Sárosi Emőke: Kukoricacsöves sódarszag és a falusi morál

Bródy Sándor: A tanítónő (Miskolci Nemzeti Színház)

Szabadságot testnek, léleknek, szellemnek. Rusznyák Gábor most a Miskolci Nemzeti Színház színpadára alkotott ismét nagyot, Bródy Sándor A tanítónőjének falusi életképeivel.



Valódi népszínház vidéken. A tanítónő egy reményteli fénysugár a klasszikus színjátszásban, hiszen a naturalista megjelenítés nem feltétlenül jelent egyet az unalmas, avítt, kommersz értelmezéssel. Rusznyák előadása nem akar mindenáron formabontó és modern lenni, hanem a színház klasszikus funkcióit helyezi előtérbe: láttat és gondolkodtat.
A rendezői koncepció hármas alappillére a tanítás, a szerelem és a nőiség problémaköre. A 22 éves Tóth Flóra (Lovas Rozi) a frissen képesített tanítónő fiatalos lendületével, világjobbító fényével és energiájával bekerül a vidék poros, álerkölcsös, önkényuralmú rendszerébe. Megtörettetése elkerülhetetlen Debreczeni Borbála díszlete között, a robosztus kukoricacső-táblák és a sódarok nehézszagú világában. A kis ablakok miatt sem a hideg, sem a fény nem tud behatolni zárt közösségükbe. A nép gondolkodásmentes, behódoló, ostoba korlátoltsága okozza Flóra egyik konfliktusát. Szabadságfelfogását és gondolkodásra buzdító elvét nem tűrheti sem a Káplán, sem a Szolgabíró. A Járásorvos és Gyógyszerész kollégája csak színesítik a képet, tökéletes untermannként jelenlétükkel erősítik a hatalom férfi megtestesülését. Koncepciós perbe fogják, meghurcolják, koholt vádak alapján elítélik, és kitaszítják falujukból. Az aprólékosan átgondolt jelenetben lépésről-lépésre használják fel ellene minden mondatát, tettét – hazaárulónak, erkölcstelennek, egzaltált rongynak minősítve a lányt, amiről feltétlen értesíteni kell kedves édesanyját. Flóra ekkor törik meg. Hisztérikusan számon kérő, a nézőknek háttal elmondott védőbeszédét követően a Gyógyszerész a nyugtató injekció után kivonszolja, és a takarásban magáévá teszi a félájult nőt – visszatérve sliccét igazgató apró gesztusából ítélve. A mozdulat parányi, amelynek nincs helye, sem funkciója az előadásban, mintha meg sem történt volna. Mégis világosan beszél a hímdomináns világ veszélyeiről: egy primer közeg ösztönvágyának levadászni való tárgya marad a lány.

tanitonő3Szőcs Artur és Lovas Rozi / fotók: mnsz.eu


Tóth Flóra karaktere szerint érintetlen és érinthetetlen, azonban Lovas Rozi színészi játéka inkább a nyíltan flörtölő, tapasztalt testbeszédet alkalmazza. Így válik falssá ifj. Nagy Istvánnal (Szőcs Artur) közös két nagyjelenete. Az első találkozás alkalmával ifj. Nagy igényt tart rá szeretői státuszban, ami sérti a lányt, ezért a férfi visszautasításban részesül; ugyanakkor a fiatal nő „domborulatait hangsúlyozva létezik"... Ha szűzlány, és nem imponál neki az úr, miért kelleti magát előtte? Nem logikus a viszonyuk a szerelmi vallomásukhoz sem, hiszen kettejük kapcsolata bár képszerűen, pontosan van színpadra állítva, szenvedélymentes. Inkább a szerelem problematikájára próbálnak reflektálni, hogy tudniillik eltérő kasztba született emberek lehetnek-e együtt boldogok. Az előadás egyébként nem ad egyértelmű választ a kérdésre. Három, „filmszerűen visszatekert" jelenetverzió zárja az előadást a lánykérés után: az elsőben egy korabeli újságcikk ihlette verzió szerint Tóth Flóra öngyilkos lesz; a másodikban a vígszínházi bemutatóhoz híven happy enddel végződik a történet; a harmadik megfelel az eredeti falusi életképnek: a lány távozik a faluból.
A rendezés gondolkodtatni akar, és magában hordozza a női lét önállóságának alapkérdését: férfi alá tagozódni, vagy függetlennek, elvhűnek maradni, vállalva ezért a magányt is. A Tanító kedvesen esetlen karaktere az alternatíva: vissza lehetne térni vele Erdélybe, és ott növényen, puliszkán, magokon „boldogan" élni.

tanítónő4Jelenet az előadásból


A mellékszereplők karakterváltozásai apró rezdülésekkel árnyalják a Tanítónő alakját. A postás leszokik az italról, a Tanító egyszer életében kiáll saját magáért, Hray Ida felvállalja gyerekét és lovászfiú szeretőjét. A vidéki színház társulati rendszeréhez igazodva az idősebb színészgeneráció is helyet kap a rivaldában, színesítve a falu népének összetételét.
Nagyon emberi előadás láttatja elembertelenedő világunkat. Konfliktusban él együtt zsidó és szerb, a nép szavát és elméjét az önkényuralom formálja, a hatalmat a pénz és az állatias vágyak mozgatják... Társadalomkritika Bródy köntösébe bújtatva, 2013 Magyarországán?

Bródy Sándor: A tanítónő

Díszlet, jelmez: Debreczeni Borbála. Rendezőasszisztens: Pöltz Júlia. Rendező: Rusznyák Gábor.
Szereplők: Tóth Flóra, Szőcs Artur, Bősze György, Kocsis Pál, Pásztor Pál, Gyuriska János, Harsányi Attila, Szegedi Dezső, Nádasdy Erika, Kincses Károly, Szabó Irén, Csernevák Vilmos, Ódor Kristóf, Dénes Viktor, Salat Lehel, Märcz Fruzsina, valamint Simkó Katalin, Simonfi Adrienn, Kerekes Vali, Péva Ibolya, Kiss Enikő, Kiss Ildikó, Robb Horkay Júlia, Volcz Judit Krisztina.

Miskolci Nemzeti Színház, 2013. október 5.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu