Turbuly Lilla: Milyen szép éjszakánk van!

Kritika a Tejjel, mézzel, Hitlerrel előadásáról

Szalay Álmos egy erősen a jelenre rímelő darabot, bizonyos értelemben tanmesét írt és rendezett.

A Tejjel, mézzel folyó Kánaán, amire a cím utal, szűkebb értelemben Hitler berchtesgadeni nyaralója, tágabb értelemben az annak hazudott Németország. Hogy van-e még tágabb értelme, az majd még talán kiderül. A történet szerint 1939 nyarán a birodalom olyan, később emblematikussá és hírhedtté vált figurái gyűlnek össze a hegyi nyaralóban, mint Göbbels vagy Himmler, és mellettük az asszonyok: Eva Braun, Magda Göbbels, Leni Riefentstahl. Szalay Álmos, aki a darab írója és rendezője is egyben, közéjük küld egy középkorú angol házaspárt, Hitler régebbi és távoli ismerőseit. A feleség, Andai Kati, decens, a világot a saját sztereotípiáin keresztül érzékelő, de jóindulatú asszony. A Dióssi Gábor alakította, pszicho-lingvisztikával foglalkozó férj pedig gyermeki naivitással csodálkozik rá mindenre, észre sem veszi, hogy ő a jámbor elefánt a helyi porcelánboltban. Vagy inkább őrültek házában.
Mert bár kitartóan emlegetik a táj szépségét és a friss levegő áldásait, nyugalmukat folyton megzavarják a hol erősen magatartászavaros gyerekként, hol agresszív állatként, netán szexmegszállottként viselkedő lakótársak. És bár a sokszor közhelyes, néhol azonban már az abszurditás határát súroló párbeszédekben sok minden elhangzik, ami szimpla bárdolatlanságnál sokkal nagyobb bajokra utal, a házaspár nem dekódolja ezeket a jelzéseket többnek, másnak. Túl vagyunk már az előadás felén, amikor maga Hitler is megjelenik, és „rendet rak" a feje tetejére állított „gyerekszobában". Stubnya Béla nem használja a jellegzetes kelléket, a bajuszt (bár korábban van rá utalás az előadásban). Fehér öltönyben, gondterhelt, igazságos és elkötelezett apafiguraként határozza meg magát, akinek az a heroikus küldetés jutott, hogy a szocialisták, kommunisták és mások által tönkretett, kiéheztetett országot megmentse és felvirágoztassa. Meggyőző. Az angol házaspár pedig hisz neki és csodálja.
Talán az eddigiekből is kiderül, hogy Szalay Álmos egy erősen a jelenre rímelő darabot, bizonyos értelemben tanmesét írt és rendezett. Ez a direkt megfeleltethetőség akár zavaró is lehet, ahogy eleinte a recenzenst is zavarta, a párbeszédek időnkénti ügyetlenségeivel és olyan apró mozzanatokkal együtt, mint hogy a díszlet lényegi elemét adó, rendre megmozgatott fehér oszlopok bizonyos jeleneteket egyszerűen kitakarnak a látószögéből. Vagy hogy az előadás első tíz perce lassú és vontatott, a színészi megszólalások eltérő színvonalúak, az alkalmazott jelzések túl mechanikusak. (Például amikor egy lassan elvérző áldozatról beszélnek, és arról, hogy összepiszkolta a zárkát, a szobalány bősz takarításba, súrolásba kezd.)
De az előadás második felében megtörténik az a csoda: mindez már nem lesz érdekes, és a recenzens véleménye is megváltozik. Lehet, hogy ebben a decensen és jól nevelten figyelő, pszicho-lingvista értelmiségiként finom utalásokkal operáló, „nem hiszem el, hogy lehet rosszabb" közegben tényleg direkt tanmesékre van szükség. És ettől kezdve már nem zavar a hamukupac az egymásra szórt művégtagokkal, és az sem, hogy az előadás alatt ki-be sétáló, félmeztelen fiú, aki nyilván a kiszolgáltatottságot hivatott jelképezni, a végén horogkereszt-alakba borogatja el a fehér oszlopokat. És ha egy előadás ki tud zökkenteni a gondolkodási komfortzónánkból, netán tán még meg is tud győzni valamiről, akár a saját megközelítésének létjogosultságáról, akkor az fontos előadás.
Az angol házaspárral éppen ez nem történik meg. Bár ott van minden a szemük előtt, nem látnak többet ebből a világból, mint amennyit látni akarnak, és amit még éppen kényelmes látniuk. A tiszta, nyáréjszakai eget, tele sárga csillagokkal.

Szalay Álmos: Tejjel, mézzel, Hitlerrel (Proton Produkció)

Vizuális rendező: Szakács Ferenc, Mészáros Máté. Fénytervező: Almási Tamás.
Zeneszerző: Szalai Katalin. Pszichológus szakértő: Gaál Viktor. Rendezőasszisztens: Vásárhelyi Gabriella, Bárány Réka. Rendező: Szalay Álmos.
Szereplők: Andai Kati, Dióssi Gábor, Stubnya Béla, Görgényi Fruzsina, Földesi Ágnes, Tóth János Gergő, Köleséri Dóra, Illés Olivér, Pintér Ákos, Papp István, Tóth Noémi, Mesés Gáspár.

Eötvös 10, 2012. szeptember 18.