Turbuly Lilla: Vasvári béke 2017

Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztivál -

Az idei mezőny meglepően erősnek bizonyult.

Harmadszorra vettem részt a Vasvári Színjátszó Fesztiválon. Ez a rendezvény a tizenhatodik a sorban, így a három igazán nem sok, mégis elég ahhoz, hogy az első év rácsodálkozása és a második mi változott, mi ugyanaz kérdésfelvetése után kialakuljon valamiféle összbenyomás. Amit úgy tudnék összefoglalni, hogy ez egy barátságos, családias fesztivál, ahol nagyon jó, kevésbé jó és nagyon rossz előadásokba is belefuthat az ember, valamint néhány év alatt átfogó képet nyerhet a hazai nem hivatásos színjátszás jelentős részéről. De lássuk kicsit részletesebben is!

Legyen-e válogatás?

Ahogy a korábbi években, az idei felhívásban is az szerepelt, hogy a csoportok műfaji és tematikai megkötöttségek nélkül, szabadon nevezhetnek, a szervezők viszont fenntartják a jogot a válogatásra. Ezzel a joggal azonban nem éltek. Így végül 17 csoport 18 előadását láthattuk. Közöttük 3 olyan volt, amit, ha válogatok, kihagytam volna. A székesfehérvári „Gojóstól” Baráti Társaság Tartuffe-jét azért, mert nem készültek el vele, a szereplők közül többen a szövegüket sem tudták teljes egészében. A győri DINO Színpad Az oviból a suliba című produkciója sok jóindulattal sem tekinthető színpadképesnek sem a társulat által írt szöveg, sem az előadás szempontjából. A homokbödögei Szó és Kép Színpad korábbi években látott gyerekelőadásait kifejezetten szerettem, így igencsak megleptek A két gyakás című, a nőábrázolás szempontjából erősen vitatható jelenetükkel. Remélem, elhiszi az olvasó, hogy nem a prüdéria mondatja ezt velem.

SzerelKatona-Kamra: +Szerel / a képek forrása: Nagy Gáspár Kulturális Központ

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha18 előadásból mindössze 3 bekerülése vitatható (hangsúlyozom, személyes ízlésem és értékítéletem szerint), az jó arány. És a megmutatkozás szabadsága megér annyit, hogy a jelentkezőknek ne kelljen előzetes válogatáson részt venniük, ami az amúgy is igen túlterhelt kicsiny szervezőgárdára további súlyokat tenne.

Van-e, lesz-e közönség?

Ebből a szempontból idén javult a helyzet. Tavaly előfordult, hogy bizonyos előadásokon (főleg a hétköznap délelőttieken) szinte csak a zsűri volt a nézőtéren. A vasváriak közül sajnos idén is kevesen jöttek, de van néhány visszatérő arc. Iskolaidőben nyilván több lehetőség lenne a közönségszervezésre, más szempontok viszont (szállás a kollégiumban, előadások az iskolában) éppen a mellett szólnak, hogy tanévzárta után kezdődjön a fesztivál. Azt sajnálom, hogy a kolostor épületében táborozó alsó tagozatos gyerekek éppen azt az egy előadást látták, Az oviból a suliba címűt, amely nem ütötte meg a mércét. Mekkora élmény lehetett volna nekik A padlás az Egy és Más Vándorszínház előadásában, melyet egyeztetési-szervezési okok miatt csak Győrváron tudtak játszani. Ott viszont teltház előtt, igen nagy sikerrel. A vidéki helyszíneken továbbra is kiemelt érdeklődés kíséri az előadásokat, ez a terjeszkedés mindenképpen jó irány. Idén 10 ilyen külső, falusi helyszín volt.  

cseledekProspero Színkör: Cselédek

A vasvári többletet pedig az adja, hogy idén több csoport maradt két-három napig, és ők lelkesen jártak a többiek előadásaira, mint például a székesfehérvári Prospero Színkör, akiket mindenhol ott lehetett látni, de a Grúziából érkezett Georgian Experimental Theatre Everywhere tagjai is aktív nézőknek bizonyultak, akik feliratozás nélkül is nagyon jól reagáltak például a Formanek Csaba Társulat részben interaktív előadására. Úgy néz ki tehát, hogy a fesztivál közönségét maguk a fesztiválozók jelenthetik, és nagyon jó lenne, ha ez a tendencia erősödne, lenne anyagi lehetőség arra, hogy a fesztivál végéig maradhassanak. Nyilván, akik messziről, Erdélyből vagy Grúziából érkeznek, szeretnének is tovább maradni, míg a Vas megyei, rendszeres fesztiválszereplők könnyebben hazamennek előadás után.    

Nemzetközi jelleg

A nemzetközi jelzőt az elmúlt két évben azzal érdemelte ki a fesztivál, hogy Szlovákiából (Nánai Színjátszócsoport) és Szlovéniából (a lendvai Egy és Más Vándorszínház) fogadott magyar társulatokat. Idén ez is bővült, érkezett csoport Erdélyből (a Pódium Színjátszó Társulat Kovásznából és a Móka Színjátszók Érmihályfalváról), a szerbiai Magyarkanizsáról pedig a Gondolat-Jel Társulat.

machbeth1Georgian Experimental Theatre Everywhere: Macbeth

Nem magyar nyelvű színház viszont ebben a három évben először játszott Vasváron. A már említett grúz csapat Macbethje Giorgi Chkhaidze rendezésében a fesztivál kiemelkedő pontja volt. A másfél órásra húzott, csak a legfontosabb szereplőket megtartó előadás központi motívuma egy kifeszített, hatalmas pókháló. Az egyszerű, de látványos díszlet egyszerre utal hatalmi és emberi kapcsolatokra, függésre és a sorsnak (ebben az esetben a mitológiai Párkákat idéző boszorkányoknak) való kiszolgáltatottságra. Látványvilága, a színészi alakítások ereje, fizikalitása egyaránt megragadó. A hazai nézőt Horváth Csaba munkáira emlékeztetheti, ahogy a markáns díszletet használják: a gyilkosságok-leszámolások helyszíne a kötél, ahol már-már akrobatikus mozgásokat is láthatunk. (A szakmai beszélgetésen kérdésre elmondták, hogy náluk is van a színművészeti egyetemen fizikai színházi képzés.) Jó, hogy volt lehetőségük egy második előadásra is, Körmenden. Jelenlétük jót tett a fesztiválnak, kitekintést, példát, élményt jelentett a többi csoportnak is.

Szakmai beszélgetések

A viszonylag nagyszámú, 7 fős zsűri feladata a szakmai beszélgetéseken egyben az értékelés is. Vagyis a más fesztiválokon általában elkülönülő feladatok itt összevonódnak, nincs külön moderátor, felkért hozzászóló, a beszélgetéseket általában a zsűri elnöke (idén, ahogy az elmúlt két évben is Regős János rendező, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke) vezeti, azon minden zsűritag hozzászólhat, és természetesen a társulatoknak is lehetőségük van megszólalni. (Igaz, hét ember között a csendesebbeknek azért meg kell küzdeniük a szóhoz jutásért.) A zsűritagok a színházi élet különböző területeiről érkeznek. Idén Katona Imre és Pápai László rendezők, Szarvas József színész, Komor András karmester, valamint Szűcs Katalin Ágnes és jómagam mint kritikusok voltunk jelen.

machbeth2Macbeth

Mivel nem állandó időpontban, hanem a program függvényében, sokszor késő éjjel jutott idő a szakmaikra, arra kevés példa volt, hogy más csoportokból is részt vegyenek rajtuk érdeklődők, pedig ez mindenképpen hasznos lehetne. A vidéki előadásokra a zsűri általában megosztva utazik, így lehetőség van arra, hogy ott, helyben tartsák meg a beszélgetést, ahogy ez például A padlás esetében, Győrváron történt.

Néhány kiemelkedő előadás

Az idei mezőny meglepően erősnek bizonyult, annak ellenére is, hogy az elmúlt két év fődíjasai (Teleszterion Színházi Műhely, illetve a ma már az Escargo Hajója keretében játszó Komlóra 11. c csoport) nem voltak jelen. A Proscenion Drámaszínpad Egyesület Megáll az idő című előadása (Nyulassy Attila rendezésében) a zsűri egyöntetű döntése alapján kapta meg a fesztivál fődíját. Az iskolai terekbe tervezett (jelen esetben a vasvári iskola aulájában játszott) játékban egymásba úszik az 1960-as évek és a jelen. Felnőni egy hamis, őszintétlen, igazodásokra épülő világban; dönteni olyan kérdésekben, amelyekben nem lehet jó döntést hozni; szerelmesnek lenni és csalódni; elmenni vagy maradni. Mindezeket a kérdéseket szinte filmszerűen pergő, feszes, pontos, drámailag és érzelmileg erősen telített játékban teszik elénk a fiatal színészek, miközben erős, emlékezetes karaktereket rajzolnak.

megallazidoProscenion Drámaszínpad Egyesület: Megáll az idő

Felnövés-történet a kecskeméti Katona-Kamra +Szerel című előadása is Sárosi Gábor rendezésében. A férfi- és női szerepekre koncentráló szövegeket a végzős középiskolás előadók gyűjtötték. Az apró jelenetekből összeálló előadásban, amelynek egy autószerelő műhelyhez vagy roncstelephez hasonlatos tér ad keretet, négy lány bújik hol férfi, hol női szerepbe. Egyszerű, természetes, tiszta játékuk, máskor néma jelenlétük, összenézéseik teremtenek erős atmoszférát, hol vicces, groteszk, hol torokszorító pillanatokat.

A színészi összjáték tette emlékezetessé a Körmendi Kastélyszínház Társulat Az öldöklés istene című előadását dr. Szöllősi Judit rendezésében, ahogy az érmihályfalviak Bányavirágját is (rendező: Szabó János).

Formanek Csaba és Pusztai Luca Senki se mer egyedül élni című előadását másodszor láttam, és bár elsőre is szerettem, most, Vasváron, még jobb formáját hozta, köszönhetően az együtt lélegző, az előadásba bátran bekapcsolódó közönségnek is.

senkisemmerFormanek Csaba Társulata: Senki se mer egyedül élni

Megosztotta a zsűrit a fiatal magyarkanizsai csapat Rómeó és Júliája (r.: Oláh Tamás), én a hívei közé tartozom. Húzott, mára hangolt előadás, üres térben pergő jelenetekkel, Z generációs főszereplőkkel, amelybe az is belefér, hogy egy flakon ketchuppal jelezzék a gyilkosságokat.

Arra, hogy a színház nehéz élethelyzetekben milyen fontos mentőöv lehet, a Fal Színpad hívta fel a figyelmet. Füsti Molnár Sándor vezetésével állami gondozott gyerekek és hátrányos helyzetű felnőttek hoztak egy-egy jelenetet, amelyekben a színpadi és a valós élethelyzetek találkozása és a tehetség felcsillanása egyaránt megragadó volt.

Itt teszem hozzá, jót tett a fesztiválnak, hogy a Nagy Gáspár Kulturális Központ színházterme mellett több más helyszínt is bevontak. A Békeház (itt kötötték 1664-ben a vasvári békét) intim belső tere, a kiállítóterem képei néhány előadáshoz nagyon jó hátteret adtak, de a Kolostorkert hangulata is hozzátesz a színházi élményhez.

ÜlniElőadás a Békeházban / Mozaik Társulat: Ülni, állni, ölni, halni

A Békeház kapcsán még annyit, hogy jelképe is lehetne megosztott színházi életünkben a különböző műfajok, színházi törekvések, világnézetek békés fesztiválos együttélésének, mert a vasvári rendezvényt ez jellemzi.

A Nagy Gáspár Kulturális Központ jó gazdája a rendezvénynek, munkatársai Gergye Rezső vezetésével a szűkös anyagi kapacitás miatt sokszor erőn felül kell hogy teljesítsenek. Az előadások színvonala, a résztvevő együttesek érdeklődése jelzi, hogy erre a fesztiválra szükség van, Vasvár a nem hivatásos színjátszás fontos fóruma.

A fesztivál díjazottjai:

Vándordíj - Proscenion Drámaszínpad
Fesztivál Különdíj - Georgian Experimental Theatre Everywhere
Színházi értékteremtésért - Formanek Csaba Társulat
Rendezői munkáért - Katona–Kamra
Közösségteremtő színházért - Fal Színpad
A klasszikus költészet új megközelítéséért - Jákfai Színjátszók
A zenés műfaj színvonalas interpretálásáért - Egy & Más Vándorszínház
Kortárs mű kiemelkedő színreviteléért - Körmendi Kastélyszínház Társulat
Kortárs mű kiemelkedő színreviteléért - Móka Színjátszó  Csoport

Vasvár, 2017. június 22-25.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu