Vendégváró Fesztivál ’19 -

Tematikailag mind a három előadás a férfi–nő viszony és a házasság körül forgott.

Hetedik alkalommal rendezték meg a határon túli magyar színházi és táncos műhelyeket bemutató Vendégváró Fesztivált a Bethlen Téri Színházban, idén székelyudvarhelyi meghívottakkal. A háromnapos program során három műfajban mutatkoztak meg a vendégek: volt táncelőadás, bábjáték és kortárs kamaradarab. Tematikailag mind a három előadás a férfi–nő viszony és a házasság körül forgott, a színdarab azonban ezen kiindulási ponttól tovább is lépett. Mindezzel persze nem mondtam sokat, hiszen a művészet egyik fő témájáról van szó. Az talán már érdekesebb, hogy mennyire a hagyományos értékrend felől közelítették meg ezeket a kapcsolatokat.

Az előadásokat követő, Kutszegi Csaba kritikus által moderált beszélgetéseken megtudhattuk, hogy Székelyudvarhelyen jelenleg kb. harmincezren élnek, a magyar lakosság aránya 95 % fölött van. Ehhez a lakosságszámhoz képest komoly eredmény, hogy a város két, viszonylag kis létszámú, de hivatásos társulatot is fenn tud tartani: az Udvarhely Néptáncműhelyt és a Tomcsa Sándor Színházat.

Udvarhely Néptáncműhely: Vallomások / A fotó forrása a Bethlen Téri Színház

A Néptáncműhely Vallomások című koreográfiáját Antal József jegyzi. Ez az előadás a hagyományok mellett teszi le a voksot. Már a színlapon összefoglalják, hogy a mai, zaklatott, felborult kapcsolatokkal teli, értékválságos világban a népi kultúrából merítenek kapaszkodót. Az öt férfira és öt nőre koreografált táncjáték öt tologatható, egyik oldalán fehér, a másikon fekete paraván körül zajlik. Néptáncos alapját a forgatós táncok adják. Antal Katalin énekével, játékmesteri jelenlétével egyfajta elbeszélő szerepet tölt be az előadásban. Férfi, női és közös táncok követik egymást, és ahogy ez a néptáncban lenni szokott, ezúttal is a férfi táncok nyújtanak több lehetőséget a megmutatkozásra. A nőknél a szerényebb lehetőségeket egyik-másik táncos finom mimikája, az arcán lejátszódó dráma ellensúlyozza. A párválasztást, a lányok fejének bekötését, a házassági buktatókat, megcsalásokat sorra vevő játék időnként veszít a lendületéből, egy idő után a paravánok tologatása is monotonná válik. Az előadás utolsó tíz perce aztán újra felpörög, és tulajdonképpen kétszer ér véget. Egyszer a szétesett kapcsolatok, magukra maradt fél párok képével, majd a kendő és kalap jelképezte házasság révével. Igaz, egy táncost azért egyedül hagynak, de ez a képlet így is meglehetősen egyértelmű.

Tomcsa Sándor Színház: Rengeteg Ábel és Kürtős Kata / A kép forrása a MAFESZT fb-oldala

Míg a határon inneni vásári bábos hagyományban Vitéz László egyedül tengeti életét és veri palacsintasütővel az ellent, az erdélyi Rengeteg Ábelnek (hasonlóan nyugat-európai rokonaihoz) van párja: Kürtős Kata, fején védjegyével, a kürtős kalács alakú kontyocskával. (Tegyük hozzá, Fabók Mariann Vas Juliska személyében egy nagyon is helyre menyecskét teremtett Vitéz László mellé, így idővel ő is állandó szereplőjévé válhat a Vitéz László-meséknek.) A székely népmesét (Rengeteg Ábel és Kürtős Kata címmel) Aracs Eszter rendezésében jó zenével (Pál Attilának köszönhetően) és sok humorral keltették életre. A díszlet ellenben kissé idejét múltnak tűnt, és ezen az sem segített, hogy egy parabolaantennát is odafestettek a parasztházikó mellé. Nehezen megfejthető az is, hogy miért csak a negatív szereplőket (a boszorkányt és az ördögöt) jelenítették meg időnként a báb mellett élő színészi játékkal is. Ami Ábel és Kata házasságát illeti, azt a modern házassági tanácsadók a megfelelő kommunikáció hiányával jellemeznék, de szerencsére hőseink párterápia nélkül is felismerik, hogy egyaránt követtek el hibákat, de mindketten képesek ezen felülemelkedni és egymáshoz visszatalálni. A mesében elhangzik a jól ismert, politikailag nem túl korrekt „az asszony nem ember, a medve nem játék” mondás is, de ezt is humorral és iróniával teszik a helyére. (Ezt az előadást nem a Bethlen téren, hanem néhány nappal korábban, a nagyváradi MAFESZT-en láttam.)

Tomcsa Sándor Színház: Nem lesz reggel, Fred! / Bekő Fóri Zenkő / A kép forrása: Bethlen Téri Színház

Moravecz Levente Nem lesz reggel, Fred! című drámája nyerte meg a Tomcsa Sándor Színház és a nagyváradi Szigligeti Színház harmadik drámapályázatát, így került színpadra Székelyudvarhelyen Vladimir Anton rendezésében. Mindennapi szituációból indul: a 35. születésnapját ünneplő Fred és felesége vitájából a születésnapi buli után. Ebből bomlik ki egy filozófiai kérdésfelvetés: ha választanod kellene, hogy ebben a világban akarsz-e továbbra is létezni, vagy semmisüljön meg, és kezdődjön valami új, te mit választanál. Legyen-e reggel vagy sem, ezt itt Frednek kell eldöntenie, miközben egy ördög- és egy angyalfigura igyekszik a saját oldalára állítani. Ami érdekes, hogy itt az ördög áll a jelenlegi élet oldalán, az angyal hívna egy közelebbről körül nem írt, körvonalaiban sem sejthető másik világba. A mindennapi életkeretekhez képest (egy rendetlen nappali buli után) ezt a másik szintet vetített videóanimáció jelzi a színpadképben. (A beszélgetésen hallhattuk, hogy az eredeti helyszínhez képest sokkal kisebb kivetítőn). Mind a drámai szöveg, mind a játék egyenetlen színvonalú, utóbbiban szerepe lehet annak is, hogy az előadást nagyon ritkán tudják játszani, most közel féléves szünet után vették elő. Néha kísérletet tesznek a közönség bevonására, de ez nem elég következetes. Ugyanakkor a kérdésfelvetés elgondolkodtató, és a két főszereplő (Antal D. Csaba és Bekő Fóri Zenkő) rokonszenvesen kelti életre a házaspárt.

Összevetve a Vendégváró Fesztiválon és a nagyváradi MAFESZT-en látott udvarhelyi előadásokat (így az itt szóba nem került Főfönök című vígjátékot is), az látszik, hogy a színház (ellentétben a hagyományőrzés elsődlegességét valló és vállaló Néptáncműhellyel) sokféle előadást igyekszik repertoáron tartani, a szórakoztatásban is támaszkodik az igényes, friss színművekre, és a hagyományok mellett drámapályázatával kortárs művek születését és színpadra kerülését is elősegíti.

Vendégváró Fesztivál, Bethlen Téri Színház, 2019. január 25-27.