Kutszegi Csaba: Szerény csodanő

Nagy Dániel – Bodolay: A világcirkusz

...ez a furcsa nőalak az I. Világháború borzalmainak, az érthetetlen, lelkes hadba vonulás és az értelmetlen, fékezhetetlen öldöklés abszurditásának szimbóluma.

A Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat közös produkciója kevesek által ismert, elhagyatott sírokban rejtőzködő tetszhalott regényhősökbe lehel életet. A világcirkusz című előadás, melynek szövegkönyvét Nagy Dániel eléggé elfeledett, Cirkusz című regénye alapján Bodolay Géza írta, irodalomtörténeti jelentőségén túl színháztechnikailag is figyelemre méltó: Juronics Tamás koreográfus rendezésében tánc, mozgás és dramatikus szószínház illeszkedik egymáshoz, korszerű, kísérleti színházi nyelvet létrehozva.

vilagcirkusz  csatlos dimeny2Csatlós Lóránt és Dimény Levente

A Nagyvárad Táncegyüttes néptáncegyüttes, tagjai minden várható elképzelést felülmúlva tették magukévá Juronics kortársbalett-testnyelvét. Ha technikailag (természetesen) nem is bírják ugyanazt, mint például a koreográfus saját együttese, a Szegedi Kortárs Balett, ám színpadi jelenlétben, játékban, a rájuk igazított, így sem könnyű koreográfia megjelenítésében igencsak elismerésre méltó teljesítményt nyújtanak. A táncosok nemcsak abszolválják a mozdulatokat, hanem megteremtik a koreográfia által megteremteni szándékozott hangulatot, atmoszférát. A tánc egyik fontos funkciója ez az előadásban. A rendszeresen megjelenő, szinte zárt, csoportos táncszámok a legtöbbször hangulatilag vezetik át egymásba a képeket, jeleneteket, de a mozgás nagyon sokszor a karakterizálás markáns eszköze is. Különösen így van ez a harsányan groteszk, abszurd és (kesernyésen) humoros részekben, melyek a leginkább adekvát módon adják vissza az eredeti regény jellemző ábrázolási módszerét.

Ahogy a táncosok is többször megszólalnak, a színészek legtöbbje sokat mozog, teljes testével játszik. Ez utóbbi szempontból a Belzebubot játszó Dimény Levente határozottan kiemelkedik a mezőnyből: testtartása, mozdulatsorozatai alakításának szerves, magabiztosan birtokolt eszközei, szerepét komplexen, sokféle nyelvezet és gazdag színészi eszköztár latba vetésével építi fel.

vilagcirkusz  tasnadi-sahy2

Tasnádi-Sáhy Noémi

Az előadás verbális, tartalmi részeivel már kevésbé lehetek elégedett. Egy regény színre vitelekor nem szigorú parancs a hűség az eredeti alkotáshoz, viszont jogos elvárás, hogy az előadás valamilyen módon jelenítse meg a regény szellemiségét, központi motívumainak, lényeges mondavalójának esszenciáját. Nagy Dániel írásában minden Remike, a cirkuszi csodanő körül forog (még akkor is, amikor a hölgy „nincs színen"), nem véletlenül, hiszen ez a furcsa nőalak az I. Világháború borzalmainak, az érthetetlen, lelkes hadba vonulás és az értelmetlen, fékezhetetlen öldöklés abszurditásának szimbóluma. Az 1926-ban megjelent regény a század első évtizedeire jellemző, tipikus szimbolista alkotás. A történetnek a fő alakokra aggatott szimbolikus jelentésrétegek nélkül semmi értelme nincs, illetve ezek nélkül teljesen más értelmezéseket kaphat egy feldolgozás. Juronics Tamásnak nem sikerült Remikét a háború féktelen esztelenségének jelképeként megjelenítenie, nem kevéssé azért (sem), mert az amúgy szükségszerű húzások révén éppen az erre lehetőséget teremtő szövegrészek tetemes hányada kimaradt (nyilván nem könnyű például a mennyországig feltörő vérfolyam vízióját színpadon megjeleníteni). Így viszont az előadáson a csodanő csak egy féktelen indulatú, hóbortos, nem kissé perverz nőszemély, aki legfeljebb zűrös korának lehet egyik szimbóluma, mint ahogy a többi alak is lényegében ezt a szerepet tölti be. Pedig megformálóján, Tasnádi-Sáhy Noémin nem múlik semmi: a figura karakterét zsigerből megragadja, ami kihozható a szerepből, azt magabiztosan be is mutatja. Az Isten figuráját viszont – a regényhez hasonlóan – sokkal összetettebben is meg lehetne alkotni. Dobos Imre a szerepben eleinte zsémbeskedő öregúr, majd fokozatosan egysíkúan jóságossá válik, majd az is marad végig: a világért, az emberekért felelősséget érző, aggódó atya. Nagy Dániel a regény pokolian szatirikus társadalomkritikájában, bár óvatosan, de odáig is elmerészkedik, hogy finoman megkérdőjelezi Isten alkalmasságát. Mint ahogy nála a Halál is igen összetett alak. Az előadáson – Csatlós Lóránt megformálásában – bár tekintélyt parancsoló jelenség, kicsit talán túl visszafogott (főleg Dimény remekbe szabott Belzebubjához képest).

vilagcirkusz jelenet

Jelenet

Komoly teljesítmény, ha egy színházi előadáson sikerül egy szuverén irodalmi alkotás (pláne egy utalásos-áthallásos szimbolista szöveg) valamennyi lényeges értékét, szellemiségét, legfontosabb üzeneteit újrafogalmazni, érzékien-értelmesen felmutatni. Ez A világcirkusz előadásán nem sikerült maradéktalanul. Az egy színházban működő két társulat (most a Táncegyüttesre és a magyar prózai Társulatra gondolok) együttműködése viszont igen biztató: az előadás lehetne akár egy korszerű, izgalmas fizikai színház elvetett, további gondozást igénylő csírája.

Nagy Dániel – Bodolay: A világcirkusz

Dramaturg: Bodolay Géza. Díszlet és jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias. Rendezőasszisztens: Szőke Zsolt. Világítástervező: Stadler Ferenc. Rendező: Juronics Tamás.
Szereplők: Dobos Imre, Dimény Levente, Csatlós Lóránt, ifj. Kovács Levente, Tasnádi-Sáhy Noémi, Hunyadi István, Kiss Csaba, Kocsis Gyula, Szabó Eduárd, Szotyori József, Brugós Anikó, Brugós Sándor Csaba, Iván Enikő Kitty, Forgács Zsombor, Kerekes Dalma Gabriella, Forgács-Popp Jácint, Mihucz Kinga, Kacsó Bálint, Szabó Enikő Ágnes, Schmith Nándor, Timár Tímea, Szőnyi József, Rácz Lajos Levente.

A Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat vendégszereplése a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, 2015. március 7.

*

Nagy Dániel Cirkusz című regényét megkaphatja e-book kiadásban. További információért kattintson IDE!

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu