Kutszegi Csaba: Stand Up Tragedy

Kritika a Ha lesz egy férfinak... előadásáról

És itt mint kelő hajnal sejlik fel Mózes és Orbán Viktor között a történelmi párhuzam, hisz utóbbi is végveszélyes helyzetben dicsőséges túlélésre hivatkozva igyekszik megkövezni a lázadó és engedetlen hangok intonálóit.

A Frenák – Visky – Borgula hármas a Ha lesz egy férfinak...-előadásában igen aktuális ősi problémát feszeget: mit csináljunk a lázadó és engedetlen fiúgyermekkel? Akinek felnőttként jó a memóriája, és/vagy nemzett s nevelt már fiú utódot, tudja, hogy lázadás és engedetlenség nélkül nincsen fiúgyermek vagy ifjú férfi (leány még csak-csak), tehát „az engedetlenkedem, tehát vagyok" öndefinícióban nincsen semmi szokatlan, a kérdés csak olyan korokban válik súlyossá, amelyekben el vannak bizonytalanodva az apák, ma ezt így értsd: halvány fogalmuk sincs, hogyan reagáljanak fiaik lázadására. Mert ha elfojtom, alattvalót nevelek a szemem fényéből, aki egy életen át szellemi kripli lesz, megalázható lúzerként basáskodó, szemét munkahelyi genyáknak lesz kiszolgáltatva, sosem fogja kezébe venni a saját sorsát, mindig mástól várja majd a megoldást, ezért a politika kegyetlen örömmel rá fog csapni, mindenféle ordas eszmékkel fogják hülyíteni lelketlen, de lelkes szavazatgyűjtők, és az a szerencsétlen be is fogja szopni azokat. Ha viszont engedem, sőt beszivárgó titkos ügynökként ahremból még támogatom is a lázadást, a neveletlen ebadta kölyke pillanatok alatt a fejemre nő, lazán szarba vesz, mire észbe kapok, elpocsékolja az általam egy életen összegürcölt tárgyi és szellemi értékeket, nem hisz semmiben, ami nekem fontos, örök lázadóként apátlanul, gazdátlanul, gyökértelenül lődörög majd az életben, nem örül semminek, cinikus lesz, és még az is lehet, hogy nagy baj éri, amikor már nem tudok vigyázni rá. Persze a Ha lesz egy férfinak... nem nevelési tanácsadással foglalkozó előadás.

Marie-Julie Debeaulieu / fotók: Szelepcsényi Ferenc

A lázadás és engedetlenség versus kritikátlan elfogadás ellentétpár sem csupán családon belüli vitakérdés, hanem – túlzás nélkül állítható – : a társadalmi, de a biológiai lét szerveződését is alapvetően meghatározó dichotómia. Legyen szó emberről, állatról, növényről, egysejtűről, az élő egyedek általában természetesen felismerik a közösségivel összepasszított egyéni érdekeiket, és tudják-sejtik, mikor kell lázadni, és mikor muszáj kritikátlanul elfogadni. Mózes könyvében például az olvasható, hogy a szülei szavára nem hallgató fiút halálra kell kövezni (lásd: „Ha lesz egy férfinak lázadó és engedetlen fia...", Mózes V. 21:18).

Szilágyi Kata

Nem akarok felszínes történelmielmélet-gyártásba bocsátkozni, de nyilvánvaló, hogy a szigorú mózesi törvények egy populáció életben maradását igyekezték elősegíteni, ismert és ismétlődő képlet ez a múltból, hogy tudniillik amikor egy régi világ eltűnik, és csakis az újabb értékei szerint lehet túlélni, akkor az etyepetye rimánkodás helyett a törvény vasszigorát kell alkalmazni. És itt mint kelő hajnal sejlik fel Mózes és Orbán Viktor között a történelmi párhuzam, hisz utóbbi is végveszélyes helyzetben dicsőséges túlélésre hivatkozva igyekszik megkövezni a lázadó és engedetlen hangok intonálóit. Nem állítom, hogy a Ha lesz egy férfinak... című előadás erről szól, de nem tagadom: nem bánnám, ha erről szólna. És nem azért, mert örülnék, ha esetleg a fentebb említett miniszterelnök kárára csattanna el benne néhány csattanó, hanem mert szeretnék még életemben Magyarországon aktuális kérdésekre is gyorsan-bátran reagáló, közéleti színházat látni. Jó lenne, ha lenne alternatív Nagy Endrénk. A mai Bonbonnière meg lehetne a Jurányi-ház.
Szóval, az életre való biológiai és társadalmi egyedek döntő többsége általában felfedezi, hogy mikor mit érdemes tennie, amikor például egy közösség érdeke az, hogy megszabaduljon a merev szabályaitól, nyisson új hatások felé, meghallja új idők új dalait, akkor a populáció törvényhozó bölcsei már nem a lázadás és engedetlenség ellen papolnak, hanem arra biztatják az ifjakat, hogy haladják meg a szüleiket. A Szentírás parancsolatai csakis az újraértelmezés útján-módján tarthatók be, amelyik generáció ezt nem teszi meg (mármint az újraértelmezést), az sokat tesz a hagyományos értékek eltüntetéséért.
A Ha lesz egy férfinak... előadása az újraértelmezetlen régi parancsok teljesíthetetlenségéről szól, illetve arról az abszurd állapotról, amelybe egy közösség akkor jut, amikor szó szerint veszi a letűnt idők törvényeit. A darabban a kiskamasz gyerek azt kapja ajándékba születésnapjára, hogy megválaszthatja, lázadása és engedetlensége miatt hogyan öljék meg szülei. A szülők persze, bár hideg, korlátozó a magatartásuk, azt kommunikálják gyermekük felé, hogy mindent érte tesznek, és ez mennyi-mennyi áldozattal jár. Természetesen nincs kimondva, hogy ez a család egy atyáskodó (társadalmi) diktatúra jelképe, melyben a lázadókat likvidálják, de mi másra gondoljon a néző, ha az előadás középső részének monológjaiban a Ceauşescu-diktatúrában megtörtént tragédiák villannak fel részletekben, egészében (író: Visky András). És merjen-e továbbgondolkodni afelé a néző, hogy a demokratikus kétharmad mai Magyarországán újabb és újabb külső és belső ellenséggel riogatva, mesterségesen felfényezett, régen lejárt, már a korában is kérdéses morált és értékeket akarnak a hatalmon lévők – az engedetlenséget megtorolva – „saját érdekünkben és szebb jövőnkért" ránk erőltetni? Szerintem nem erről szól az előadás, legalábbis isten ments, hogy ilyet állítsak, utálom, ha felém repül a nehéz kő, és ki tudja, hol áll meg.

Takátsy Péter

A Ha lesz egy férfinak... előadása abszurd társadalmi helyzetből kinőtt nem-színház. Nem kortárstánc-előadás, bár első harmadában táncszóló látható, nem is színház, mert a második részében alig van dialogizált teátrális jelenet, viszont Takátsy Péter a Férfi összetett szerepében Stand Up Tragedyre emlékeztető monologizálásában tudatosan, rögtön szétzúzza a publikummal már-már kialakuló, színházira emlékeztető viszonycsírákat, de nem is provokáció az esemény, mert az est utolsó harmadában a nagyérdemű alternatív abszurd színházi jelenetet kap, enyhén röhögtető szituációkkal és beszólásokkal. A Ha lesz egy férfinak... előadása ez is, meg az is, van is, meg nincs is (mint a hatos kategória), megfoghatatlan és titokzatos, miközben nyilvánvaló...

Visky András: Ha lesz egy férfinak... (Gólem Színház)

Koreográfus: Frenák Pál. Dramaturg: Németh Virág. Díszlet/jelmez: Juristovszky Sosa. Produkciós vezető: Marcsa Barbara. Rendező munkatársa: Hollós Zsófia. Rendező: Borgula András.
Szereplők: Takátsy Péter, Szilágyi Kata, Marie-Julie Debeaulieu.

JURÁNYI Produkciós Közösségi Inkubátorház, 2012. október 23.

FÜGE Produkció