Juhász Katalin: A bomlás virága

Woody Allen: Blue Jasmine

Jasmine egyszerre áldozat és elkövető. A körülötte lévő emberek elfogadása helyett megveti őket, hála helyett folyton élcelődik, cselekvés helyett megbénul.



Woody Allennel szemben mindig elfogult vagyok, kedvelem a munkásságát, a történeteket, melyek egyszerre hétköznapiak és meseszerűek, az édesbús karaktereket: a New York-i entellektüel társaságtól kezdve, a szorongásokkal teli középosztálybeli szereplőkön és az egyszerű álmodozókon át a bohém művészekig. A közönség elé tárt történetekben mindig az ember a fontos, mintha esettanulmányokat készítene, melyek mentén az emberi természetet kívánná teljes mértékben feltérképezni. Ugyanakkor karaktereiben mindig van némi eltúlzottság, bizonyos tulajdonságok felnagyítása; Alvy Singer az Annie Hallban túlságosan szerelmes a szerelembe, akárcsak a későbbi verziója, Jerry Falk a Csak az a szexben. Val a Hollywoodi történetben olyannyira neurotikus, hogy pszichés vakságot generál magának, vagy Mickey a Hannah és nővéreiben, aki mindenben a lehető legrosszabbat keresi, Judah Rosenthalt és Chris Wiltont akkora szélsőségbe sodorják titkos viszonyaik, hogy végül a gyilkosságban lelik meg az egyetlen megoldást. És most itt van nekünk Jasmine. Blue Jasmine. Az idén 78 éves mester az emberi természet mellett egy másik misztikum feltárására törekszik, ami nem más, mint a női természet.

blue-jasmine-foto-48-cate-blanchettCate Blanchett


Jasmine lélekrajza valami újat hoz Woody Allen munkásságában, annak ellenére, hogy a történet maga nem feltétlenül sajátos. Jasmine vagyona elvesztése után mostohatestvéréhez, Gingerhez kénytelen költözni San Francisóba. Az egykoron dúsgazdag New York-i asszony képtelen elfogadni a tényt, hogy fényűző életmódja vélhetően örökre romba dőlt. A központi szál Jasmine lassú bomlása: a luxuséletet elhagyni kényszerülő, egykori élete ragyogásába és hamis szerelme iránti érzéseibe görcsösen kapaszkodó nő összeomlása. Kétféle történet van. Egy, melyet Jasmine büszkén és tudatosan mesél környezetének, s egy másik, melyet egy-egy félreeső helyen magába roskadva, delíriumos állapotban emlékei, a nyugtatók és a vodka mondatnak vele. A múlt szép lassan tárul fel előttünk, értelmet adva Jasmine jelenének. Ami a sorsát illeti, Jasmine egyszerre áldozat és elkövető. A körülötte lévő emberek elfogadása helyett megveti őket, hála helyett folyton élcelődik, cselekvés helyett megbénul.

Cate-Blanchett-Sally-Hawkins-Blue-JasmineCate Blanchett és Sally Hawkins


A filmben a két mostoha nővér, Jasmine és Ginger életpályájának, szerelmeinek, vágyainak ellenpontozása tökéletes. A film a két testvéren keresztül egyúttal az egyik legalapvetőbb társadalmi kérdést is megfogalmazza, mely sok nő életében felbukkan: mire vágyom jobban, egy egyszerű, de boldog életre, vagy a mindent elsöprő luxusra és anyagi biztonságra? Látjuk a két választás erényeit és hibáit, látjuk, hová futnak ki a választott életutak, ám döntő választ mégsem kapunk a fenti kérdésre. A két nő két teljesen eltérő típusú embert/nőt formál meg, akik látszólag elfogadják egymás döntéseit, de képtelenek nem firtatni azokat. Jasmine és Ginger életét megannyi tényező irányítja, de sorsuk mégsem a másikétól függetlenül alakul. A két nő közt lévő kapcsolat meglehetősen laza, nem igazán barátnők, mind külsőre, mind belsőre különböznek, összefogásra pedig még látszólag sem képesek. Az egyetlen dolog, ami összeköti őket, az egyedülléttől való félelem. Ami Jasmine esetében bekövetkezik, az Ginger számára tulajdonképp elrettentő példa.

blue jasmine_blanchett-baldwinCate Blanchett és Alec Baldwin


A színészi gárda megemlítése elmaradhatatlan. Allen aprólékos gonddal választ filmjeihez színészeket, kifejezetten kedvel felkapott, jó hírű színészek mellé kisebb karakterszínészeket, sorozatszereplőket, egykori hírességeket bevonni alkotásaiba. A Blue Jasmine esetében talán azért is fontosak a mellékszereplők, mert Jasmine karakterrajza hozzájuk mérten domborodik ki még inkább. A premier után Cate Blanchett kiváló alakításától voltak hangosak a különféle médiumok, nem is igazán políroznám tovább a már amúgy is fényes alakítást. Minden ránc, minden könny, minden Xanaxos doboz felpattintása, minden egyes ideges korty a vodka-martiniből, minden semmibe meredő tekintet és üres motyogás, minden gyűrődés a ruhán a helyén van. Egy szobrocska rendel! (Meglátjuk.) A Gingert alakító Sally Hawkins immáron másodszor tárja elénk az egyszerű, naiv boldogság szimbólumát, de kicsit továbblép a Hajrá boldogságbéli Poppyn, ezúttal beleilleszti a drámai szerepbe: ha hiszti kell, hisztizik, ha sírni kell, sír, ha pofozni kell, pofoz. Amilyen nehéz volt Poppyt kizökkenteni a boldogságból, Gingert annyira könnyű. Karaktere jól működik a filmben. Bobby Cannavale, Ginger vőlegényének megformálója mellékszereplőként egyszerű fickó, aki véleményét nem szívesen tartja meg sajátmagának. Rájutott ezen felül az a szerep, hogy egy-két dühös csapkodás közt elhozza nekünk a feszültség feloldásaként a clown-jeleneteket. Sajnos képtelen vagyok előhívni, hogy Andrew Dice Clay-t a Ford Fairlane kalandjain kívül milyen más alkotásban láttam, ebben a filmben viszont ő alakítja Ginger volt férjét. Szintén egyszerű fickó, de korántsem clown. Augie személyében újabb színésznek biztosított Woody Allen jutalomjátékot: ő Clay Jasmine egykori életének egy másik vesztesét formálja meg, általa hasonlóan köszönnek vissza a rossz döntések a múltban és a bomlás a jelenben. Nem mondanám, hogy a filmben van férfi főszereplő, ám a történet szempontjából Alec Baldwin Jasmine férjeként kulcsfontosságú figurát formál meg, színészi játéka az utóbbi években van csúcspontján, ennek megfelelően teljesíti az elvárt szintet – nem többet, nem kevesebbet.

CA-blue-jasmine-7-25-13Cate Blanchett és Sally Hawkins


Allen részéről jó döntés volt, hogy újra komoly hangvételű filmet rendezett. Megint szembetűnő, hogy mennyire vonzódik a dráma műfajához. Jasmine karaktere mintha egy O'Neill-drámából lépett volna elő: annyira belemerül a múltjába, hogy az teljesen megbénítja a jelenben. A tagadás, a bűnhődés, a megbánás egyaránt gyötrik és megbénítják. Az 1986-os Hannah és nővérei óta nem láthattunk Woody Allentől ennyire komplex nőábrázolást. Elgondolkodtató és lebilincselő filmnek találtam a Blue Jasmine-t.

Blue Jasmine – színes, feliratos, amerikai vígjáték, 98 perc, 2013

rendező: Woody Allen. forgatókönyvíró: Woody Allen. operatőr: Javier Aguirresarobe. producer: Letty Aronson, Stephen Tenenbaum, Edward Walson. vágó: Alisa Lepselter.
szereplők: Cate Blanchett (Jasmine), Alec Baldwin (Hal), Sally Hawkins (Ginger), Peter Sarsgaard (Dwight), Michael Stuhlbarg (Dr. Flicker), Alden Ehrenreich (Danny), Louis C.K. (Al), Bobby Cannavale (Chili), Max Casella (Eddie), Andrew Dice Clay (Augie).

2013. október 3.

Trailer 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu