Kutszegi Csaba: A normális élet közepén

Turbuly Lilla: Nyúl Karcsi a Vizslaparkban -

A szeretettől Anyának még a nyúlszőrallergiája is elmúlik.  

A zalaegerszegi Griff Bábszínház egy hétre nyilvánossá tette az Interneten az egyik repertoárdarabjának a felvételét. Sose jobbkor! Nemcsak a karantén, hanem a darab témája miatt is igen aktuális volt a döntés: mikor máskor érdekesebb a Nyúl Karcsi a Vizslaparkban, mint húsvétkor? És főleg: húsvét után. Az előadás ugyanis – amelynek írója Turbuly Lilla, lapunk munkatársa – egy városi parkban szabadon engedett tapsifülesről szól.

karcsi4B. Szolnok Ágnes, Duna Orsolya, Szilinyi Arnold, Matola Norbert és Csepregi Napsugár / Fotók: Pezzetta Umberto

A felvételről látszik, hogy bár a költségvetése nem vetekszik a hollywoodi szuperprodukciókéval, de tisztességes, profi munka, tehát nem egykamerás munkakópia, hanem a lehetőségekhez szabott filmfelvétel, képvágásokkal, diszkrét közelikkel. Érdemes lenne minden színházban minden bemutatót legalább így megőrizni az utókornak.

Gyerekeknek (és rajtuk keresztül felnőtteknek is) szóló darabot írni a legnehezebb. Mert ha csak a gyerekek (felnőttek által elképzelt) világa működik benne, akkor az igazán senkinek nem jó (sem gyereknek, sem felnőttnek). A gyerekek világa sohasem izolált, mindig tükre is a felnőttek világának, ebben a helyzetben kell az írónak szakértelemmel, életismerettel és ügyesen eldöntenie, hogy miből mennyi kerüljön bele a szövegbe. Mert nem szimpatikus, ha a gyerekdarabban a gyerek csak ürügy, és az író áttételesen felnőtteknek mondja el a véleményét a felnőtt-társadalomról, de az sem jó, ha híre-hamva sincs a gyerekek társadalmi környezetének, és mondjuk egy gügyögős, hamisan idilli gyermekvilágban zajlanak meseszerűnek titulált, életidegen kalandok.

karcsi2Szilinyi Arnold

A Nyúl Karcsiban igen szimpatikus, hogy a valódi, normális élet közepén játszódik, ezzel azt igyekszem kimondani, hogy tündérvilág és heroikus hőstettek nélkül egyszerűen rólunk, ha tetszik: a mindennapok nem-feltűnősködő hőseiről szól. Ez a történetre, a helyszínre és karakterekre is jellemző.

A színpadi alakokat egy-két ügyes vonással rajzolta meg az író, ebből dolgoznak tovább a színészek és a rendező. A színházcsinálók nagyon helyesen nem díszítik túl jellemvonásokkal a szereplőket, mert éppen az a lényeg, hogy néhány ismérv megjelenítésével máris az életből jól ismert figurák köszönjenek ránk. Sas néni (B. Szolnok Ágnes) határozott egyéniség, akkurátus nagymama: „banyatankkal” (értsd: húzható bevásárlókocsival) közlekedik, és mindenről kialakult véleménye van. Nem szereti az idegen keresztneveket, Dzsenifert (Duna Orsolya-Réka) is mindig kijavítja, ha Nyúl Karcsit Carlónak nevezi. Arról, hogy ki kicsoda, nincs sok konkrét információ a szánkba rágva, de nem is kell: így az életszerűen megrajzolt, de kissé talányos, ám vázlatosan is teljes karakterek önmaguk mellett nagyszámú, tipikus sokaságot is képviselnek.

karcsi1B. Szolnok Ágnes, Duna Orsolya, Csepregi Napsugár és Matola Norbert

Említett Dzsenifer például színesen-díszesen öltözik, egyszer le is utcagyerekezik, nincs kimondva, de lehet, hogy kisebbséghez tartozik. A Fiú (Matola Norbert) következetesen fogott, jól nevelt kiskamasz, aki éppen a lelkendező korszakát éli, és ezt sokszor nem könnyű összeegyeztetni az elvárt, „helyes” viselkedéssel. Anyja (Csepregi Napsugár) magát halálra dolgozó menedzsertípusú nő, még a parkban is „összegekről és kifizetésekről” értekezik telefonon. A leginkább talányos alak a Parkőr (Szilinyi Arnold), aki önkormányzati emberként a rendet és a szabályok betartását felügyeli, vezeti a szabálykönyvet, ebben a minőségében korholja is rendszeresen a titokban a parkban éjszakázó hajléktalant. Pedig nagyon hamar kiderül: az „ismeretlen” hajléktalan ő maga. Az előadás vége felé eléggé egyértelművé válik, hogy ezzel tulajdonképpen mindenki régóta tisztában van.

A bábszínészek teljes testi mivoltukban végig színen vannak. Ők mozgatják a jelenetek között a néhány padból és rámolható kartondobozból álló díszlettárgyakat. Teljes testtel játszanak tehát, de báboznak is közben: mindegyik kezében van egy karakterét megszemélyesítő bábfej, amelyeknek a „testét” táskák képezik. Mutasd meg a táskádat, megmondom, ki vagy! De ide ferdíthetnék egy másik közmondást is: nem a ruha teszi az embert – hanem a táska. Sas néninek banyatankja van, az Anyának elegáns női táskája, a két gyereknek hátizsákja, a Parkőr/Hajléktalannak meg hol szemetes zsákja, hol nejlon szatyra.

karcsi5

Nyúl Karcsinak meg ketrece a parkban… Róla nem árulom el, hogy mit keres egy városi parkban, mi fog történni vele. Elég annyi, hogy megváltoztatja a sokszor mogorva, veszekedni hajlamos emberek életét, szóval, pusztán azzal, hogy közösen lehet szeretni őt, valóságos kis csodák sorozatát idézi elő. Egy szomorú pillanatban például Sas néni és Dzsenifer megölelik egymást. De ez semmi. A szeretettől Anyának még a nyúlszőrallergiája is elmúlik.           

Nyúl Karcsi a Vizslaparkban (Griff Bábszínház, Zalaegerszeg)

Írta: Turbuly Lilla. Tervező: Bartal Kiss Rita. Zeneszerző: Csernák Zoltán Samu. A rendező munkatársa: B. Szolnok Ágnes. Rendező: Kolozsi Angéla.

Játsszák: B. Szolnok Ágnes, Csepregi Napsugár, Duna Orsolya-Réka, Matola Norbert, Szilinyi Arnold.

  1. április 15.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu