Az 1089 és a Kalucsni az Ódry Színpadon -

Egy év egy színművészetis osztály életében rengeteget számít. Ahogy jönnek sorban a vizsgaelőadások, ahogy egyre többféle szerepben próbálhatják ki magukat...

A címben feltett kérdés ebben az esetben arra utal, hogy mit használnak fel egy előadás alkotói: egy megírt (aztán sok esetben újrafordított, átszabott) drámát, vagy improvizációkra épülő szövegekből építkeznek. A Kalucsni az első, az 1089 a második esetre példa. Dragomán György drámája a ’80-as évek Romániájában játszódik, az 1089 ellenben a színművészetisek „itt és most”-járól szól.

1089 / fotók: Szkárossy Zsuzsa

Utóbbiról azt hittem, hogy irányítószám, mint annak idején a szombathelyi színház nyitódarabjának, a 9700-nak a címe, de nem, valami furcsa számjáték végeredménye, ami nekem nem jött ki, talán azért, mert elsőre egy olyan háromjegyű számra gondoltam, a 424-re, amely megfordítva is ugyanannyi, így a kivonás eredménye 0, akkor pedig a matekpélda nem működik. De ez nem bizonyult rossz ómennek az előadásra nézve, mert az működik.

1089 / fotók: Szkárossy Zsuzsa

Szobaszínház, egy nappaliban ülünk, szűk térben, folyton vigyázni kell a lábakra, hogy ne kerüljenek a játszók útjába. Vendégséggel kezdődik, egy pár vendégül lát egy másikat, aztán a leves és a második fogás között már egy szerelmi sokszög villódzásait nézzük-hallgatjuk. Ahogy ez a hasonló építkezésű előadásokban már megszokott, mindenki a saját nevén szerepel. Amit látunk, azt nézhetjük fikciónak, vagy valóságnak, legvalószínűbb persze a kettő keveréke. A további jelenetek egyre inkább a valóságérzetet erősítik a nézőben, egészen addig, hogy már magáról az improvizációról és arról beszélgetnek, hogy élte meg az osztály, és hogy élte meg a velük dolgozó vendég, Stork Natasa ezt a közös munkafolyamatot, de emlegetik a rendezőt, Kárpáti Pétert is.

Kalucsni / fotók: Szkárossy Zsuzsa

Addig a katartikus és már-már ijesztő személyességig nem jutnak el, mint a nemrég szintén az Ódry Színpadon vendégszerepelt marosvásárhelyi egyetemisták a KIADJAMAGÁT című előadásukkal (r.: Forgács Péter), aminek úgy nézett ki a vége, hogy a tapsrendnél álltak a színészek velünk szemben, és sírtak, mi meg ültünk és sírtunk. Itt, az 1089-ben Stork Natasa keserűsége az, ami nagyon is valósnak érződik, és egyre határozottabban üt át a kezdeti, kicsit keresettnek tűnő, pikírt határozottságán. Tíz évvel ezelőtt járt erre az egyetemre, és a máig szerzett tapasztalataiból néz vissza oda, ahol most a harmadévesek tartanak. Az osztály inkább – az útkeresésükkel, szorongásaikkal, későkamasz-korafelnőtt kajlaságukkal – egészében marad meg az emlékezetben, és részben talán a maszkulin többség miatt van, hogy a két lány, Bajor Lili és Nagy Katica kiugrik az összképből.
A Kalucsni Dragomán György örök témájáról szól, az életről a Ceaușescu-diktatúrában, a mindennapokról a folyamatos fenyegetettségben, az emigrálni, vagy maradni kérdéséről. Ahogy regényeiben, itt is kitüntetett szerepet juttat egy kamasz szemszögének, a László Lili játszotta lánynak. Máté Gábor rendezése megőrzi ezt az alapszemszöget. Így az előadás elején egy már-már abszurd komédiát látunk a fura felnőttek fura világáról apa váratlanul feltűnő szerelmével, nyűgös nagyival, gondterhelt anyával. Ekkor még az időnkénti házkutatások sem tudják megrengetni azt az ősbizalmat benne, hogy ebben a világban is érdemes élni és – életében először – szerelmesnek lenni. László Lili kislányos-kamaszos trappolással, szögletes gesztusokkal, mimikával teremti meg a karaktert, túlzások nélkül, remekül. Aztán ahogy haladunk előre, egyre rémültebben nézi, hogy mi történik körülötte. Ahogy az ő világában, az előadásban is elhal a nevetés, és megteremtődik a távoliból nagyon is közvetlenné, kikerülhetetlenné váló fenyegetettség és szorongás légköre.

Kalucsni / fotók: Szkárossy Zsuzsa

Egy év egy színművészetis osztály életében rengeteget számít. Ahogy jönnek sorban a vizsgaelőadások, ahogy egyre többféle szerepben próbálhatják ki magukat, a rendszeres néző is érzékeli a változást, jobban látszik már az egyén(iség). Az előadás maga is utal erre, amikor a színésznőt játszó Messaoudi Emina azt mondja, láthatták a Fondorban, hogy milyen remek volt. És igen, láthattuk a Fondor és szerelemben is (r.: Zsótér Sándor), meg is tanultam leírni a nevét, pedig nem olyan egyszerű. Vagy ott van Mészöly Anna, aki abban Lujzát játszotta, most meg egy érett asszony bölcsességét és mindenek ellenére ragaszkodását hisszük el neki. Vagy Vizi Dávid tenyérbemászó, a bosszúálló apa és a rideg pártkatona között ingázó Veress elvtársa. De mindenki a helyén van a maga szerepében. 

Az 1089 jó alap ahhoz, hogy egy formálódó osztály formálódó színészei magukról beszéljenek, miközben belekóstolnak az improvizációs színházcsinálás folyamatába. A Kalucsni klasszikusabb megmutatkozásra ad lehetőséget egy már érőfélben lévő osztálynak. Dráma és élet jól megfér az Ódry színpadi tereiben.

1089 (színház az orrunk előtt)
A III. éves színművész osztály bemutatója. Játsszák: Bajor Lili, Fehér András, Hajdu Tibor, Hevesi László, Koller Krisztián, Konfár Erik, Koroknai Sándor, Kurely László, Nagy Katica, Stork Natasa m.v., Szalay Bence.
Dramaturg: Gábor Sára. Látvány: Veronika Keresztesova. A rendező munkatársa: Gyepes Bianka. Rendezte: Kárpáti Péter.
Ódry Színpad, 220-as terem, 2017. március 8.

Dragomán György: Kalucsni
A IV. éves színművész osztály bemutatója. Játsszák: Ballér Bianka Réka, Kovács Tamás, László Lili, Léstyán Attila, Martinkovics Máté, Messaoudi Emina, Mészöly Anna, Szántó Balázs, Vilmányi Benett, Vizi Dávid.
Díszlet és jelmez: Kálmán Eszter. Rendező: Máté Gábor.
Ódry Színpad, Padlás, 2017. március 11.