Turbuly Lilla: Színházi látkép zombikeretben

Térey János Káli holtak című könyvéről –

...akaratlanul is egy ismert fiatal színészt láttam bele a főszereplőbe.

Térey János új regényének címadója, a Káli holtak egy zombi-filmsorozat, de nem akármilyen, magyarfajta. A Káli-medencében élt, és a török időkben meghalt őseink támadnak fel benne, hogy módszeresen leöldököljék az egykori otthonukat elözönlő, és a maga képére formáló városi „bebírókat”. A regény sokfelől megközelíthető és elemezhető, színházi portálként mi ebből egy szálat emelünk ki, hogy milyen képet rajzol Térey János a hazai színházi életről. A regény – és a regénybeli filmsorozat – főszereplője ugyanis egy fiatal színész.

A drámaíróként is ismert szerző korábban saját darabjai színpadi élete kapcsán szerezhetett tapasztalatokat, az elmúlt egy évben pedig POSzT-válogatóként járta végig a magyarországi és a határon túli magyar színházakat. Interjúkban elmondta, fontos szempontja volt e vállalásának, hogy íróként majd felhasználhassa a látottakat.

káliimázsA kötet imázsképe / A kép forrása Térey János fb-oldala

Térey műveiben mindig is fontos szerepet játszott annak a közegnek a pontos, apró részletekre is kiterjedő ábrázolása, amelyben az adott mű játszódik. Így építette fel a Királyhágó tér környéki, belbudai polgárvilágot az Asztalizenében, vagy így láthattunk bele a diplomaták mindennapjaiba a Protokollban. A művészvilág szereplői (operaénekes, kritikus) már ezekben a művekben is feltűntek, a Káli holtak viszont szinte kizárólag színházi és filmes közegben játszódik.

Meghatározóan fővárosi közegben, még akkor is, ha a filmforgatásos jeleneteket az eredeti helyszínen, a Káli-medencében veszik föl. A regénynek azonban éppen az az egyik fontos vonala, hogy a főváros úgy exportálja magát oda, hogy e vidék saját törvényeit semmibe véve, a maga képére alakítja azt. A főszereplő, Csáky Alex annyiban kivétel, hogy nagyszülei révén van személyes kötődése a tájhoz, és erős kritikával szemléli ezt a folyamatot. Közben azonban a filmsorozat szereplőjeként maga is a részévé válik annak, hogy a kritikai attitűd álarcában tovább „gyarmatosítják” a Káli-medencét. Amúgy pedig vallja, hogy nincs élet Budapesten kívül. „Egyáltalán hogyan lehet Ajkára születni? De az még hagyján, lehet véletlenül is. Ugyan mi jó származhat e kopár, bakonyi bauxitvárosból? S vajon milyen lehet Ajkán élni és meghalni?”

Térey vegyíti a valóságot a fikcióval. Csáky Alex a Füst Milán Színház tagja, és bár a regényben sokszor emlegetik a Katonát vagy az Örkényt mint másik színházat, valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a Füst Milán Színházat a három pesti művészszínházból (Katona, Radnóti, Örkény) keverte ki az író. Ahogy a szintén többször emlegetett Józsefvárosi Színház is felidézheti az olvasóban a Turay Ida Színházat, pláne, hogy a Józsefvárosit is egy elegáns, középkorú nő vezeti. Számos ilyen áthallásra lelhet a színházi életben járatos olvasó, és valószínűleg sokan találgatják majd, hogy a főszereplő vagy a két különböző rendezőtípust képviselő Sulyok (a szövegcentrikus) és Gróf (aki minden más elemre is hasonló súlyt fektet) vajon kire hajazhat. A Káli holtak azonban nem kulcsregény, direkt megfelelések nem nagyon vannak benne (legalábbis a hozzám hasonló nem túl bennfenteseknek), de majdnem mindenki emlékeztet valakire. Én például úgy olvastam a regényt, hogy közben akaratlanul is egy ismert fiatal színészt láttam bele a főszereplőbe.

káli

Egészen a regény utolsó negyedéig úgy tűnt, hogy Térey nem mond többet erről a színházi közegről, mint ami egy regény világának megteremtéséhez feltétlenül szükséges – játszódjon kórházban, bíróságon, sajtüzemben, akárhol. Amennyiből az olvasó felismeri ennek a közegnek a fő működési szabályait. Egy próbafolyamat az olvasópróbától a főpróbahétig. A színész mindennapjai. Rendező és színész, színész-színész kapcsolatok jellemző helyzetei. Egy külföldi vendégszereplés forgatókönyve. Egy rosszul sikerült bemutató következményei. Színművészet és megélhetési színészet közötti lavírozás. A fiatal színészek más szakmákhoz képest villámgyors „kiöregedése” a nagy szerepekből, és az ezzel kapcsolatos hullámhegyek-hullámvölgyek.

De aztán Csáky Alex szájába adott néhány olyan eszmefuttatást is, amelyek már egyértelműen a POSZT-válogatós időszakából származnak, legalábbis ezeket több interjúban is elmondta. Ilyen mindenekelőtt a biztonságra törekvő, kockázatot nem vállaló műsorpolitika: „Nincs elegük abból a művészszínházak repertoár-gyártóinak, hogy inkább száz béna Mirandolina, ezer Mizantróp, tízezer Éjjeli menedékhely, tízezer Játék a kastélyban és százezer Sirály meg Szecsuáni meg Kaukázusi meg Szent Iván-éji, mint egyetlenegyszer valami épkézláb… micsoda?” És erre kontrázik mindjárt a kortárs magyar drámáról (vagy inkább annak hiányáról) alkotott véleménye: „Valami kortárs magyar bullshitet, hogy megbukjunk vele a stúdiószínpad mögötti, tíz négyzetméteres piszoárban?” Erős ellenérzéseket fogalmaz meg az improvizációkból workshopokon fejlesztett előadásszövegekkel kapcsolatban is: „Nincs darab. Látványpékség van. Body art és sound design. Aranykoszorús oklevél a fénytervezőnek. Darab az nincs.” Ugyanígy a kőszínházak és a függetlenek közötti dilemmának sincs jó megoldása: „Ez a bajom a függetlenekkel, folyton ez a fene nagy titokzatoskodás, sosem tudod előre, tulajdonképpen miben fogsz részt venni, homályos minden, a szövegkönyvtől egészen a gázsidig.”

A regényből nem marad ki a színikritika sem, Csáky Alex ugyanis olvas kritikákat – nem olyan egyértelmű dolog ez manapság, ugye. „Az előadást a revizor.hu kritikusa „monumentálisnak” nevezte, a szinhaz.net levágta, a 168 Óra kivégezte, a Magyar Narancs egekbe menesztette”. (És a Kútszéli Stílus???) A regényben idézett kritikák azonban nem valós kritikaidézetek, hanem a szerző írásai, és azt kell mondanom, nem mindig „kritikaszagúak”. „Világosan látszik, hogy Csáky Alex pontos szövegejtésével, szuggesztív megjelenésével, elképesztően hatékony és erős jelenlétével nemcsak nagyszerű színész, hanem igazi közösségi ember.” Ez a részlet a regény szerint az index.hu kritikájából való. Hát, csodálkoznék, ha Kovács Bálint kolléga ilyesmit írna.

Összességében a regény színházi háttere (amennyire ezt egy némileg mégiscsak kívül lévő kritikus és színpadi szerző meg tudja ítélni) pontos és alapos, jó összefoglalása a hazai színházi élet fő erővonalainak, jellegzetességeinek, új felismeréseket, eddig észre nem vett összefüggéseket azonban ne várjunk tőle. Látkép néhány értékelő, a szerző véleményét megfogalmazó gondolattal.

Mindez azonban csak egyetlen szál ebből a gazdag szövésű regényből, nem is a legfontosabbak közül való. Hiszen Csáky Alex alakjában nemcsak egy színész, hanem egy generáció célvesztése, sodródása is benne van. A Káli-medence pusztulásában kultúrák agóniája összegződik. (Nem véletlenül turnézzák végig a Trianon-keretbe ágyazott Hamlettel éppen a valamikori nagy civilizációs központokat: Rómát, Athént, Isztambult és Szentpétervárt). És persze sokat lehetne írni a formáról is: hogyan módosít Térey hangján a verses regények után a próza. Hogyan mossa egybe a filmforgatásos jelenetekben a szerepet és a színészt, hogyan terjed ki ettől a zombimetafora. De mindez legyen az irodalomkritikusok dolga. A színházszerető olvasónak mindenesetre a Káli holtak ajánlott olvasmány.

Térey János: Káli holtak

Jelenkor, 2018

 

© 2016 KútszéliStílus.hu