Juhász Katalin: A zsebmacsó krónikája

Joseph Gordon-Levitt: Don Jon

A megélt szexualitást felcseréli a készen kapott utasítások és kész forgatókönyv alapján működő, virtuálisan hozzáférhető aktussal. Nem a pornó egészíti ki a szexualitást, hanem fordítva, ezért minden aktus után szüksége van egy filmre, hogy az visszahozza a megélt aktusba vetett hitét.



Don Giovanni, avagy Don Juan legendáját egyfajta megfejthetetlen misztikum lengi körül. Annak ellenére, hogy kitalált személy, évtizedeken át nem hagyta nyugodni az emberiség fantáziáját. Nem is konkrétan személy, inkább egy kreált archetípus, akinek karakterében az a szép, hogy folyton megújítható, kellőképpen homogén ahhoz, hogy mindenféle ideák és elképzelések formálják. Szinte minden művészeti ágban találunk olyan alkotást, mely valamilyen módon az ő nevéhez, történetéhez köthető. 1819-ben Lord Byron epikus költemény megírásába kezdett, mely egy olyan ifjú történetét tárta elénk, akinek élete a nők bűvöletében telik, nem igazán nőcsábász, mint inkább egy olyan férfi, aki könnyen enged a kísértésnek. Byron finom humanizmussal viseltetett figurája iránt, nem ítélkezett, inkább csak mesélt, esendő, de mégsem bűnös emberi lényként ábrázolja Don Juant.
Csaknem 200 évvel Lord Byron epikus műve után egy kevéssé epikus, ám annál figyelemreméltóbb alkotás készült a figura történetének újabb átirataként. Joseph Gordon-Levitt 2008 táján kezdett skicceket készíteni saját Don Juan-képének megalkotásához. Első vázlatait olyan forgatókönyvíró rendezők véleményezték, mint Christopher Nolan vagy Rian Johnson. Nem tudni, hogy a tapasztaltabb kollégáktól érkezett jó szándékú tanácsok, a kezdők szerencséje, a profi környezetben szerzett sokéves filmes tapasztalat vagy épp ezek együttes hatása hajtotta a harminckét éves színész malmára a vizet, de úgy tűnik, első nagyjátékfilmes rendezése nemcsak a közönség, hanem a szakma elismerését is kivívta. Ám a jóhiszeműség keretein belül maradva le kell szögeznem; Gordon-Levitt produkciója még elbírt volna egy-két atyai tanácsot.

donjon Gordon-JohansonJoseph Gordon-Levitt és Scarlett Johansson


A kontextus meglehetősen 21. századi, a kerettörténet kifejezetten nyers, az alaphelyzet meglepően profán, a Don Juan-figura pedig elsőre némileg illúzióromboló, abban az értelemben, hogy a történet a jelen társadalomra reflektálva vizsgálja a szexualitást és az intimitást. E fogalmak által alkotott egység olyanná válik, mint Andy Warhol „Campbell soup" konzervje: tömegtermék, melynek egyedisége kizárólag abban rejlik, hogy épp melyik dobozt emeljük le a polcról. Kész termék, s a kiváló promóció elhiteti velünk, hogy mindenképp szükségünk van rá, kiválasztásakor nem kell különösebben gondolkodnunk, elég ha megkaparintjuk az első ránézésre rendben lévő darabot. Tulajdonképp ez az, amivé a tömegkultúra, a társadalom, az értékek változása a szexualitást változtatta. Hogyan működik ez a gyakorlatban?
Don Juan archetípusa a 21. században a következő tényezők szerint alakul.

donjon-jelenetJelenet a filmből


Helyes, de nem szembetűnően jóképű, sőt, kifejezetten hétköznapi figura. Nem egy pénzes alfahím, nem belvárosi yuppie, egészen egyszerűen egy húszas évei végén járó bárpultos srác, nagy ambíciók nélkül. Életét egészen egyszerű dolgok töltik ki: a teste, a verdája, a haverjai, a pecója, a családja, a vallása és a pornó. Amennyiben a tizenkilencedik századi Don Juan gyengesége a női nem volt, úgy huszonegyedik századi megfelelőjének esendősége a pornóban rejlik. (Mert mi más lenne a pornó, mint kompakt, készen fogyasztható termék, instant szexualitás.) Jon, Johnny egészen tárgyilagosan vezet be minket elsőszámú szenvedélye és sajátmagával együtt töltött intim pillanatai lényegébe. Érdekesen közelít a pornó felé; míg a legtöbb ember számára ez egyfajta kiegészítő dologként szolgál, számára ez határoz meg mindent. A megélt szexualitást felcseréli a készen kapott utasítások és kész forgatókönyv alapján működő, virtuálisan hozzáférhető aktussal. Nem a pornó egészíti ki a szexualitást, hanem fordítva, ezért minden aktus után szüksége van egy filmre, hogy az visszahozza a megélt aktusba vetett hitét. Ha pedig már a hitnél tartunk, a valós és virtuális szex gyónása monoton, bevett módon történik: minden vasárnap ugyanabban az időben. A feloldozás pedig a konditeremben tíz-tíz gyúrás közben elmormogott ima formájában érkezik. Egy ponton pedig a zsúfolt klubban Jon gyors mérlegelés után levesz egy terméket a polcról, mind a csomagolás, mind a tartalom megfelelőnek bizonyul, tehát mellette, azaz Barbara mellett dönt.

donjon Moore_GordonJoseph Gordon-Levitt és Julianne Moore


Ami Barbarát illeti ő is egy archetípus megtestesítője. A 21. század férfija mellé odaillik a 21. század nője. A fogyasztói társadalom XX kromoszómás teremtménye, instant szerelmet keres, valakit, aki jól mutat a családi fotón, izmos, hogy meg tudja tartani a bébiket, képes és akar fejlődni, van érzelmi intelligenciája, és lehet felette uralkodni. Amikor választás minden részletében sikeresnek bizonyult, a termék bizonyítottan beválik, elégedettek a fogyasztók, akkor mindketten kijelenthetik: „szerelmes vagyok".

donjon-jelenet2Jelenet a filmből


A kétezres évek kultfilmjének kikiáltott (500) days of Summer Tom Hansenjének megformálása után hatalmas fricska ez a közönség felé. Az éppen Joseph Gordon-Levitt által megformált Tom Hansent bedarálja az instant szerelem elsőszámú forgalmazója, a mozi. A mozi, a szerelmes filmek, melyek ontják magukból a sematikus, könnyen azonosulható karaktereket, melyek a nőknek útmutatóként szolgálnak, a férfiaknak pedig érthetetlen ömlengős maszlag. Erre kiválóan reflektál a Don Jon azon jelenete, mikor Jon és Barbara elmennek moziba. Szinte várjuk a pillanatot, mikor a két karakter egymás felé fordul, és azt kérdezi: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint az a nő/ férfi a filmben?" Csak épp Barbara a romantikus komédiára, Jon pedig a pornóra gondol.
Joseph Gordon-Levitt Don Jonja kiválóan lavíroz a mainstreamet és a független filmet elválasztó vékonyka vonalon, egyszer az egyik, máskor a másik irányába lengedezve. Megannyi egyszerű és érthető motívumot tár a néző elé, melyek egy része ügyesnek és eszesnek bizonyul, míg más része kissé nehézkesnek és erőltetettnek. Ami a színészi játékot illeti, a rendezést és forgatókönyvírást is magára vállaló Joseph Gordon-Levitt teljesítménye nem hagy kívánnivalót maga után, megfelelően abszolvált egy nehéz feladatot. A Barbarát alakító Scarlett Johansson látványa elsőre felüdítő, később kimondottan idegesítő, bár feltételezhetően ez volt a cél. Julianne Moore karaktere szerethető és kiválóan megformált. Tony Danza megjelenése a filmben egészen elsöprő, viszonylag kis szerepről beszélünk, mégis Jon apjaként nagyon jól hozza a szintén archetipikus külvárosi olasz családfő szerepét. Mindent összefoglalva Gordon-Levitt első nagyjátékfilmes próbálkozása erős kezdés, a maga hibáival együtt elfogadható korrekt első film, melynek rendezője próbált biztosra menni. Ennek megfelelően kevés kockázattal, nagy sikert ért el. Mit mondhatnék? Valószínűleg így kell okosan rendezni.

Don Jon
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 90 perc, 2013

 

Trailer

 

© 2016 KútszéliStílus.hu