Gáspár Anna: Wifire várva…

Avagy Kiültetés félonline-ra
Beszámoló a Félonline.hu virtuális antológiájának bemutatójáról

A kéziratok legtöbbször nem hagyták cserben a szerzőket, de Kaperner Zsolt verseinek a legutóbbi kocsmai sörözés során sajnálatos módon nyoma veszett, így a költő végül a mobiltelefonjáról olvasta fel őket.


Vasárnap esti Kiültetés a Rohamban. Hét órakor már minden hely foglalt, a bemutató azonban késik. A felolvasóest lényege tudniillik a sikeres Wifi-kapcsolatban rejlik, ám az Internet a kezdés után negyed órával is halott. Braun Barna, a Félonline.hu főszerkesztője a csodában reménykedik, és a résztvevők türelmét kéri. Aztán végül mégis elkezdődik. Lesz kapcsolat, lesz felolvasás, még ha kissé fél online is, hiszen az eredeti tervek szerint a verseket már ott, helyben, a weboldalról kivetítve lehetett volna olvasni.

roham1fotók: www.felonline.hu


Az ismert egyetemi lap rendhagyó programmal készült: a szépirodalmi publikáció új lehetőségét mutatták be. Tizenegy fiatal költő száztizenegy verse jelent meg az eseménnyel egy időben, egyetlen virtuális antológiában, melyből szerzőnként kettőt élőben is felolvastak. Így a korábban már létező online versblogokból, illetve a hagyományos, papíralapú versantológia keresztezéséből olyan virtuális közeget alakítottak ki, melyben az olvasók bevonásával élményközpontú, nyomon követhető s egyúttal befogadóbb olvasás valósulhatna meg, nyomtatott szövegek helyett egyfajta online könyvben, webes felületen. Ezáltal nyomdai költségekkel sem kell számolni, és végső soron a közönségnek is jó, merthogy ingyenesen hozzájuthat az említett válogatáshoz. Ugyan jó ideje létezik a költségkímélő e-book, ez a kezdeményezés mégis más.

roham2


A kiultetes.felonline.hu-n olvasható versek sokszor internetes diskurzus eredményeként születtek meg, a szerzők az online-szerkesztés után a már elkészült antológia anyagához is hozzányúlhattak, javíthattak a szövegeken. Az olvasók részéről ráadásul az állandó visszacsatolás is adott. Az oldalon szereplő versek olvashatók, lájkolhatók, az alkotás folyamata tapintható. Szerethető. Akárcsak a versek jó része, főként azok, amelyek tipikus hétköznapi képekből, asszociációkból építkeznek, de az idő és a tér kereteit szétfeszítve, az univerzumot jelenítik meg. Mint például Kerber Balázs Hullámhosszon című szövege: „Az idő nem hagy kiutat / felszedi és elúsztatja a padlóköveket / mintha egy előadóteremben csomagolnám ki a szendvicsemet / és a tollak mozgása tovább sodorna a terem falával". Vagy az olyanok, melyeket mindenki számára ismerős banalitások keltettek életre, s összekapcsolódik bennük a személyes és a profán, ahogyan az Tinkó Máté Szolgalélek, körtáncában is megfigyelhető: „A magasságos Isten az ajtóban áll / onnan figyel. / Egy széket érdemes volna előhúznom / vendégséget mu-tatni / vendégpapucsot / amibe egyszer mégis belenőtt a lába." A felolvasás két blokkban zajlott: az elsőben öt, a másodikban hat költő verseit hallhattuk. A kéziratok legtöbbször nem hagyták cserben a szerzőket, de Kaperner Zsolt verseinek a legutóbbi kocsmai sörözés során sajnálatos módon nyoma veszett, így a költő végül a mobiltelefonjáról olvasta fel őket.

roham3


Az esten színpadra lépők, akik egyúttal a már említett antológiában is szerepelnek, a következők voltak: Balázs Zoltán, B. Horváth László, Berényi Csaba, Dombovári Csongor, Horváth Dorottya, Kapelner Zsolt, Katona Ágota, Kerber Balázs, Mihályi Réka, Tinkó Máté és Új Krisztina. Költészetükkel kapcsolatban szó esett többek között irodalmi kötődésekről, nagy elődökről, intertextualitásról, a család mint klasszikus fogalom haláláról, az anyák által okozott traumákról, és a szimbólumok szerepéről. Braun Barna az antológia szerkesztőjeként, valamint az est házigazdájaként igyekezett minden szerzőnek valóban személyre szóló kérdéseket feltenni, melyekkel leginkább az adott költő stílusára, legfontosabb motívumaira, szóhasználatára, indíttatására kérdezett rá.
A nézőben nem is a kérdések, hanem sokszor a válaszok kapcsán keletkezett némi hiányérzet. Úgy tűnt, mintha a szerzők egy része még önmagának sem fogalmazta volna meg költészetének lényegét. Egyikük ki is mondta: sötétben tapogatózom. Az egyes kérdésekre adott kínos rövidségű, kevéssé átgondolt, tartalmilag sem koncepciózus, laza feleletek éles kontrasztot alkottak a jórészt a második blokkban szereplő, költészetük, céljaik, indíttatásuk tekintetében határozott véleménnyel bíró költők megszólalásaival. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, már csak azért is, mert e szerzők nemsokára más városokban is fellépnek, többek között Miskolcon, Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Győrött és Székesfehérváron.
Azt est az említett hiányosságok ellenére kellemesen, már-már családias hangulatban telt; az Internet végül magához tért, a trollok sem támadtak, az elhangzott verseket pedig mindenki elolvashatja utólag, online is. Érdemes.

Kiültetés, Roham Bár, 2012. november 11.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu