Pálffy Zsófi: The show must go on

Spirita Társulat: Pusztuló

Kabarészagú az előadás, mert annyira sztereotipikusan építi fel a karaktereket, és sok helyzetben annyira közhelyes humorral fűszerezi a párbeszédeket, hogy tapintani lehet az el nem sült poénok hűlt helyét.

A Bethlen Téri Színház aulája nagyrészt fiatal nézőktől hemzseg, családias a hangulat így a premier előtt, nem igazán érezni a feszültséget, nincs feszengés, púder- meg pezsgőszag. Ők valószínűleg több Spirita-produkciót láttak már, mint én, aki éppen szüzességemet készülök elveszíteni az Odaba-Show-val, aminek mégis Pusztuló a címe.

pu krausz sip fulKrausz Gábor, Sipos András és Kocsis Fülöp Soma / fotók: Bánhalmi Árpád 

Na igen, ez az első fogas kérdés, hogy az Odaba-Show, ha már oda akar basni (az előadás során kellőképpen elkoptatott szópoén), akkor miért használ két címet? Ha jól értelmezem, a „Pusztuló” a darab társadalom-kritikai jellegét hivatott aláhúzni, de bőven elég lenne az Odaba-Show, ha már úgyis volt a történelemben Czukor-Show is.

pu odaba sirKrausz Gábor és Kocsis Fülöp Soma

Mert végül is egy show-műsor színházi reprodukcióját látjuk, lightosabb változatban, itt nincs háttérzene, nincsenek dramatikus fényváltások – ettől kicsit B-kategóriás kabaréműsort idéz a színpadkép. A műsorvezető, Odaba Zsolt és vendége, Sírásó Richárd pszichológus ebben a visszafogott környezetben csinálja a fesztivált hat meghívottal, a show-bizniszből ismert színek fakóbb verziójában – a jelmezek színvilágukban kevesek a hűhókeltéshez, a díszlet egyszerű, néhány lila szék, hátul meg egy vetítővászon. Minden olyan mintha, a Spirita Társulat most éppen show-sosat játszana, de épp csak annyira, hogy ne feledkezzünk meg: ezek ők, a társulat tagjai, egy szerény színpadi keretek között felvázolt félig-meddig show, félig-meddig kabaré-imitációban.
A show-helyzet, mint színházi eszköz nagyon is kínálja magát arra, hogy dramaturgiai szempontból lineárisan felvonultassa a műsorba meghívott karaktereket, akiket mindig egy bemutatkozó-videóval konferálnak fel. Odaba Zsolt és Sírásó Ricky vendégei ugyanúgy érkeznek be a térbe: előbb a vásznon látunk róluk egy-egy villanásnyi jellemrajzot, majd ennek meghosszabbításaként folytatják a műsorban életüket. Beindul a médiagépezet, mint a tévében, itt Odaba Zsoltnál is csinált konfliktusok szemtanúi vagyunk, Mónika-show-szerű, talán kevésbé alpári figurák sorakoznak fel, akik között ripacs konfliktus bontakozik ki: az árpád sávos vadmagyar nekiugrik a tüntető bölcsész hipszternek, meg aztán itt vannak a jól ismert defektes karakterek: az alkoholista pap, a tájszólásban beszélő vidéki tanár, a korrupt politikus, az elszállt hippi.
Érhető, hogy szándékosan szélsőséges karaktereket látunk, de mégis, végig úgy érzem, hogy a felvázolt szerepek hagynak még némi kívánnivalót maguk után úgy szöveg, mint színészi alakítás szintjén is. Betudható ez a hiányérzet a kezdeti útkeresésnek is? Hiszen a Spirita Társulat egy út elején van, egy éve alakult fiatal csapatról van szó, élükön Egressy G. Tamással, aki ír, rendez, játszik. Az Odaba-Show szintén saját szerzemény, a média görbe tükrén keresztül mutat rá mai társadalmi problémákra, pontosabban a magyar aktualitásokat helyezi reflektorfénybe és vesézi ki két műsorvezető és hat meghívott segítségével.

pu czibere baranyCzibere Krisztián és Bárány Gergely

Kabarészagú az előadás, mert annyira sztereotipikusan építi fel a karaktereket, és sok helyzetben annyira közhelyes humorral fűszerezi a párbeszédeket, hogy tapintani lehet az el nem sült poénok hűlt helyét. Bár a közönség szereti és élvezi a maradék röhögős szó- meg helyzetkomikumot, mégis úgy érzem, hogy a szerző-rendező-társulatvezető Egressy G. Tamás sablonosan nyúlt hozzá ezekhez az aktuálpolitikai és magyar szociális helyzetet leképező figurákhoz.
A szándék, hogy bevonjanak minket, nézőket is, és kvázi a forgatás statisztái legyünk, teljesül: amint Dávid, Zsolt asszisztense felemeli a reakció-táblát, mi önkéntelenül követjük az utasítást, és tapsolunk, vagy nevetünk vagy hümmögünk. Apró trükk ez, de elég ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a show-hoz, aminek mindannyian részei vagyunk: a való életben a média, most a Spirita Társulat vezet minket az orrunknál fogva.
Ugyanilyen színház a színházban élmény, hogy a kulisszák mögé látunk félidőben: senki sem olyan szép, mint a reflektorfényben, a szereplők pénzért csinálják a műsort, Odaba Zsolt arrogáns zsarnok, Sírásó Richárd hímsoviniszta módon ugyanúgy alázza asszisztensét, Violát, mint a játékmester.
A reklám után ezekkel a feszültségekkel folytatódik az adás. Észrevétlenül folyik át a show kreált valósága önvallomásos lélektani minidrámákká, ahol szerelmi csalódások, apahiány, gyerekkori kudarcok törnek a felszínre a hat vendégből. Ezzel a dramaturgiai trükkel kezdenek végre élni Egressy figurái. De minél inkább megjelenik mögöttük az ember, annál nagyobb lesz a káosz, annál inkább válik tét nélkülivé a show. Viola kifakadása katalizátorként forgat fel mindent és mindenkit, hiszen a két játékmestert kritizálva, a médiáról mint agymosó propagandáról alkot véleményt, és semmisíti meg a műsort. Az önvallomásos monológokkal egymás után kivonuló meghívottak sorát a vidéki tanító zárja, aki, mint kiderül, színész és végig csak eljátszotta a tanárszerepet. Ez a haláltáncszerű kivonulás a színésszel a végén az utolsó fricska, olyan csavar, amely a helyzet komikumán is túlmutat, és egzisztencialista kérdéseket vet fel: ki az, aki szerepet játszik, illetve ki az, aki soha nem játszik szerepet? Igaz az, amit a tévében látunk, vagy csak jól megcsinált előadás? Higgyünk a médiának, vagy ne?
Elcsattanhat valódi pofon és meleg csók, kitárulkozhatnak az Odaba-show bábui, és elmondhatják, hogy mitől váltak ilyen szánalmassá, harcolhat két szerető is az igazságért (Dávid és Viola, Zsolt és Ricky asszisztensei), mégsem állítható meg a két játékmester. Talán egy pillanatig megrendülnek, de aztán visszamásznak a kulisszák mögé, és készülnek a következő epizódra.

Pusztuló (Spirita Társulat)

A rendező munkatársa: Perényi Luca. Író és rendező: Egressy G. Tamás.
Szereplők: Krausz Gábor, Kocsis Fülöp Soma, Harsányi Lea, Seres Dániel, Bárány Gergely, Sipos András, Czibere Krisztián, Nagy Kata, Egressy G. Tamás, Kálmán Henrietta.

Bethlen Téri Színház, 2016. október 27.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu