Turbuly Lilla: Kifogyni a világból

A Fekete tej és Az éhezőművész a MITEM Fesztiválon

…ha már ki kell fogynunk a világból, legalább ilyen előadásokkal vigasztaljuk magunkat.

A véletlen (konkrétan két felszabaduló jegy) hozta úgy, hogy az idei MITEM-ből mégiscsak láttam két előadást, de az már valószínűleg nem a véletlen műve, hogy a rigai Fekete tej és a vilniusi Az éhezőművész több ponton is rímelt egymásra. Az elsővel Alvis Hermanis a lett falvak mára kihalófélben lévő életformáját hozta el a Nemzeti színpadára, a másodikkal Eimuntas Nekrosius arról beszélt, hogy tűnhet el még életében valaki a világból, ha a világnak már nincs szüksége rá és arra, amit tud. Mindkét előadásban az az életünk második felében valószínűleg mindannyiunkat elérő tapasztalat fogalmazódott meg, hogy eltűnésünk nem egyetlen pillanat, hanem egy hosszabb folyamat, ahogy életformánkkal, értékeinkkel együtt lassacskán kifogyunk a világból. És ezt mindkét rendezés látszólag egyszerű eszközökkel, a néző felé forduló narrációval, mégis, sok játékossággal, költőiséggel fogalmazta meg.    

kepatmeretezes hu fekete tej riga 07Fekete tej / fotó: Gints Malderis / a képek forrása: mitem.hu

Hat éve, 2011-ben vendégszerepelt Alvis Hermanis egyik rendezése, A vadon szava a Nemzeti Színházban. (Az előadásról itt olvashatnak.) Akkor a Münchener Kammerspiele vendégjátékát láthattuk, most saját színházával, a Rigai Új Színházzal érkezett. Akkor Jack London regénye egészült ki a színészek által gyűjtött történetekkel kutyákról és emberekről, a városi magányról. A Fekete tej történeteit szintén a színészek gyűjtötték, de ezek most a lett vidéki életről, egy eltűnőben lévő világról szólnak, tehenek és gazdáik sorsáról. (A darab tehát a címazonosság ellenére sem azonos Szigarjev drámájával, amit nálunk a Katona József Színház mutatott be 2004-ben.) Hermanis újra ugyanarról beszél: ember és állat szövetségéről, magányról és egymásra utaltságról, az élet zsigeri egyszerűségéről, örömről és pusztulásról. Ahogy akkor, most is érzékelhető volt a nézőtéren, hogy vannak, akik hisznek állat és ember lehetséges szövetségében, és vannak, akik nem. Utóbbiak nevetnek ott, ahol előbbiek sírnak. (Jó, én elfogult vagyok, magam is hozzá tudnék tenni néhány történetet a hallottakhoz, a lett falu életében és halálában ott látom a zalai falvakét, nem beszélve arról, hogy minden áprilisban várom, hogy a közelünkben lévő dombokat telepöttyözze frissen született bocikkal egy szilaj tartású csorda, ha már a faluban régen nincs egyetlenegy sem.)

A színészek ide-oda járnak az ember- és állatszerep között. Elsőre groteszknek tűnő, pedig nagyon is pontos mozgással, szarvakkal, hajfonatnak látszó farokkal jelenítik meg a teheneket, de leginkább az arckifejezésükkel. Van egy főszereplő tehénke, az őt játszó színésznőt, Jana Čivželét nézve megérti az ember, miért nevezték Hérát tehénszeműnek. Fiatal színésznők játszanak öregasszonyokat, mintha előre néznének az időben, majdani önmagukra. Tiszta, egyszerű játékot látunk: a színészek többnyire ülnek a padon és mesélnek nekünk, közben a „tehenek” ott bóklásznak, törleszkednek, almát habzsolnak körülöttük. A hétköznapi szövegeket néha mesével, ráolvasással, rigmusokkal elegyítik. (A szinkrontolmácsolás ebben az esetben már csak azért is jobb megoldás a feliratozásnál, mert a tolmácsnő akcentusa olyan, mintha tájszólásban beszélne.) És ez az egyszerű, néha szinte dokumentarista játék elegyedik lírai betétekkel. Elég hozzá két, a vállon tartott rúdon pörgetett tejesvödör, amelyből nem folyik ki a tej, vagy egy rögtönzött mérleghinta, az egyik felén a tehénszemű főszereplő tehénkével, a másikon a gazdáival, és már röpülünk is a Tejútig.

kepatmeretezes hu ehezomuvesz 05Az éhezőművész

Az éhezőművész narrációja megtévesztő lehet, hiszen a négy szereplő közül az egyetlen nőtől, Viktorija Kuodytė-től halljuk Kafka szövegét, játéka pedig szinte végig azt a képzetet erősíti, hogy ő maga az éhezőművész. Ennek azonban ellentmond az, hogy egyes szám harmadik személyben beszél róla, és a szövegből egy ponton az is kiderül, hogy az éhezőművész valójában férfi. Hozzánk beszél, nekünk játszik, a közvetlen történetmesélés képzetét keltve.

A színpadi eszköztár is rendkívül egyszerű, ahogy a Fekete tej esetében, itt sem veszik igénybe a Nemzeti technikai arzenálját, olyan előadások ezek, amelyeket bármelyik falusi művelődési házban is el lehetne játszani. Néhány szék, palatábla, egy pár cipő, felragasztva valami lemezre és egy állványszerűség – majdhogynem ennyi az egész. És mégis felépül egy teljes világ, pontosabban kettő: az éhezőművész önmagába záródó, a maga műfajában tökéletességre törekvő világa, és az a másik, a külvilág, ami felemeli, majd elfelejti őt. A játékos, kreatív színészi jelenlét ebből a valós és abszurd elemekből építkező játékból felépíti a mesét, és azt is, ami ezen jóval túlmutat, az emberről szóló példázatot.

Viktorija Kuodytė vékony, kislányos alkatú színésznő, aki rendkívül energikusan van jelen a színpadon, elhisszük, hogy fontos neki átadni ezt a történetet. Három színésztársa pontos játékkal, egységes játékstílussal csatlakozik hozzá a humort sem nélkülöző előadásban.

Mindkét előadásnál azt éreztem, hogy van bennük valami ismerősség: a közös sors, a több ponton hasonló történelmi hányattatások, az Európa kevésbé szerencsés felére született kisember sorsának ismerőssége. És azt, hogy ha már ki kell fogynunk a világból, legalább ilyen előadásokkal vigasztaljuk magunkat.     

Fekete tej

Rigai Új Színház

Díszlet- és jelmeztervező: Alvis Hermanis. Fénytechnikus: Normunds Alsiņš. Hangtechnikus: Andris Jarāns. Kellékes/Ügyelő : Liene Samīte. Turnészervező : Agnija Apele. Rendezte: Alvis Hermanis.

Szereplők: Jana Čivžele, Iveta Pole, Liena Šmukste, Sandra Kļaviņa, Kristīne Krūze, Elita Kļaviņa,
Vilis Daudziņš.

MITEM, Nemzeti Színház, Gobbi Hilda terem, 2017. április 26.

Franz Kafka: Az éhezőművész

Meno Fortas Színház, Vilnius

Rendezőasszisztens: Tauras Čižas. Hangmérnök: Arvydas Dūkšta.
Fénytervező: Audrius Jankauskas. Kellékes: Genadij Virkovskij.
Díszlettervező: Marius Nekrosius. Jelmeztervező: Nadezda Gultiajeva.

Rendező: Eimuntas Nekrosius.

Játsszák: Viktorija Kuodytė, Vygandas Vadeiša, Vaidas Vilius, Genadij Virkovskij.

MITEM, Nemzeti Színház, 2017. április 30.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu