeérés. A magánéleti tragédiát a keretjáték belehelyezi a külvilági történésekbe. A sercegő rádió jelzi, hogy 1938-ban járunk: az előadás elején Karádi Katalin-dal szól belőle, a végén szirénahang figyelmeztet a háború közeledtére.

jonas3
A történelmi-társadalmi kontextus tudatosítása mellett a rendezés a hangsúlyt mégis a szenvedő emberre és költőre helyezi. Báhner Péter Babits áldozóasztalhoz hasonlatos betegágyába és hálóingjébe bújva szikár, elgyötört, belső lázban égő költőt formál meg, szuggesztív erővel. Kéner Gabriella éppen az ellenpontja: magára nyugalmat és jókedvet erőltető, kétségbeesését rejtegető Török Sophie, aki férjét éppen a játékkal, a művészetébe vetett hittel próbálja kimozdítani a testi-lelki szenvedések mélységéből és így életben tartani.
Az előadást nézve, és a jól ismert sorokat hallgatva felmerül a kérdés: mit ad hozzá egy műhöz, ha megismerjük, milyen személyes sors szülte? Nem az irodalomtörténésznek, hanem az egyszerű és egyszeri olvasónak, nézőnek? Tudjuk, az olvasót, különösen kortárs, vagy még belátható távlatú művek esetében nehéz lebeszélni a referenciális olvasatról. Van bennünk valami elemi késztetés, hogy a valós élethez, elsősorban pedig az alkotó életéhez kössük a látottakat, olvasottakat. Hogy mélyebbnek és hitelesebbnek gondoljuk a megszenvedett életanyagból született alkotást, mint a fantázia szülöttét. Néha még egy színészi alakításnál is így vagyunk ezzel. Ez az előadás pedig éppen erre a tapasztalatra épít, amikor Babits személyes sorsát kapcsolja össze a művel. (Ellentétben például a Csuja Imre által játszott Jónás könyvével, amelyben a költő direkt módon nem jelenik meg, hanem a „hagyományos” versmondás és a monodráma határvidékein jön létre egy remek előadás.)

jonas1
A Jónás könyve esetében persze vannak előismereteink, hiszen középiskolai tananyagról van szó. De a színpadon látottak, a színészi szerepformálás ereje felerősíti ezt az elméleti tudást, érzelmileg is megérint bennünket, az érzékletessé vált tudásunk az alkotóról befolyásolja, árnyalja, többszólamúvá teszi a befogadást.
Folytatva a gondolatmenetet: ha ez így van, vajon oda kell-e adni az életet is a művek mellé a közönségnek? Az internet korában naponta látunk példákat az igenre. Gondoljunk csak Nyáry Krisztián internetről induló, és azóta már hatalmas példányszámokban fogyó könyveire – igaz, esetében nem az alkotók döntöttek erről az odaadásról, hanem az életüket olvasmányosan, egyfajta irodalmi bulvárként közlő-értelmező szerző. Sok példát látunk a facebookot napi szinten használó, a közönségükkel így kommunikáló írókra, költőkre. Tudjuk, hány gyereke és unokája van Lackfi Jánosnak, mit főzött Dragomán György, hogy ünnepelte a karácsonyt Tóth Krisztina. De naplójából azt is, hogy élte meg édesanyja halálát, majd gyermeke születését Kiss Judit Ágnes, és mindezt beleolvassuk a verseibe. És a legsúlyosabb példa a közelmúltból: ahogy Esterházy Péter betegsége megkerülhetetlen része lett – mert egy határozott emberi és írói gesztussal azzá tette – az életműnek. Másként olvassuk ettől a műveiket, mint például a nyilvánosságot kerülő szerzőkét, vagy azokét, akik álnéven írnak? Biztosan.
De hiába áll távol egy szerző alkatától a nyilvánosság (Babitsétól is távol állt, nehezen is tudom elképzelni, hogy ha ma élne, írói oldalt működtetne a facebookon), ha a műve komoly érdeklődést kelt, nem menekülhet az olvasói kíváncsiság elől, keresni fogják az életrajz és az alkotás találkozási pontjait. Gondoljunk csak arra, hogy szinte egy egész filmes-könyves-turisztikai „iparág” épült Jane Austen életének kutatására, és komoly hajtóvadászat folyt a kortárs Elena Ferrante kilétének kiderítésére is.
Úgy tűnik, aki dudás akar lenni, annak számolnia kell a kockázattal, hogy a mű mellé az életét is az olvasó kezébe kell adnia. És ma még inkább, mint valaha.

Jónás könyve, Török Sophie előadásában (Theaterrepublik Ungarn)

Dramaturg: Pásztó András. Látvány: Pipei Borbála. Rendezte: Kaj Ádám.
Játsszák: Kéner Gabriella, Báhner Péter.

RS9 Színház, Vallai Kert, 2016. november 22.
II. Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztivál

 

© 2016 KútszéliStílus.hu