Komjáthy Zsuzsanna: Pár szó a meztelen férfiakról

Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum: A meztelen férfi

E gömbvillám-effektusban a fallosz mint jelentő és mint szükség jelenik meg, hogy a pillantást ezzel a belső kielégítetlenség ürességére zárja: a társadalmi, politikai, identitásbeli és végső soron hatalmi kielégítetlenségre.



A meztelenség tilalma és a tilalom határainak feszegetése mondhatni az emberi erkölccsel egyidős. A fedetlen, pucér test paradoxon: egyszerre jelenti az ártatlanságot és a bűnt, a tisztaságot és mocskot. Minden értelemben az emberlét alapja, a szent forrásvidéke, így természetes, hogy szemben áll a tárgyi világgal, melyben mindennapjainkat éljük. Egy test lecsupaszítása tulajdonképpen annak rituális szertartása a mai napig, hogy az ember a tilosban jár, olyan dimenzióba csöppen, ahol nem szokás hosszasan időzni – a tekintet dimenziójában, mely nappali fénynél engedi kirajzolódni a kontúrokat. Az orfikus korban, melyet a magárahagyottság és távollét formáz, ez fokozottan érvényes, hiszen a testre kívülről pillantó tekintet belső pillantássá válik, sőt, az én-másik határán imbolyog, így már nem a szakralitás szentségére, hanem a materiális világ devianciáira nyit kaput.

halászHalász Károly: Testépítő reneszánsz modorban, 2000


A meztelenség ezért manapság inkább tekinthető értelmi lemeztelenedésnek, mint korábban. Közege már nem a tudat vagy a lét (hiszen mint arra Deleuze is rámutat, ezek a centralizált világ adalékanyagai), hanem a sokszoros értelem. Ebben a pőreség gesztusa nem ábrázol, és nem mutat valami felé; nincs referenciaértéke. Ebben a nexusban a meztelenség esemény, ami elválasztja az értelem nélkül álló testet és a nyelvi kijelentést. Határvonal, ami kérdez, és nem állít, pengeél, ami a rajta sikló értelmet űzi-sebzi. A test a szó klasszikus vonatkozásában többé nem felület (a bőr eltűnni látszik), mégis írni lehet rá, nem jel, mégis olvasható. Mélység nélküli esemény, jelölőhalmaz, aminek nincs felszíne, hiszen a felszín nem test, hanem értelem, ugyanakkor ennek az értelemnek nincs mélysége, mert annak árnyékában a test húzódik meg.

tunickSpencer Tunick: Düsseldorf 5, 2006


A test eseményjellegét aknázzák ki A meztelen férfi című kiállításon bemutatott fotográfiák, festmények, installációk és videók alkotói is. Nyolc tematikus térben a férfitest különböző működési megvalósulásait követhetjük nyomon, e nyomokat összeillesztve pedig talán magunk is közelebb juthatunk a meztelenség körül cirkuláló értelem plurális természetű mechanizmusához. A kiállítás „azt vizsgálja, hogyan alakult át, miként változott a meztelen férfi test jelentése az elmúlt mintegy száz évben" – írja a katalógus.
A nyolc tér a következő szempontok szerint osztja részekre figyelmünket: 1. akt mint modell és önarckép, 2. Új Ádám, 3. A vágy tárgya, 4. Metamorfózisok tere, 5. Hős, anti-hős, 6. Fájdalom, 7. Tabu, 8. Női tekintet. A tematikus elrendezés a férfiszerep egy-egy válságpontjához kapcsolódik, e traumákat pedig a test lenyomataiban állítja elénk, csupaszon, pőrén, további kommentár nélkül. A pucér test megörökítésére irányuló műalkotás így valóban eseményértékű cselekvéssé válik.

prinzBernhard Pinz: a SEBESÜLÉS sorozatból: Cím nélkül (Sérülés), 1993


Anélkül, hogy betérnénk mind a nyolc elágazás útvesztőjébe (bár jegyezzük meg, a csábításnak több mint nehéz ellenállni), általánosan megállapítható néhány érdekesség magáról a tárlatlabirintusról. Például, hogy kategorikusan férfitesteket ábrázol. Ha lacaniánus (Jacques Lacan »1901-1981«, francia pszichoanalitikus nézeteit követő – a szerk. megj.) szempontból vizsgáljuk ezt a puszta tényt, azt kell mondanunk, hogy a kiállítás tárgya – minden látszat ellenére – tulajdonképpen a köröző-mustráló tekintet kielégítetlen vágya. Ügyes fogása ez a tárlatrendezésnek: amit leleplez, azt egyúttal el is rejti, amit pedig elrejteni szokás, azt feltárja – és így tovább, ördögi kör. (Emblematikus e szempontból Jürgen Klauke képhármasa, aki képein egy tükör segítségével szimbolikus kasztrációt hajt végre.) E gömbvillám-effektusban a fallosz mint jelentő és mint szükség jelenik meg, hogy a pillantást ezzel a belső kielégítetlenség ürességére zárja: a társadalmi, politikai, identitásbeli és végső soron hatalmi kielégítetlenségre.
Férfiak és nők idejét, az irigységet, az erőszak jelenségét és a hatalom kérdésköreit mind-mind mellőzve a következő fontos tárlatszempont magára a médiumra irányítja a figyelmet. Pontosabban arra a jelenségre, mely a szimulákrum elsőbbségére vonatkozik, ezen a ponton pedig Hajas Tibor – Vető János munkái emelhetők ki mint e megközelítés hazai úttörői, valamint Zbigniew Libera Universal Penis Expander című, provokatív installációja.

gillesPierre et Gilles: Apolló, 2005


Jean Baudrillard francia filozófus szerint a különbség elmosódóban van egyik és másik között, a valóságnak a valóság jeleivel való felváltásának folyamata visszafordíthatatlan. Minden reális felett önnön műveleti képmása uralkodik. Az absztrahált tartalom így már többet tesz annál, mint hogy a formában testet ölt, demonstrál és kiáll valami mellett. Ellenkezőleg: maga a forma (kép) generálja az absztrakciót, ami így referencia nélkül, önmagában és csupaszon áll. E cselekvésértékű gesztus mellett törhet lándzsát a valóság, melyet tulajdonképpen a szimulákrum szervez (és a valóság csakis általa létezik). A nemek egyenjogi harcai kitűnő példái e jelenségnek, a tárlat pedig éppen ezen eseményláncolat történeti alakulását veszi sorra. Mit érzékelnénk, mondjuk a homoszexualitás és másság elfogadásának állomásaiból (lettek volna ezek az állomások), vagy a testideál uralkodó tendenciáiról e médiumok nélkül? Aligha valamit.
Hogy a meztelenségről meséljen, a kiállítás felvonultatja a férfitestet alkalmazó művészek színe-javát, és külön érdeme, hogy bepillantást enged a pőre testhasználat összetett elméleti-gyakorlati problematikájába, melynek néhány aspektusát csak vázolni igyekeztünk.

A meztelen férfi
Ludwig Múzeum, 2013. március 23. - 2013. június 30.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu