Turbuly Lilla: Veszedelmes viszonyszámok

Eric Assous: Mesterhármas -

Bozó Andrea a feleség szerepében a tartásával is játszik. Mintha ez az asszony eltökélte volna, hogy úgy csinálja végig az egészet, egyenes derékkal, magasra emelt fejjel, hogy egyetlen pillanatra sem görnyeszti meg a vállát – sem konkrétan, sem képletesen.

A Színházi Adattárban egy magyarországi bemutatót találtam Eric Assous-tól: Add kölcsön a feleséged címmel Léner Péter rendezését a József Attila Színházban. Mivel a Rózsavölgyi új bemutatója, a Mesterhármas viselhetné akár azt a címet is, hogy Nem adom kölcsön a feleségem, e két darab alapján is megkockáztathatjuk, hogy az algériai származású, Párizsban élő szerző előszeretettel ír szerelmi háromszög-történeteket.

mes1Bozó Andrea / fotók: Éder Vera

Mivel a darab és a rendezés meghatározó eleme, hogy bizonytalanságban tartja a nézőt és titkokat hagy maga után, a cselekményről csak keveset illik elárulni. A kifejezetten jómódú, nagyvárosi közegben játszódó történet három szereplője egy házaspár és közös barátjuk. Egy reggelen az asszony (Bozó Andrea) arra kéri a férjét (Kocsis Gergelyt), hogy vonják meg közel évtizedes házasságuk hűségmérlegét: mondják el, volt-e, és ha igen, hány futó, vagy nem is olyan futó kapcsolatuk. A többit az olvasó fantáziájára bízom, ahogy a szerző és Csizmadia Tibor rendező is épít a nézői fantáziára. Ha az előadás után közönségtalálkozót tartanának, nagy valószínűséggel igen különböző válaszokat hallhatnánk a „Járt-e Cecile a Török utcában?” kérdésre, hogy a Kék róka szállóigévé vált sorát idézzem. (Stuber Andrea naplójában olvastam, hogy neki is a Herczeg Ferenc-darab jutott eszébe a Mesterhármasról, ahogy nekem is, és valószínűleg még többeknek is a közönség középkorúbb részlegéből.) De még azt is megkockáztatom, hogy Bozó Andrea elegáns ruhái közül az egyik nyakában feltűnő vörhenyes szőrmegallérral az előadás maga is utal a Herczeg Ferenc-darabra. (A jelmezeket Füzér Anni tervezte.)

mes2Kocsis Gergely és Bozó Andrea

Ahogy a Kék róka (1917), közel száz évvel későbbi rokona, a 2009-es Mesterhármas is igazi szalondarab, így abszolút a helyén van a Rózsavölgyi Szalonban. Enyvvári Péter díszlete (az elegáns fehér bőrkanapéval) kiegészül a terem üvegablakával. A szereplők gyakran bámulnak ki rajta, mintha onnan kintről várnák a megoldást belső zűrzavarukra.
Ez az elegáns közeg, a reggelihez selyemblúzban és tökéletes sminkben leülő asszony, a keresetten laza öltözetű, de azért szintén selyem díszzsebkendős férj erőltetetten induló párbeszéde az első pillanatban azért meghökkenti az embert. Főleg mert mi itt most egyáltalán nem egy gazdag és gondtalan közegben élünk, a reggeli rohanásban pedig se idő, se erő a házassági terápiára. Aztán, ahogy haladunk előre, kiderül persze, hogy ennek a keresett indításnak nagyon is megvan az értelme, és egy idő után már nem a közeg lesz érdekes, hanem a két, majd három ember kapcsolata, a köztük feszülő szeretet- és indulathuzalok, kérdések és kétségek. Ehhez pedig már mindenki tud kapcsolódni, függetlenül attól, hogy egy Szajna-parti luxusapartmanban vagy egy békásmegyeri panelban él.

mes3Kocsis Gergely és Bozó Andrea

Az egyetlen helyszínen – a házaspár nappalijában – játszódó előadáshoz ideális az a nézőközeliség, ami a Rózsavölgyi Szalon sajátja. Csizmadia Tibor rendezése és a színészi játék is igazodik ehhez az adottsághoz. A visszafogott, színpadiasságot kerülő játékmód miatt egy idő után tényleg úgy érezhetjük, mintha mi is ott ülnénk ebben a nappaliban, és egy másik kanapéról figyelnénk ismerőseink viaskodását egymással és önmagukkal. (És ez nem zárja ki azt, hogy időnként, amikor ennek konkrét célja van, a színpadiasság eszközével is éljenek.)

mes5Kocsis Gergely, Bozó Andrea és László Zsolt

Bozó Andrea a feleség szerepében a tartásával is játszik. Mintha ez az asszony eltökélte volna, hogy úgy csinálja végig az egészet, egyenes derékkal, magasra emelt fejjel, hogy egyetlen pillanatra sem görnyeszti meg a vállát – sem konkrétan, sem képletesen. Kocsis Gergely alakításában végig ott érezni az iróniát, ahogy ránéz a hol rokonszenvünket, hol ellenszenvünket kiváltó, lúzerség és arrogancia között mozgó karakterére. László Zsolt – a barát szerepében – mint egy nagyra nőtt, megbántott gyerek lézeng egzisztenciája és házassága romjai fölött.
A Mesterhármas nem a Jelenetek egy házasságból, sokkal inkább egy frappánsan megírt bulvárdarab jó színészekkel, pontos, a színészekre bátran hagyatkozó rendezésben. (Házas)párok azért hazafelé gondolják meg, hogy belekezdenek-e egy „és neked hány volt?” típusú beszélgetésbe. Mert még úgy járnak, mint a darabbeli férj, meg mint a mi falunkban az a bizonyos anekdotabeli Irén, akit évtizedekkel korábban, gyermekágyas korában a férje megcsalt az egyik szomszédasszonnyal. Legalábbis Irén szerint. És amikor öreg korukban, a halálos ágyán meglátogatta ez az asszony, akkor aztán rákérdezett. Mire a válasz: „Ó, te, Irén, hát te még mindig ezen morfondérozol?” Hát, igen, vannak, akik egy fél életet képesek ezen „elmorfondérozni”.

Eric Assous: Mesterhármas (L’illusion conjugale)

Díszlet: Enyvvári Péter. Jelmez: Füzér Anni. Fordító és dramaturg: Oláh Krisztina. Rendező: Csizmadia Tibor.
Játssza: Bozó Andrea, László Zsolt, Kocsis Gergely.

Rózsavölgyi Szalon, 2017. február 9.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu