Szoboszlai Annamária: Mindpál feles, delíriumban

Térey János: Paulus – Bethlen Téri Színház

Zubog a kimondatlanság, az állítás hiánya kiált a darabból, túlzottan felerősödik a hangulat, az atmoszféra.



A gyömbér a fejembe szállt. Ahogy a borsmenta is. Negyedlázas nyugodt izgalom. De az orrom még ép, majd holnap érkezik a java. Makranczi Pál is elnyeri izgatott nyugalmát a kibelezett számítógépekkel preparált szürke falak közt, fehér por formájában, az asztalról. Fekete, fehér, fekete, fehér – széles sávok váltakoznak a játéktér padlóján. Binális rendszer. Igen, nem. Árnyalatlanul.

paulus1Makranczi Zalán


Térey János verses regénye, a Paulus szintén kétfelé osztatott Makranczi Zalán rendezésében. Az első fél rész óta egy hónap telt el. Transzformációban mérve kevés, influenzában mérve sok, az észnek a mindenek fölöttiségre való törekvésében (valamint egy darab „rendezői változatának" elkészítésében) kiszámíthatatlan. Mivel a március 7-i részről lemaradtam, ismeretlenül gomolyog elő a négy alak. Paulust (Makranczi Zalán), Kemenszkyt (Széplaky Géza), Ludovikát (Hoffmann Adrienn) beazonosítom. Gergye Krisztiánt (a táncoló Pált) csak a színlap segítségével. Érthető és az értelemmel nehezebben megragadható szövegek keresik kapcsolódási pontjaikat a gyömbér meg a menta közt. Mozaikból kirakott és festett portré felesel egymásra a játéktér hátsó falának jobb fölső traktusába vetített óriás képen – minden bizonnyal az egyházalapító Pálé, s Fridrich von Paulus-é, a „sztálingrádi vesztőé". Akármit is vittek véghez, alakjaik elhomályosulnak jelenünk névtelen Pálja, a virtualizálódni látszó valóságban magát mindenhatónak képzelő hacker mellett. Csakhogy ennek ellenére sem válik egyértelművé, mi az a fordulat, amit ez a fehérpor-mámorban élő, számítógépvírusokkal harcoló, s azokat létre hozó fiatal végrehajt.
Egy szó üti csak meg igazán a fülemet az előadásmódból kifolyólag nehezen érthető szövegből, mely megóvhat a titkolózó-rejtelmes fél-előadásba bonyolódástól: ez pedig az ÉSZ. Előjel nélkül. Na, jó, talán az előjelet sejteni, de inkább hagyom, hogy hasson, ahogy tud, ahogy akar a darab egészébe hol rugalmasan illeszkedő, hol helyét nehezebben lelő mozgás: Gergye Krisztián mozgásszólója, Hoffmann Adriennek Gergye Krisztiánnal és Makranczi Zalánnal megvalósított kontakt „tánca" vagy jelzésértékű szerelmi civódása, illetve Gergye és Makranczi különös párviadala. Utóbbi jelenetben Gergye vöröset vesz magára. Hoppá. Elérkezett a pokol, ő Pál ördögfele, s a világot az egótól megszédült emberfő a pusztulásba húzza...?

Zubog a kimondatlanság, az állítás hiánya kiált a darabból, túlzottan felerősödik a hangulat, az atmoszféra. Térey műve kapcsán az elemzők Dante Isteni színjátékát, Puskin Anyeginjét, Mészöly Miklós Saulusát veszik elő hivatkozási alapként, de talán nem lehetetlen idekapcsolni Madách Az ember tragédiáját vagy Hamvas Béla Karneválját sem. Bárhogy is legyen, a két fél rész hamarosan (április 27-én) egybeforr a Bethlen Téri Színház színpadán. Akkor talán kiderül az is, hogy 1+1 az 2, vagy némely különleges esetekben – porral, por nélkül – mégiscsak 1.

Térey János: Paulus
Bethlen Téri Színház, 2013. április 3.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu