Kutszegi Csaba: Kössük fel a hercegek gatyáját!

Nemzeti Színház: Ahogy tetszik

...például Reviczky Gábor (Próbakő) és Eperjes Károly (Rusnya parasztlány) játékmódját képtelenség eltakarni, de még visszafogni is.



Az Ahogy tetszik-hez azért (is) érdemes hozzányúlni, mert szinte bármilyen előadást lehet belőle csinálni. A darabban kerülhet főhangsúly burkolt politikai üzenetre, szerelmi szálra, filozofikus életbölcseletre, populáris humorra, lehet lendületesre-fordulatosra formálni, de készülhet belőle elvont „rendezői" színház is, amelyben lassú képekben kandikál ki a konkrét helyzetek mögül a nyelven túli valóság. Jómagam még Ahogy tetszik nyomán készült balettelőadást is láttam, nem is akárkiktől: a moszkvai Bolsoj Balett társulatának előadásában. Annak egy nagy előnye mindenképpen volt: előadás közben nem kellett a szövegre figyelnem.
Mert az Ahogy tetszik szövegével általában az a bajom, hogy ha pereg az előadás, és gyorsan mondják, akkor nem tudom kiélvezni a mélyebb regiszterének tartalmasságát, melyről így annyit észlelek, hogy létezik ugyan, de folyton lemaradok a lényegéről, ha meg lassú, „intellektuális" az előadás, akkor meg halálra unom magam. Tehát az Ahogy tetszik-ben igen sok múlik a tempón.

ahogytetszik eosz_udvarosUdvaros Dorottya / fotók: Eöri Szabó Zsolt


Silviu Purcărete Nemzeti Színház-i rendezésének igen jó a tempója. Furcsa is lenne, ha a világhírű román rendező ilyen alapkérdésben mellényúlna. De más kérdésben sem nyúl mellé, sőt láthatóan élvezi a nagy szabadságot, amit elsősorban maga a darab nyújt neki. Szép és jelentéses a díszlet (az lenne csak igazán furcsa, ha régi alkotótársával, a díszlettervező Helmut Stürmerrel nem produkálnának átlagosnál jobb minőséget), de ugyanez elmondható a jelmezekről is. A szerepértelmezések (és -összevonások) logikus meggondolásokon nyugszanak, a nemek cseréi is értelemmel bírnak, az Udvaros Dorottya által játszott Jaques érdekes, méltó „ellensúlya" a Rosalinda és Célia férfiak (Trill Zsolt és Fehér Tibor) játszotta párosának. Az elő zene (zongora és szaxofon), valamint a több szólamban kristálytisztán megszólaló kórusok prímán keltik a hangulatot, nem kevéssé az ő jó voltukból belengi az egész előadást egyfajta korszerű, magabiztos világszínházi ízlés, amely eléggé hiánycikk nálunk.

ahogytetszik eosz_trill-fehérTrill Zsolt és Fehér Tibor


De vajon ilyen, vagy ehhez hasonló lesz a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház stílusa, arculata? Vagy ez még korai kérdés? Korai, nem korai, a magamfajta embert ez érdekli igazán. Mert bár a Nemzeti Színháznak sokféle igényt kell kielégítenie (főleg vidéken, de Budapesten is), mégiscsak az lenne jó, ha a társulatot (játékmódjában, egyéb jellemzőiben) és a repertoár-darabokat összetartaná valamilyen esztétikai-világnézeti kohézió – és pedig nem csak a nyilatkozatok és deklarációk szintjén.
Az Ahogy tetszik – főként Silviu Purcărete rendezői koncepciójában – bírja az eklektikát (jól időzített bemutatása e tekintetben szerencsés választás), de azért a nagy nemzeti színházakon belül „vannak vidékek", ahol rögtön kiugrik az egyenlőtlenség, az össze nem tartozás. Ilyen terület a társulat összeforrottsága, a játszók játékmód-, eszköztár- és stílusjegyeinek összetartása, ami még elvben sem homogenitást akar jelenteni, hanem hasonló iskolákon szocializálódott, közös színházfelfogás mentén munkálkodó egyéniségek együttműködését. E tekintetben csúnya „kiugró teljesítmények" is láthatók az Ahogy tetszik- előadáson, pedig a rendezőt rossz szó nem illetheti: igen tehetségesen és ügyesen olyan „befogadó" színpadi stílusvilágot alkotott, amely ápolja és eltakarja a kevéssé beleillőt, miközben kiemeli a koncepció-adekvát színészi játékot.

ahogytetszik eosz-szarvas


De például Reviczky Gábor (Próbakő) és Eperjes Károly (Rusnya parasztlány) játékmódját képtelenség eltakarni, de még visszafogni is. Félreértés ne essék: nem az a kérdés, hogy említettek jó színészek-e, vagy sem, még csak az sem, hogy színvonalas-e az Ahogy tetszik-ben nyújtott produkciójuk. A kérdés az, hogy miért kell szerepeltetni koncepcióba nem illőn játszó színészeket? A válaszról nem bocsátkozom találgatásba, mert ötletem ugyan akadna rá bőven, ám megbízható információm viszont igen csekély van.
Trill Zsolt és Fehér Tibor játéka ellentétes véleményeket generált – főleg Trillé. Szerintem Trill felfogása a játékos Purcărete-koncepció lényegét ragadja meg: valahogy egyszerre képes utalni a Shakespeare-kori színészetre és a mára, ezáltal a mulandóságra és a maradandóságra. Nőnek öltözött férfiként kellően frivol, mégis emberközeli (mert hisz szokványos jelenség: csak egy férfiszínész, aki női szerepet játszik), mórikázik, ripacskodik is, de egyszer sem lő túl a célon, mert nem nekünk teszi ezt, hanem maga ilyen az előadásban: játszó ember, színész, csodálatos, furcsa, különleges lénye a világnak. Kitűnő partnerekre is lel, elsősorban persze Fehér Tibor-Céliára, de azonos, örökérvényű shakespeare-i közegben mozog vele Rácz József (Silvius) és Farkas Dénes (Phoebe) is. Másmilyen (szintén shakespeare-i) világban nagyszerű jelenség Udvaros Dorottya (Jaques) és Szatory Dávid (Orlando).
Visszatérve néhány szó erejéig Reviczkyre és Eperjesre: éppen azért nem illenek a koncepcióba, mert minden idegszáluk a közönségre tapad, ha megfeszülnek, se tudnak elvonatkoztatni a publikumtól, ha palástolni próbálják is, minden porcikájukkal nekünk játszanak. Nem képesek arra, amit például Bodrogi Gyula tud: eszköztelenül aurát teremtve, élő szoborrá változik a nagymonológ közben, mint a kortárstáncos, aki szavak nélkül, mozdulatlanul is hat.

ahogytetszik eosz_jelenet


Az Ahogy tetszik-bemutató az évad értékes premierje, de a színház jövőjére nem lehet következtetni belőle. (Ebből a bemutatóból sem.) Pedig lassan már jó volna látni, milyen új Nemzeti Színház körvonalazódik. Vidéken „könnyebb" helyi nemzeti színházat működtetni, mert ott mindegyik stílus, játékmód és tagozat egy-egy közönségréteg igényét elégíti ki, tehát – legalábbis gyakorlatilag – létjogosult. A fővárosban erre külön színházak és befogadó helyek vannak. Az ország első Nemzeti Színházában saját stílusra, arculatra és társulatként működő társulatra van szükség, és ezen belül maradva kellene különböző színpadi műfajokat megszólaltatni. Ez az, ami egykönnyen, hamar és felsőbb utasításra nem megy. Ezt nem lehet határozattal kiutalni, mint a tartósan bérelt állami földet. Ehhez száműzött és regnáló hercegeknek egyaránt fel kellett és fel kell kötniük a gatyájukat.

William Shakespeare: Ahogy tetszik

Dramaturg: Kulcsár Edit. Díszlet: Helmut Stürmer. Jelmez: Dragoş Buhagiarb. Koreográfus: Baczó Tünde. Zeneszerző: Vasile Sirli. Rendező: Silviu Purcărete.
Szereplők: Újvári Zoltán, Trill Zsolt, Udvaros Dorottya, Kristán Attila, Fehér Tibor, Schnell Ádám, Reviczky Gábor, Tóth László, Szatory Dávid, Bodrogi Gyula, Szarvas József, Rácz József, Farkas Dénes, Eperjes Károly, Köleséri Sándor m.v., Horváth Attila m.v., Söptei Andrea, Tóth Auguszta, Ács Eszter e.h., Katona Kinga e.h., Kiss Emma e.h., Mikecz Estilla e.h., Roenhelt Zsuzsanna e.h.

Nemzeti Színház, 2014. február 14.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu