Kutszegi Csaba: Uszikálunk az érzékiségben

Katona József Színház: Ithaka -

Ha nincsenek szabályok, bármi lehet jó, vagy ugyanaz éppen nagyon rossz.

Pénteken még nem tudtam, hogy amit hiányolok az Ürgékben, azt szombaton megkapom az Ithakában. Nevezetesen: ha játékosan kerül pellengérre a macsóság, jól szórakozom az isteni hősből antihőssé lefokozott főalakon, vagyis mindannyiunkon, önmagamon. Hab a tortán, hogy mindezt újszerű, impozáns látványszínházban élvezhetem, mely folyamatosan azt sugallja: ne a dolgok értelmén töprengj, ne akard megfejteni a megfejthetetlent, hanem csak engedd magad belevonni a játékba, fogadd el, hogy víziót kapsz és nem tanulságot.

kepatmeretezes hu IthakaKatonaJGy022 Rujder Vivien, Fullajtár Andrea, Kiss Eszter, Mészáros Blanka, Ónodi Eszter, a hátsó sorban Rezes Judit és Jordán Adél / Fotók: Jókúti György

Amúgy én – ha mutatja magát – szeretem levonni a tanulságot is, de leginkább csak akkor, ha az előadás is azon iparkodik, hogy komolynak mutassa magát. Ha viszont szabadon burjánzó vízióban játszani is engedi – önmagát és a nézőt egyaránt –, akkor a helyzet egészen más: a játék és a szabad asszociációkból építkező látomás felülírja, feleslegessé és lehetetlenné teszi az előadás-magyarázást. Ad notam: tulajdonképpen a kritikát is.

Ha azt játsszuk közösen, hogy Homérosztól eredeztetett komoly szövegeket olyan vér ciki triviális poénokkal ellenpontozunk, hogy abba a fél Internet belepirul (pl.: Na, uszikáljunk! – javasolja Nauszikaá, a phaiák királylány), akkor már általában is végképp megfejthetetlen lesz, hogy mi a jó, a helyes és a rossz, és Odüsszeusz nyugodtan Madách Ádámjává válhat öt percre, hogy kilője magát az űrbe. A kilövés se biztos, mert lehet, hogy Odüsszeusz nem ki, hanem éppen be van lőve, ezért vizionál és viselkedik furcsán. Ugyanis az egész, húsz évig húzódó Odüsszeusz kontra Pénelopé ügy lehet, hogy egy párkapcsolati krízis csupán, amelyben a bolyongó férfi nem is az istenek büntetéséből bolyong szigetről szigetre, hanem csak orbitális lúzerként nem mer hazamenni, mert már be sem fér a lakásba az asszonykát ostromló kérők-szeretők hadától. És a bolyongása meg semmi más, mint bús férfi panasza, fantáziálása.

Ithaka Katona JGy 063 Mészáros Blanka és Nagy Ervin

Jól érzem magam, és szeretem Székely Kriszta rendezését, mert az előadásán lépten-nyomon jó minőségbe botlom. A már említett látványvilág mellett – természetesen – általában magas színvonalú a színészi játék, sőt, mint a Katonában legtöbbször, a színészi teljesítmény tekintetében egészen kiemelkedő jelenetek is láthatók-élvezhetők. Nekem külön örömöt okoz, ha „prózai” színházban igényes a zenei háttér, jó minőségű az éneklés, a zenei hangzás és interpretáció. Az írottszöveg-minőség kérdésében sem lehet okom komoly panaszra, illetve csak részben. A szövegkönyvet Homérosz Odüsszeiája alapján ketten jegyzik, a dramaturg Szabó-Székely Ármin és az író Závada Péter, és komolyan jók benne a komoly részek, de sokszor (külső-belső) kényszerűségnek érzem az állandóan visszatérő trendipoén-erőltetést. Ilyenkor le is zuhan a szövegszínvonal, mert a trendi poénok nem éppen arról híresek, hogy veretes irodalmi nyelven csattannának. Persze kérdés, kell-e egyáltalán veretes, mi az a veretes, mi az irodalmi és mi az, hogy csattan stb.

Ithaka Katona JGy 050 Rujder Vivien

Az Ithakában tehát nem az lényeges, hogy mit írt Homérosz, hanem hogy az alkotóknak milyen vízióik támadtak a témáról. Még az sem fontos, hogy a néző kövesse a cselekményt, hiszen annak jelenetei az eredeti kronológiának fittyet hányva, szabadon cserélődnek az előadásban. Nyugodtan vezetgetheti kedve szerint Pallasz Athéné a görög hőst, mint Vergilius Dantét, bugyorból bugyorba, vagy mint Lucifer Ádámot, színről színre. Az előadásban nincsenek se műfaji határok, sem egyéb szabályok. Tökéletesen el lehet felejteni, amit (még a legfiatalabbak is) hajdanán tanultak az iskolában, hogy ti. meg kell érteni, mi történik a színpadon, mit üzen a műalkotás. Jelen esetben éppen azt üzeni, hogy nincs már rációval dekódolható üzenet, hanem csak érzékek olvasata, nem görcsösen értelmezni kell, hanem szabadon, nyíltan befogadni.

Ithaka Katona JGy 128 Bodnár Erika

Ha nincsenek szabályok, bármi lehet jó, vagy ugyanaz éppen nagyon rossz. Lehet a háttér kékesen csillogó, de lehetne ezüstösen ragyogó is (az azért jó, hogy a végén impozánsan eltűnik a talmi ragyogás, mint hazatért Odüsszeuszból a lelemény). Lehetne Jordán Adél Kalüpszó, és Fullajtár Andrea Szirén. Játszhatná Nagy Ervin a leégetett macsót teljesen máshogy is nagyon jól, mint ahogy így is jól játssza. Mészáros Blanka Pallasz Athénéként ugorhatna még több flikflakot és arábelszaltót, de ennyi is éppen elég az eléghez. Lehetne az alvilági jelenet kifejezetten vidám, a phaiákok földjének tengerparti jelenete meg komor. Még Jordán Adél sem sok Szirénként. És Antikleiát is lehetne máshogy játszani, mint ahogy Bodnár Erika adja, de nagy kár volna a mostani alakításáért…

Ithaka

Homérosz Odüsszeiája alapján a szövegkönyvet írta: Szabó-Székely Ármin, Závada Péter. Díszlet: Balázs Juli. Jelmez: Pattantyus Dóra. Koreográfus: Hód Adrienn. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. Zene:        Matisz Flóra Lili. Világítástervezés:   Bányai Tamás. Mozgókép: Varga Vince. Asszisztens: Sütheő Márton. Rendező: Székely Kriszta.

Szereplők: Nagy Ervin, Mészáros Blanka, Rezes Judit, Fullajtár Andrea, Rujder Vivien, Kiss Eszter, Ónodi Eszter, Bodnár Erika, Jordán Adél.

Katona József Színház, 2018. május 19.

    

 

© 2016 KútszéliStílus.hu