Komjáthy Zsuzsanna: Az élet megmenthető

Trafó Galéria: Mint a madár

A tárlat így válik egyszerre tagadássá és igenléssé, igazzá és hamissá. Egy nem-hellyé, magává a szétszóródó befogadássá, az anyává, akiben kétely fogan. Mi, nézelődők pedig e kételyben öltünk testet, mikor elhagyjuk a burkot, mely eddig védett.



Bő három hétig látható még a Translocal Institute szervezésében megvalósult, Maja és Reuben Fowkes kurátorok rendezte Mint a madár című kiállítás a Trafó Galériában. A hét alkotó és alkotópáros munkáit felvonultató nemzetközi tárlat természet-ember komplex kapcsolatát vizsgálja, átgondolt, mégis könnyed formában olyan aktuális és problematikus kérdéseket feszeget, melyek mellett kár volna elmenni. Csakúgy, mint a kiállítás mellett.
Mielőtt azonban rákérdeznénk a tárlat esszenciájára, nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól, hogy a címmel kezdjünk valamit. Hiszen ahogy arra a tájékoztatóban is nyomatékosan felhívják a nézelődő figyelmét, az egy nyolcadik művész, Haraszty István „Édeske" 1972-es, mechanikus hangzószobrának elnevezését kölcsönzi. Ha tetszik, tulajdonképpen ő a házigazda, akinek révén a tárlat maga is tulajdonjogot nyerhet; az ő műve a tér és idő, melyben merítkezve a tárlat maga is kérdéseket szül; az ipszeitás („önmaga magája"), ami által a Mint a madár öndefinícióra – legalábbis annak ígéretére – talál.

londonfieldworks szuper_királysagLondon Fieldwork: Szuper királyság Sztálin

A kiállítás tematikája és az alkotóelőd életműve, sőt felfogása közötti nukleáris kapcsolat tehát nemcsak nyomokban, de lényegénél fogva határozza meg a 2013/2014-es tárlatot, olyan diskurzus végpontjaként vagy résztvevőjeként aposztrofálva azt, ami elsősorban a szabadság különböző olvasatai mellett tör lándzsát. Haraszty „élőszobra" ugyanis annak idején politikai kerengő volt: egy kalitkába zárt madárral a szocializmus diszkrét elnyomását érzékeltette. A kalit tárva-nyitva hagyott ajtaja azonnal bezárult foglya előtt, ha azt megközelítette. A szabadság így vált művében pszeudo-valósággá, egy törékeny, indefinitív centrummá, melyet magát is súlyos falak védelmeznek, és amely „önmagát leplezi le mint hamis képet, vagy legalábbis mint összetett, hamis látszatot is adó objektumot".
A pszeudo – mint olvashatjuk Pauer Gyula manifesztumaiban – mindig a hamissal, a nem átlátszóval, az álsággal és a manipulációval áll összefüggésben. De vajon mi adja ennek értelmét a mostani tárlatra vonatkozóan?
Ami azt illeti, a Translocal Institute kiállítását egy manipulált szimbólumon (madár) keresztül tulajdonképpen a leleplezés aktusának szenteli: vagyis maga is pszeudo. Célja, hogy a leleplezés gesztusával – és e gesztus lehetetlenségével – egy olyan atipikus művészetre irányítsa a figyelmet, mely azt mormolja halkan, elhalón a fülekbe: „az élet, amely pszeudoművészetet teremt, még megmenthető!"
Célja ugyanakkor az is, hogy a látszatok örvényén áttörve, azokra újabb és újabb jelentésrétegeket pakoljon (akárcsak a kiállított London Fieldwork Szuper királyság Sztálin, Ceauşescu és Moussolini című alkotásai), azért, hogy az alattuk rejtező illúziókat más-más szemszögből mutathassa be. A tárlat így válik egyszerre tagadássá és igenléssé, igazzá és hamissá. Egy nem-hellyé, magává a szétszóródó befogadássá, az anyává, akiben kétely fogan. Mi, nézelődők pedig e kételyben öltünk testet, mikor elhagyjuk a burkot, mely eddig védett.
Mert mi történik, mikor a kiállítótérbe érkezünk? Nos, a bejárattal szemben a London Fieldworks Megérzés és tudás között című, 2009-es videója fogad. A felvétel egy madárlesre induló férfi útját követi nyomon, aki az erdőben, hogy „zsákmányát" megtalálja, madárhangokat utánoz. A tárlat tehát mindjárt a kezdet kezdetén kibillenti befogadóját abból a pozícióból, melyből az utcáról érvezve a térbe belépett. Az imitáció vagy a mimikri ugyanis önmagában olyan aktus, ami manipulációt feltételez. Ez pedig elégséges ahhoz, hogy az alkotók a későbbiekben már bizton számíthassanak részvétünkre és együttérzésünkre, mi több: kíváncsiságunkra. Például Andrea Roe Jégmadár, Szula és Feketerigó-menazséria című videóit látva, vagy éppen Anca Benera és Arnold Estefan Városi vadon: Emberi befolyás a madarak társas életére című rajzválogatását, mely kétséget kizáróan az állati ént csalogatja felszínre a szemlélőben. Nevesint azt a fojtogató érzést, mely az ember pusztító tevékenysége miatti haragot kíséri, és amely arra ösztökél, hogy ne csak nézzünk, lássunk is. Ha lehet, az orrunknál tovább. Tegyünk valamit a környezetünkért!

ancabenera arnoldestafan_varosi_vadonAnca Benera és Arnold Estefan: Városi vadon: Emberi befolyás a madarak társas életére


Az ember-természet ellentmondásos viszonya helyett magára az emberi természetre irányítja a figyelmet Greta Alfaro In ictu oculi című 2009-es videója. Mi más, madarak – pontosabban keselyűk segedelmével. A képen terített asztal, rajta minden, mi szem-szájnak ingere: bor, gyümölcs, sült. Csakhamar dögevő szárnyasok lepik el a vásznat, és akár az Utolsó vacsora résztvevői, ők is elköltik a lakomát – a maguk módján.

gretaalfaro inictuoculoGreta Alfaro: In ictu oculi


Kaszás Tamás és Lóránt Anikó Szárnyas létem ott susog, madár lábon futni fog 2013-as installációja szintén az emberi attribútumokra koncentrál, jóllehet kicsit más dőlésszögét veszi szemügyre. Az alkotás aktusára fókuszál. Ennek eszköze egyfelől az, hogy hasznos tanácsokat rejtő cikkeket tűznek faliújságra arról, hogyan alakíthatunk ki otthonunkban madárbarát kertet, vagy milyen természetvédelmi berendezéseket alkalmazhatunk a háztájon. Csatolják a madárodú korrekt elkészítésének pontos leírását, mi több, maguk is kiállítanak párat az általuk készített odúkból. Csakhogy ezek a házikók nem közönséges, mezei napraforgómag-tárolók, ezek Kassák Lajos Képarchitektúrái alapján megálmodott műalkotások! Hogy mennyiben állnák ki a gyakorlat próbáját, más kérdés.
Annyi mindenesetre bizonyos: a kiállítás kiállta. És tette mindezt olyan könnyedséggel, ahogy csak a légáramlatra simuló madár teheti az égen.

Az idézetek Pauer Gyula Az első pszeudo manifesztum és Második pszeudo manifesztum című írásaiból valók. In: Szógettó, Jelenlét, 1989/1-2., 235-236.

Mint a madár – Madárökológia a kortárs képzőművészetben
Trafó Galéria, 2013. december 13. – 2014. január 26.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu