Varga Kinga: Egy védtelen diáklány megkínzatásáról

Jan Sobrie – Németh Ákos: Emlékezz rám!

A primer színházi élmény és a színházi élmény feldolgozhatóságának kettőssége végig jelen van tehát az előadásban, ifjúsági színház ifjúsági (12 év kor felett ajánlott) előadásáról lévén szó, ez az, ami igazán jelentőséggel bír.



A Kolibri Pince legújabb bemutatója, az Emlékezz rám! egy belga középiskolai osztály néhány tagjának életébe enged bepillantást, középpontba állítva a mozgássérült Mirát. Az ő másságára a többiek kiközösítéssel és bűncselekménybe hajló kínzással reagálnak. A történet szerint a kínzások sorozata majdnem visszafordíthatatlan véget ér, ugyan az áldozat életben marad, de a bűnösök nem nyerik el méltó büntetésüket.
Erős, hatásos előadással van dolgunk. Primer módon visz magával a játék lendülete, ami ugyanakkor kiválóan alkalmas arra is, hogy vitatkozásra késztessen. Egymás után következő, összefüggő, ugyanakkor önmagában is egy-egy részletproblémát felvető jelenetek váltják egymást, amelyek egytől-egyig véleményformálásra szólítanak fel, szinte felugrana az ember, hogy hozzá akar szólni. Erre természetszerűen nincs mód, és ahogy ez a sok-sok sarkított helyzet lepereg egymás után, a néző felzaklatva érzi magát, szinte elvárná, hogy akkor most üljünk le mindannyian, és beszéljük meg.
A primer színházi élmény és a színházi élmény feldolgozhatóságának kettőssége végig jelen van tehát az előadásban, ifjúsági színház ifjúsági (12 év kor felett ajánlott) előadásáról lévén szó, ez az, ami igazán jelentőséggel bír. Érdemes felvillantani a sokrétűség bizonyos elemeit.

emlékezz alexicsAlexics Rita / fotók: kolibriszinhaz.hu


A pincehelyiségből adódóan az előadásra minimális eszközhasználat jellemző – egy több funkcióban szereplő biciklivel az élen. Az osztályfőnök szobáját jelképező fotel a baloldalon, a mountain bike-pályának és esélyegyenlőségi pallónak is felfogható középső díszletelem, illetve a jobb oldali graffiti-fal alkotja a hosszában elnyúló hármas osztatú játékteret. A tanári szoba és a graffiti-fal állandó helyszín, a középső rész a helyzet által megkívánva lehet börtön, iskolabelső, utca vagy egy torony legmagasabb pontja is. Amellett, hogy a színházi kódok alapján ezek teljesen jól olvasható jelek, a színház világába csak nemrég bevonódott ifjú korosztály számára kiválóan alkalmasak arra, hogy ezeket a jeleket meg is tanulják olvasni. A dráma szövegfajtái, a párbeszédek, a visszaemlékezések, a naplórészletek bonyolultabb dramaturgiát tesznek lehetővé, amellett, hogy a történetet előre viszik, a linearitásban csavart eszközölnek, felhívják a figyelmet a darab megszerkesztettségének komplexitására is.

emlékezz3Szanitter Dávid, Fehér Dániel és Mészáros Tamás


Hasonló a helyzet a szereplőkkel. Kiváló színészi alakításokat látunk, a megformált személyiségek és szereplők közvetlenül fejtik ki hatásukat, tetteik, konfliktusaik ugyanakkor egyszerre demonstrációk is. Mira (Alexics Rita) a legszínesebb alak, nem egyszerűen egy rajta kívüli okból csúfolt és megalázott áldozat, hanem egy különleges lelki világgal megáldott ember, aki a belőle gúnyt űzőkhöz is kíváncsisággal fordul. Cédric (Fehér Dániel), a kegyetlen bandához tendáló, de azért végzetes tette után megbánást tanúsító, büntetéstől tartó fiatalember is összetett jellemábrázolást kínál. A Cédric – Mira kapcsolat kibontakozása a legközvetlenebbül ható színházi élmény, amikor nem látjuk, és kedvünk sincs keresni az ábrázolás mögötti indokokat. Ez leginkább a Mira felépülése utáni jelenetre igaz, amikor a múltjára nem emlékező lány a rárakódott keserűségeket levetkőzve, „tisztán", többrétegű arcfestékétől megszabadultan beszél a lelkiismeretével küzdő, a lányban a többletet is meglátó Cédrickel.
A fiú barátnőjét játszó Kőszegi Máriának nincs lehetősége a jellemábrázolás széles skálájának megcsillantására, mivel az általa játszott alak sematikus: egy „menő csaj", aki féltékeny a barátjára. Az ő karaktere is megkapja a maga keresztjét egy esetleges terhesség formájában, de ettől még nem lesz nagyobb mozgástere a színésznőnek. Ám amit ki lehet hozni a szerepből, azt ki is hozza, és az sincs kizárva, hogy az előadás utáni beszélgetésekben éppen az általa formált karakterre kerül a hangsúly. A bandatagok, a „fő gonoszak" Mészáros Tamás és Szanitter Dávid karakterábrázolásban kapnak lehetőséget, méghozzá duplán, ugyanis az érzékeny, frusztrációkkal teljes, a tanítványaiért mindent megtevő liberális osztályfőnök (Mészáros Tamás) és a fiatal bűnözőket elcsípni, tetteikért azokat felelősségre vonni akaró rendőr (Szanitter Dávid) szerepét is eljátszhatják. Így leírva ez az ellentétpár eléggé leegyszerűsítően hangzik, de a kétszer két alak szórakoztató, frappáns gegekkel megnyeri a közönség tetszését. A ki-belépés a duplázott szerepekbe ötletes, megvalósítása kiváló színészi teljesítmény.

emlékezzAlexics Rita és Mészáros Tamás


És hogy mi indokolja a címválasztást? Erről már csak egy néhány mondatban kifejtett szálelvarrás során értesülünk, miszerint Mira utolsó naplóbejegyzése a címadó mondat, amit kielégítő élete utolsó megjegyzéseként vet papírra. Ez a befejezés a drámai konfliktus lezárulása után epikai eszközökkel történik, a demonstratív, figyelemfelkeltő jelleget erősíti, ezért első pillanatra nem illeszkedik szervesen az előadás egészébe. Mivel azonban a másfél óra alatt annyi felkiáltójelben és direktségben volt részünk, nem is szúr igazán szemet.

Jan Sobrie – Németh Ákos: Emlékezz rám!

Fordította: Kovács Kristóf. Díszlet- és jelmeztervező: Matyi Ágota. A rendező munkatársa: Hajsz Andrea. Rendező: Németh Ákos.
Játsszák: Alexics Rita, Fehér Dániel, Mészáros Tamás, Kőszegi Mária, Szanitter Dávid.

Kolibri Pince, 2013. október 26.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu