Turbuly Lilla: A pizzafutár kétszer csenget

Tasnádi István: Húzzál újat!

A darab a látszat és valóság, szerep és személyiség közötti elcsúszásokkal játszik.

Az Első Magyar Karanténszínház és a Litera irodalmi portál közös drámapályázatára olyan műveket várnak, amelyek maximum 40 percben és 3 szereplővel reflektálnak a járványhelyzetre. A szervezők ismert drámaírókat kértek fel a feladatra, de rajtuk kívül is bárki pályázhat április 15-ig.

Idő van, és a drámai alaphelyzet is adott, nem csodálkoznék, ha rekordmennyiségű pályamunka futna be. De azon sem, ha mégsem lenne ilyen bő a felhozatal. Magam is író ember lévén azt tapasztalom, és kollégáimtól is azt hallom, hogy miközben bennünk munkál a kényszer, hogy hozzunk ki valami jót is ebből az időszakból, az adaptálódás a már-már szürreálissá vált valósághoz nem kedvez az elmélyült munkának.

karanten1Rába Roland, Láng Annamária és Pál András / Fotók: Kuttner Ádám / A fotók forrása: a TRIP facebook oldala

Valami ilyesmivel küzdenek Tasnádi István egyfelvonásosának szereplői is: az eddig havi 28-at játszó színésznő (Láng Annamária), aki most este hatkor kezd becsavarodni, a kényszerűségből pizzafutárnak állt színész (Pál András) és a bezártságtól szintén lassan begolyózó tanár (Rába Roland).

A darab a látszat és valóság, szerep és személyiség közötti elcsúszásokkal játszik. Színház a színházban többszörösen is: színészek játszanak színészeket, akik valahogy pótolni akarják az életüket jobb időkben betöltő színház hiányát. Úgy kezdődik, mintha Strindberg Julie kisasszonyának valamiféle parafrázisát látnánk, aztán kiderül, hogy ez csak egy úrnő-szolga szerepjáték, amellyel a bezárkózott pár múlatná az időt és a szorongást. A színészből lett pizzafutár képében pedig megérkezik a megmentő: kinek órányi szabadulást, kinek a régi (színházi) élete illúzióját kínálva.

Tasnádi István a színlapon szólt arról, hogy most teljesült a drámaírók álma: van olyan közös és mindenkinek húsbavágó valóságalap, amelyre a darab építkezhet. Legfőbb céljának azonban nem „a barlangjába visszahúzódó, járványtól rettegő ember mitikus ábrázolását” jelölte meg, hanem egyszerűen azt, hogy „kiröhögjük magunkból a feszültséget”.

A félórás felolvasó-színházi produkció Szikszai Rémusz rendezésében pontosan ezt a magunkon (is) röhögünk érzést kínálja a státuszszimbólummá vált kézfertőtlenítőre való rácsodálkozással, a maszkokkal bénázással és a készpénztől való rettegéssel, belterjes és kevésbé belterjes színházi poénokkal. De a könnyűség mögött azért meg-megcsillan a megszokott életünkhöz való ragaszkodás kétségbeesése is.

karantén2Így készül a karanténszínház.

Felolvasószínház, karanténszínház, stream előadás, amit a facebookon nézünk. Mit nézünk valójában? A közvetítés elején egy felrobbant reflektor miatt percekig alig hallható a színészek hangja. Ez a technikai malőr most éppen azt tudatosítja, hogy nem filmet, hanem egyszeri, éppen ezért esendő színházat. Ami messze túl van a felolvasószínházak szövegkönyvbe feledkező darabismertetésén. A háromszög szögei közötti viszonyok szépen kirajzolódnak, Láng Annamária, Pál András macska – egér játéka megtelik feszültséggel, hogy aztán a szerep szerinti színésznővel együtt sóhajtsunk fel: „Kurva lassú vagyok!”

(A felvételt itt tudják megnézni - a szerk.)

Ahogy mondani szokták, mindenkiben van egy regény. Most mindenkiben van egy karanténdráma is. A pályázat kiírói gyorsan és jó érzékkel ismerték fel ezt, és a felolvasó-színházi sorozat premierje (minden technikai bakijával együtt) jó nyitánynak bizonyult. Paradox módon mégis abban kell reménykednünk, hogy a karantérdráma gyorsan avuló műfaj lesz.

Tasnádi István: Húzzunk újat!

Játsszák: Láng Annamária, Pál András, Rába Roland.

Rendezte: Szikszai Rémusz.

Első Magyar Karantén-színház, 2020. április 8.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu