Antal Klaudia: Csodára várva

Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél -

Minden gyermeki személyiségjegy, mellyel Ibsen felruházza Nórát, Székely Kriszta rendezésében Fekete Ernő Torvaldját jellemzi. Torvald az, aki folyamatosan gyerekként viselkedik, ő az, aki azt hiszi magáról, hogy a világ közepe, melyet a nappali közepén álló, körülbástyázott irodája is jelez.

A Katona József Színház december 21-én Nóra – karácsony Helmeréknél címmel mutatta be Ibsen sokat játszott darabját. A címben kiemelésre kerülő karácsony nem csupán a bemutató időpontja, hanem a drámában, és tegyük hozzá, mindannyiunk életében betöltött dramaturgiai szerepe miatt válik relevánssá, hiszen az év végi szünet a szeretteinkkel együtt töltött idő mellett arra is lehetőséget ad, hogy visszatekintsünk az elmúlt év/évek eseményeire, és számot vessünk eddigi életünkkel, hogy hol is tartunk, kik is vagyunk.

noraÓnodi Eszter és Fekete Ernő / fotók: Horváth Judit

Az önvizsgálat generációs feladatként jelenik meg Székely Kriszta rendezésében: egykori egyetemi társakat és barátokat látunk a színpadon, akiket hosszú évek után újra egymás mellé sodor az élet. Az újratalálkozás pillanatában vannak, akik még szerepeket játszanak, és vannak, akik már nem akarnak másnak, jobbnak látszani, mint akik: Nóra és Torvald a tökéletes család képét öltik magukra vendégeik előtt, Kristine és Krogstad azonban már nem próbálják elrejteni saját szerencsétlen és boldogtalan helyzetüket, minden hibájukkal együtt büszkén, önazonosan vannak jelen. Ez az ellentétpár szolgál a színészi játék izgalmas kiindulási pontjául: Pelsőczy Rékának sikerül megszabadítani Kristine karakterét az egysíkúságától, nem egy egyszerű vesztest, hanem már egy az illúziókkal leszámolt, az életre ironikusan tekintő nőt látunk, akiben nem érezni semmi irigységet egykori barátnője iránt. Nem világjobbító céltól vezérelve dönt úgy, hogy fény derüljön Nóra titkára, hanem csak boldog akar lenni; tudja, hogy azzal képes bebizonyítani Krogstadnak, hogy nem a barátnője megmentése miatt akar vele új életet kezdeni, hogy engedi a férfinak, hogy az leleplezze Nóra bűnét Torvald előtt. Krogstad is sokkal emberibb figurát ölt Keresztes Tamás játéka által: egy olyan férfit látunk, aki előtt nagy karrier állt, azonban a különböző szerencsétlenségek következtében végül a nagy álom nem valósulhatott meg. A bosszúvágy helyett a túlélési ösztön hajtja, azonban amikor a boldogság reménye újra megcsillan előtte egykori szerelme képében, kész arra, hogy az ütőkártyájáról, melynek segítségével megtarthatta volna állását Torvald bankjában, sőt, akár jobb pozíciót is szerezhetett volna, lemondjon.

nora4Ónodi Eszter és Keresztes Tamás

Ónodi Eszter Nórája életrevaló nőként jelenik meg, aki rátermett kaméleonként képes bárhova beilleszkedni és bárkinek megfelelni: Nóra az elmúlt tizennégy évet azzal töltötte, hogy férjének tetsszen, olyan ruhákat vásárolt magának, olyan vicceken nevetett, melyeket a férje szeretett. Férje egójának a sértetlensége érdekében pedig attól sem rettent vissza, hogy okiratot hamisítson. Minden gyermeki személyiségjegy, mellyel Ibsen felruházza Nórát, Székely Kriszta rendezésében Fekete Ernő Torvaldját jellemzi. Torvald az, aki folyamatosan gyerekként viselkedik, ő az, aki azt hiszi magáról, hogy a világ közepe, melyet a nappali közepén álló, körülbástyázott irodája is jelez. Folyamatos birtoklási vágy fűti, melynek legszembetűnőbb példája, mikor a jelmezbálról Nóra sikeres fellépése után azonnal hazaviszi a feleségét, hogy egyedül ő élvezhesse a társaságát. Minden tettét az önzés hatja át. Amikor kiderül Nóra bűne, feleségével mit sem törődve önsajnáló tirádába kezd. Torvald ellenképét Kocsis Gergely Rank doktora jelenthetné, akiben az előadásban – az Ibsen-drámával ellentétben – érezhető a potenciált arra, hogy elszeresse Helmer feleségét, hiszen ő az, aki a gyerekekkel cowboyosat játszik, aki Nórát megnevetteti. Azonban ez a kép nyomban szertefoszlik, amikor kiderül róla, hogy ugyanúgy önző érdekek hajtják Nóra felé, aki ezért nem is tud őszintén megnyílni neki.

nora5Fekete Ernő, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter és Pelsőczy Réka

Nagy Fruzsina élénk színű jelmezei is magukon hordozzák a szereplők jellemét és viszonyait: Helmerék viselik a legkirívóbb színeket, hiszen a látszat szerint ők élik a legteljesebb életet, hatalmas lakással, három gyerekkel és egy bankigazgatói állással rendelkeznek. A harsány színek – Torvald narancsságában, Nóra kékben, a gyerekek citrom- és narancssárgában, illetve rózsaszínben tündökölnek – kegyetlenül lerántják a leplet a Helmer család látszatéletéről és a családfő élethazugságairól. Torvald azon tézisét, miszerint az anyák a bűnösök, ha fiaik gonosztevővé válnak, a jelmezek feltűnően cáfolják, hiszen pont Helmer színét, a narancssárgát kapja a legidősebb fiú, illetve a legkisebb gyerek is a sárga egyik árnyalatát viseli magán. A valóságot megélő, és súlyos nehézségekkel küzdő karakterek, Kristine és Krogstad a Helmer család élénk színeivel ellentétben sötétkék, szürke és fekete színeket hordanak magukon. E két pólus határán áll Rank doktor, aki sötétkék öltönyéhez citromsárga nyakkendőt kap kölcsön (!) Helmeréktől. A jelmezek tökéletes összhangot képeznek a Balázs Juli által teremtett térrel, és igyekeznek a valóságtól elemelni a történetet. A színpadon Helmerék nappaliját látjuk, melynek álomszerű elemeit képzi a hatalmas pálmaháznak látszó kert, a világítószemű trófea és az irreális hófödte szobarészlet. A nappali havas szegletében kap helyet a két tinédzserből, Himmler Andrisból és Szalai Álmosból álló zenekar, illetve innen kísérti Nórát Krogstad is, akinek fenyegető jelenléte a zongorajátéka által tör be Helmerék családi idilljébe.

nora6Ónodi Eszter, Fekete Ernő és Kocsis Gergely

Székely Kriszta Nóra – karácsony Helmeréknél című rendezése nem a női egyenjogúság kivívásáról, a női szerepek újraírásáról, hanem az általános önvizsgálatról, az együttélés lehetséges formáiról szól. Az együttélés alapfeltételeként az ön- és társismeretet határozza meg: ennek a tagadásától szenved Nóra, aki nemcsak másnak akart tűnni a férje szemében, hanem másnak akarta látni a férfit is. Székely Kriszta rendezésében Nóra tudja, hogy hazugságban él, azonban bízik a csodában, hogy elképzelései – például a férjéről – valóra válnak. Az előadás legizgalmasabb pontját vitathatatlanul a csoda elmaradása okozta összezuhanás adja, amikor is Ónodi Eszter színészi játéka kiteljesedhet: lassú és zavart állapotban megy végbe a változás Nóránál, nem találja a szavakat, érthetetlen és befejezetlen mondatokat mormol maga elé, idegesen keresi a helyét, arcára vizet spriccelve próbálja észhez téríteni magát, színes ruháját pedig szürkére cseréli, hiszen innentől kezdve, ahogy Kristine-nek és Krogstadnak, a valósággal kell megküzdenie.

Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél

A szövegkönyvet Kúnos László fordítása alapján Szabó-Székely Ármin és Székely Kriszta írta. Díszlet: Balázs Juli. Jelmez: Nagy Fruzsina. Fény: Pető József. Zene: Matisz Flóra. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. Asszisztens: Budavári Réka. Rendező: Székely Kriszta.
Szereplők: Ónodi Eszter, Fekete Ernő, Keresztes Tamás, Pelsőczy Réka, Kocsis Gergely, valamint Varga Koppány / Uhri Domonkos Farkas, Varga Zorka / Varga Szonja, Engárd Emil / Balassa Zsigmond. Zenészek: Himmler Andris, Szalai Álmos.

Katona József Színház, 2016. december 21.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu