Csatádi Gábor: Innen is, onnan is nézve

Point of you

Csupán egyetlen alkotóelemet nem szabad nélkülöznöd sosem: a máshogy látás egymástól néha gyökeresen eltérő nézőpontjainak váltogatását.

Az a pont, ahonnan nézünk valamit, soha sincs előre megadva. Mert nem is lenne jó és ildomos az ilyesmit idő előtt kőbe vésni. Ha másért nem, hát azért, mert az előre megkomponáltság jótékony és hasznos rutinja a spontaneitástól és egy nem remélt szemszögtől foszthat meg minket. Szerencsére Réti Anna és Ricardo Machedo gondoskodik arról, hogy semmilyen előzetes, begyakorolt nézőpontunkhoz, igazságunkhoz ne ragaszkodjunk. Nem hogy görcsösen ne, hanem leginkább semennyire sem. Mert attól lesz Point of you, azaz pont a te saját nézőpontod az, amit és ahogyan látsz.

reti3Réti Anna / fotók: Borovi Dániel

Kezdjük azzal, hogy ezúttal a Trafóban a néző- és tánctér nem külön szervezeti egység, vagyis a kettő egybe esik: a tánctér két szélén tribünszerűen ültetnek le, egymással szemközt (tér: Körmendy Pál). Olyan ez így, mint egy téglalap alakú agora, amelynek küzdőterére koncentrálunk, akár egy bikaviadalon. Egyrészt mi is más perspektívából vagyunk kénytelenek nézni, amit mutatnak nekünk, másrész az alkotók is rákényszerülnek (jó értelemben) a másként megmutatásra.
Ez a „viadal" persze nem vérre megy. Ha csak nem a vélemény, a nézői látásmód kizökkentésének a küzdelmeként éljük meg. Az igazat megvallva: ez a megszokottal szemben vívott párharc talán fájóbb, kínosabb és „véresebb" is, mint egy klasszikus pamplonai öldöklés. Réti Anna és Ricrdo Machedo ennek megfelelő páros mozdulatgyakorlat-sorozattal kezdi a közös előadást. Ütések, rúgások – nyakra, hátra, lábra, vállra, felsőtestre. Egyikük indítja az ütés mozdulatát, és a másik átveszi. Majd az adott ütés ívét folytatva, maga is testének megbicsaklásaival, görnyedéseivel tovább élteti a mozdulatot, mintha valóban ütés érte volna őt. Azaz érte is, hisz ezt a sajátos, fizikai kontaktot nem, vagy csak kevéssé tartalmazó mozdulatsort mi nézők egészítjük ki „teljes kontakttá", mintegy valóságos ütlegeléssé. Persze ez is csak egy szemszög. Mert mivel a mozdulataik kimértek, jól egymáshoz vannak igazítva, a testrészekre mért ütéssorozat finoman lassított ritmusban tánccá válik. Klasszikus értelemben vett páros kontakttá. Vajon miért nem tudunk egy verekedést kontakttáncként nézni, és miért tűnik egy ütés mozdulatsora mégis kontaktolásnak? És egyáltalán: van-e érvényes, egzakt válasz erre?

reti2

Ricardo Machado és Réti Anna

De nézzük ismét másként: a következő felállásban a két alkotó/előadó mint fejüknél összenőtt sziámi pár mozogja be a teret. Pontosabban: hol Réti Anna irányítja közös mozgásukat, és Ricardo Machedo – a sziámiság okán – kénytelen-kelletlen leköveti, „vontatódik" vele együtt, hol pedig fordítva. Tudunk-e mit kezdeni az efféle összenövésekkel? Van-e a fizikális összekapcsoltságon túl nagyobb, jelentősebben ránk ható egybenövés? És leginkább: miként tudunk mindezzel bármit is kezdeni? Mert bár mi a tribünbeli helyeinkről úgy látjuk, hogy ez csak az egyik fél által irányított „házasság", de egy pillanatig se bizonyos, hogy ők ketten velünk szemközt mindezt ugyanilyen egymástól való kényszerű determináltságnak gondolják. Mindenesetre az ide-oda sasszézásuk inkább élénk érdeklődést és kíváncsiságot sejttet, mintsem összezártság kellemetlen mellékhatását.

reti5Ricardo Machado 

Ismét újabb szkeccsszerű váltás, és Ricardo Machedo a tánctéren egymaga jön-megy, araszolgat, csúszkál a hátán és kúszik. A szájába egy hidrogénnel töltött fehér léggömb szalagja van behajtogatva, amit szép lassan, apránként enged ki fogai közül. Így a fehér lufi az egyre hosszabb pórázon egyre magasabbra tör. Mindeközben a fény (Nagy Zoltán) sejtelmes, a zene (The Atomic Eggs) tangószerű, mélyről jön – így gazdagítják a táncos és a luftballon kettősét. A léggömb a lassan távozó lélek az elmúlni akaró testből? Vagy egy közös tánc finom, meghitt párosa ők így ketten? Lehet ez is, és épp úgy lehet az is, vagy épp egyszerre mindkettő. Két külön entitás és ugyanakkor szétválaszthatatlan egység a kettősük. Bármit és bárhogy is lássunk bennük: mindegyik olvasat épp úgy érvényes és többletjelentéssel képes tovább árnyalni a másik, tőle eltérő értelmezést. Aztán a lufi felszáll, eltűnik a Trafó mennyezetének konzoljai között, mintha szublimálódna egy másik létsíkba. A szabadság kecses diadala a kézzelfogható, testekkel körülhatárolt lét fölött. Újabb alkalom és lehetőség az álláspontjaink revidiálására.
Ám egy másik etűdnyi mozgásban – két-két székpárnát az összeillesztésüknél fejükre húzva – a két táncos már ismét együtt tölti be az arénát. Olyanokká lesznek így, mint a szemellenzős lovak. Bejárják, át- és átmozogják a teret, egyszerre mosolyt, gyengéd együttérzést és szánalmat keltve. Komédia, burleszk vagy tükörtartás, egyfajta látlelet mindez? Attól függ, honnan és hogyan nézzük. Ahogy a Réti Anna füzetlapjaira írt számokat is csak a közönségnek az a része látja, akik felé Réti mutatja az irományát. Mert mi, akik a szemközti lelátón vagyunk, mi csak a táncos lapozását és az őt nézők reakcióját látjuk. Azt azonban, hogy eme füzetlapokon számok vannak, melyeket érdemes összeadnunk, hogy aztán az „összesen?" kérdésre választ adhassunk, csak akkor értjük meg, amikor a mi széksorunkkal szembe állva, nekünk is megmutatja azt.
Hogy mi mire jó, mire lehet alkalmas, azt a táncospár és a hozzájuk csatlakozott nézőtéri szék hármasából értjük meg. Mert ezt a széket felváltva használják, hol erre, hol arra. Hol így, hol úgy. Mert az emberi kreativitás, leleményesség végeérhetetlen. Mert az egyik „felhasználás" szüli a másikat. Egy ötlet életre segít egy újabbat. Te mire használsz egy széket? Vagy épp mire nem használsz? Mi fér bele egy székről kialakított elképzelésedbe? A lényeg, hogy sose hagyd abba a mozgást, a járkálást, mert ez a lendület mindig újabb és újabb, jobbnál jobb megoldásokhoz fog utat mutatni.
Csupán egyetlen alkotóelemet nem szabad nélkülöznöd sosem: a máshogy látás egymástól néha gyökeresen eltérő nézőpontjainak váltogatását. Az arra való készséget és nyitottságot, hogy ha kell, átülj, és máshonnan nézd, máshogyan lásd mindezt. És a legfontosabb persze mindenekelőtt az, hogy mindezt te magad vidd véghez, saját kezűleg. Mint ahogy Réti Anna és Ricardo Machedo is maga kezeli a zenét, oda-oda lépve a tánctér egyik szélén található laptophoz. Nincs kisegítő személyzet. Mint ahogy a saját nézőpontod és perspektívád sem mások, hanem csakis saját magad által tud szárnyat bontani. Felőled nézve, magadból.

Point of You

Alkotók, előadók: Ricardo Machado, Réti Anna. Dramaturg: Debreczeni Márton. Fény: Nagy Zoltán. Zene: The Atomic Eggs.
Tér: Körmendy Pál. Fotó: Borovi Dániel. Kosztüm: The Atomic Eggs. Produkciós vezető: Trifonov Dóra.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2015. május 30.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu