Pálffy Zsófi: A világ nem túl jó hely

Friedrich Schiller – Horváth János Antal – Olasz Renátó: Kitagadottak -

Az még adja magát, hogy az elvetemült srácokból álló kitagadott brigád alpárian beszél és viselkedik, előveszik a farkukat, égő cigit esznek, vagy levágott ujjat dugnak fel a Rába Roland-szerzetes ánuszába, de nem értem, hogy a Rába Roland-apa miért mondja azt, amikor szeretett Károly fia haláláról értesül, hogy az „Isten adta, az Isten bassza meg”.

Mielőtt Olasz Renátóék szombati premierét taglalnám, fontos lehet pontra tenni a Kitagadottak eredeti verzióját, az 1782-ben bemutatott A haramiákat. Schiller a híres weimari klasszikusok képviselőjeként írta meg első művét, a darab története saját korába és a mába helyezve is aktuális kérdésekre reflektál: hogyan, miért és milyen következményekkel válik bűnözővé a kitagadott fiú? Hogyan sodródik ki a társadalom perifériájára a gazdag fiú egy hazugság miatt, és hogy nem tud már visszakerülni az igazság felfedése után? A történetben a gyújtópont a kisebbik, ödipusz-komplexusos fiú irigysége, aki eldönti, hogy sakkbábuként játszik minden körülötte lévővel, csak azért, hogy apja helyét átvehesse.

kita1

Nagy Zsolt és Baki Dániel / fotók: Jókúti György

Nézőművészeti nehézségek

Olasz Renátó rendezésének egyik jó találmánya, hogy Schiller csúnya Ferencéből egy fiú-lány tinédzsert csinál, aki akkor dönti el, hogy kezébe veszi a család irányítását, amikor kimondja: férfivé szeretne válni. A fiút ráadásul egy fiatal színésznő, Waskovics Andrea alakítja, aki fokozatosan válik Ferikévé: az első jelenetekben még érezhetően rezeg a léc, de a sztori előre haladtával egyre inkább feloldódik, egyre hitelesebbé válik, szenvedélyesen belemegy a világuralomra törő gonosz kisfiú szerepébe, aki valójában csak szeretetre és figyelemre éhes. Olyan pontos gépezetet működtet Waskovics, amelyben egyetlen félrement gesztus szétrombolhatja a közel három órán keresztül épített figurát. Attól jó az alakítás, hogy végig késhegyen táncol, hiszen tudjuk, látjuk, hogy egy nő játssza a kamasz fiút. Színészileg nagy kihívás, hogy eredeti nemét elfeledtesse velünk, mert nem Sas-kabarét vagy Irigy Hónaljmirigy-show-t nézünk, ahol direkt használ, ha kilóg a lóláb, hanem hamar el kell fogadnunk ezt a koncepciót, anélkül hogy a befogadás folyamatának ártana. Nagy a tét, mert sok jelentben van benne ez a fiú-lány, az előadás három órájának nagy százalékát viszi a hátán Waskovics, és ha csak egyszer is megbotlik, dől az egész Kitagadottak. Hál’ istennek nem botlik meg.

kita2Jelenet

Ugyanilyen provokáció, hogy három színész is két-két szerepet játszik. Azért veszélyes Nagy Zsoltra dupla szerepet osztani, mert nagy valószínűséggel ő lesz az egyik, aki a legjobban oldja meg majd a feladatot, és ezzel felteszi a mércét a többiek számára. És például két olyan epizódszerepben, amilyet a főiskolás Figeczky Bence játszik, nem lehet olyan látványos a színészi játék. Nagy Zsolt az aduász: valahogy éppen úgy váltakoznak a jelenetek, hogy amikor kicsit sok lenne belőlük, vagy éppen leülne a történet, akkor Nagy Zsolt valamelyik alakja, Speigelberg vagy Hermann színre lép, és így hirtelen visszakúszik a higany az előadás hőmérőjén. Eleinte tehát nagy szükség van egy ilyen Nagy Zsolt-féle biztonsági övre, mert Waskovics Andrea még pengeélen táncol, Baki Dániel, akit Károly, a kitagadott haramiavezér szerepében látunk, még keresgéli a figuráját. Baki is támpillére az előadásnak, hisz ő az, aki szerepe szerint a két világ között áll: nemesi család kitagadott sarja, ahova szerelme, Amália visszavárja, illetve kitagadottként anarchista fiúkból álló bujtogató-csoport vezére. Igazi shakespeare-i figura, aki a két világ között vacillál, és ezt a Károlyt Baki Dániel kellő érzékenységgel közelíti meg, de szerepformálásának még érnie kell ahhoz, hogy elhiggyem: a bandatagok unszolására képes megfojtani az egyetlen Amáliáját, akiért hirtelen indíttatásból hazalátogatott.

kita3

Waskovics Andrea

Gikszerek a gépezetben

Van egy-két ilyen jelenet, mint az előbbi – ezek azok a részek, amelyek a történet dramaturgiája szerint érezhetően fajsúlyos pontok, de a rendezői koncepcióban kissé elmaszatoltnak tetszenek. Ilyen például Károly halálhíre is, amelyet a felépített világ szabályai szerint nyilván nem reagálhatnak le szentimentális krokodilkönnyekkel, vagy szívinfarktussal, de helyette az alábbi ál-expresszionizmus sem kielégítő: Amália bemártja a fejét egy lavór vízbe, így a sírás ki van pipálva. Rába Roland apafigurájára pedig nem emlékszem! Nem emlékszem, hogy ebben a kulcsjelenetben ő hogyan reagált – lehet, hogy ez az én hibám, nem vagyok elég figyelmes néző, de úgy érzem, hogy ez a jelenet jobb akart lenni, nem akart realizmusból dolgozni, mert akkor patetikusnak hatott volna, viszont ehelyett nem született pontos színházi nyelven jobb megoldás.

kita4Rába Roland és Baki Dániel

Ugyanez a pontatlanság érzékelhető általában a Kitagadottak nyelvezetében: nem világos, hogy ki miért káromkodik. Lehet a mai társadalmi-politikai aktualitásokról beszélni, lehet bazmegelni, de nem ettől lesz aktuálisabb a darab mondanivalója. Az még adja magát, hogy az elvetemült srácokból álló kitagadott brigád alpárian beszél és viselkedik, előveszik a farkukat, égő cigit esznek, vagy levágott ujjat dugnak fel a Rába Roland-szerzetes ánuszába, de nem értem, hogy a Rába Roland-apa miért mondja azt, amikor szeretett Károly fia haláláról értesül, hogy az „Isten adta, az Isten bassza meg”. Vagyis hogy persze, értem, meg azt is lehet mondani, hogy minek zavartatom magam egy-egy mondaton vagy szón, de tőlem sokat elvesz egy rosszul kilőtt káromkodáspetárda. Nem látom azt a logikai rendszert, melynek mentén a szereplők száját el kell hagynia, vagy éppen nem kell elhagynia a „baszd meg”-nek, a „fasz”-nak és még sorolhatnám.

kita5

Mészöly Anna

Fém és kereszt

Van még egy másik koordináta a nyelven és a játszók által hozott rendszeren kívül: ez az Olasz Renátó-féle díszlet. A fémlapokból és egyetlen hatalmas fakeresztből álló tér multifunkcionális: hol haramiabunker, hol tömegsír, hol búvóhely, hol Ferenc sivár birodalma. Ez a néha akár csatornarendszerre emlékeztető féregjárat mindenkinek a részévé válik, mindenki viszonyul hozzá, a Moor-apa élőhalottként legfelülről kerül legalulra ebben a térben. Mindenki megmártózik a gödörben, Ferenc az egyetlen, aki távol marad ezektől a tömegsírban játszó bábuktól, hiszen ő uralja ezt az önmagát bekebelező, egyre romló gépezetet. Látványos és érhető, hogy éppen Ferenc megbomlásán zárul össze ez a birodalom, hogy aztán őt is bekebelezze. A tér összecsukódik, a koporsó fedele lezárul, a hullák szép sorban bemásznak a Shakespeare-től már ismert tömegsírba.

kita6Hajdu Tibor, Rába Roland és Figeczky Bence

A tetten érhető expresszionizmus ebben a fontos jelenetben is elvérzik: nem nagyon érint meg a tömeghalál. Nem sírni akarok, csak hatást érezni, mellbe vágódni, úgy, mint amikor Hermann nyöszörögve sír Károly térdébe kapaszkodva, vagy amikor az Waskovics-Ferenc már félig bekattanva idézi fel a rémálmát, miközben lassan rácsukódik a díszlet, a hazugságaiból szétrohasztott birodalma. Vannak az előadásban ilyen erős pillanatok, jó színházi hatással játszó képek és gesztusok: helyén van Amália és Károly duettje, pici mozzanat, de erős, hogy Károly ölbe veszi a koporsólétben vezeklő apját, aggódtam Baki Dánielért, amikor földet zabált.
Olasz jó intuícióval illeszti be a végére Ádámot és Évát a feltámadt Károly és Amália képében, mint egy zenei outrót leheli oda a félhomályban a két nem evilági meztelen testet. Kell valami feloldás, nem lehet, hogy csak azért vettek elő egy német klasszikust, hogy a világról megint elmondhassuk, hogy nem túl jó hely: irigy hermafrodita kölykök, gyilkolászó anarchista hordák, öngyilkosjelölt szerelmes lányok, gyenge apák és elcseszett életű fiatalok lakják. Kell lennie valaminek, amiért érdemes volt befeküdni az egész Kitagadottak-szereposztásnak a hideg fémlemezdíszlet alá. Olasz Renátó ezzel a gesztussal árulja el igazán, hogy mit gondol A haramiákról (és a világról): a vértől fröcsögő Shakespeare-dráma-hasonmást megspékeli azzal a gondolattal, hogy mi van, ha a szerelemért mégis érdemes volt élni és meghalni, játszani.

Friedrich Schiller – Horváth János Antal – Olasz Renátó: Kitagadottak

Friedrich Schiller A haramiák című drámáját, Térey János fordításából, Horváth János Antal és Olasz Renátó írta át.
Díszlet: Olasz Renátó. Jelmez: Szabó Márton István, Tóth Hajnalka. Dramaturg: Horváth János Antal. Mozgás: Horkay Barnabás. Asszisztens: Fenyvesi Lili. Producer: SzínMűhely Alapítvány. Rendező: Olasz Renátó.
Szereplők: Rába Roland, Baki Dániel, Waskovics Andrea, Mészöly Anna, Nagy Zsolt, Figeczky Bence, Konfár Erik, Hajdu Tibor, Koroknai Sándor.

Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2017. február 18.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu