Pintér Béla: Szívszakadtig -

...a színpadon ezúttal hiába keresünk tűhegyes, pengeéles társadalmi szatírát, politikának, kisszerű hatalmaskodóknak címzett csípős beszólásokat.

Nem kertelek: a Szívszakadtig-nál eddig csak jobb Pintér Béla-bemutatókat láttam, pedig egy-két kivétellel mindet megnéztem. De azt is gyorsan hozzáteszem: a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy alkotó és csapata nem kizárólag egyik csúcsról a másikra ugrál, hanem néha kirándul a völgybe is. Ráadásul a Pintér Béla és Társulata a tekintetben kifejezetten kiemelkedik a magyar színházi mezőnyből, hogy hosszú ideje, létezése óta egységesen magas színvonalon produkál.

Pintér Béla és Szabó Zoltán / fotók: Mészáros Csaba

A Szívszakadtig olyan, mintha a hosszú évek óta felépített, kigyakorolt pintérbélás klisé-alapanyagokból gyorsétteremben összeállítottak volna egy íncsiklandozó menüt, amelynek élvezetes is a fogyasztása, de valahogy semmi különös nincs benne. Pedig a megalkotói és tálalói nagyon igyekeznek: bepreparálják a poénokat, nagy lendülettel nekifutnak, és el is durrantják őket – az aktus minden alkalommal lejátszódik, de egyedi, emlékezetes különlegesség nem teremtődik közben.

Friedenthal Zoltán és Thuróczy Szabolcs

A legtöbb Pintér Béla-előadás eredeti bája jórészt abban rejlik, hogy a legabszurdabb, vagy a legsúlyosabb társadalmi mondanivalót tartalmazó helyzetek, részek habkönnyen, szinte észrevétlenül alakulnak ki, és a meglepetés erejével váltanak ki egyszerre nevettető és elgondolkodtató hatást. A Szívszakadtig cselekményében, fordulataiban, kidolgozottan abszolvált és könnyednek tűnő színészi játékában mintha folyamatosan diszkrét erőltetés munkálkodna. Ez levesz a humorfokból, ami azért is nagy kár, mert az előadás igazi, tulajdonképpen egyetlen célja a nevettetés; értsd: bár a folyamatos társadalomkritika, egyfajta tüllből készült színházi előfüggönyként végig ott lebeg a szemünk előtt, a színpadon ezúttal hiába keresünk tűhegyes, pengeéles társadalmi szatírát, politikának, kisszerű hatalmaskodóknak címzett csípős beszólásokat. Saját esendőségünk, emberi gyarlóságaink, nyomorult élethelyzeteink kerülnek ezúttal (is) fókuszba – mindezek persze eddig sem voltak idegenek a Pintér-alkotásoktól.

Stefanovics Angéla

A történetet és annak fordulatait ezúttal is az jellemzi, hogy életszerű, jól ismert alapszituációkban irreális, abszurd, avagy meseszerű elemek tűnnek fel. A háttérkörnyezet a magyar egészségügy és a súlyos szociális helyzetben élők helyzete. Pintér Béla-darabnál talán először érzem azt, hogy a kritikában nem szabad felfednem a történetet és főleg annak fordulatait, csattanóit. Ugyanis ha megtenném, tényleg nem nagyon lenne érdemes megnézni az előadást. A sikeres Pintér-opusok esetében bármit el lehet árulni, csak fokozódik az előadás iránti kíváncsiság, és tényleg: a néző rengeteg leírhatatlan pluszt, meglepetést, mélységet kap az előadáson.

Enyedi Éva

A színészek játéka ezúttal is kitűnő. Thuróczy Szabolcs, Enyedi Éva és Pintér Béla jól ismert eszközeikkel magabiztosan hozzák karakteres figuráikat. Szabó Zoltán jól teljesít, de a darab második felében túl sok hallgatás, passzivitás lesz osztályrésze. Friedenthal Zoltán három szerepben is remekel. Az epizódfigura Orvos után a Papa, majd Karcsi szerepében színészkirályként lubickol. Nekem a finom eszközökkel megrajzolt Papa jobban tetszik, de az extrém Karcsi-alakítás előtt is elismeréssel adózóm. Az előadás főszereplője a mindig egyedien remek Stefanovics Angéla. Ezúttal is hozza magát, és vele egy sokszínű, változó, de önmagához mindig hű karakteres alakot. Játéka ezúttal olyan, mint maga az előadás: kiaknázza az adott lehetőségeket, de néha azt lehet érezni, hogy direkte rá is játszik az adottságaira. Pedig e nélkül is szeretjük, elismerjük, akár az előadás író-rendezőjét és a nevét viselő társulatot.

Szívszakadtig (Pintér Béla és Társulata)

Zene: Kéménczy Antal. Dramaturg: Enyedi Éva. Jelmeztervező: Benedek Mari.
A jelmeztervező munkatársa: Pattantyús Dóra. Tér: Tamás Gábor. Fény: Varga László. Hang: Belényesi Zoltán. Asszisztens: Hornyák Dóra. Gazdasági munkatárs: Inhaizer Gyula. Produkciós munkatárs: Uri Eszter. A rendező munkatársa: Hajdú Rozi. Írta és rendezte: Pintér Béla.
Szereplők: Thuróczy Szabolcs, Stefanovics Angéla, Enyedi Éva, Szabó Zoltán, Friedenthal Zoltán, Pintér Béla, Hajdú Rozi, Hornyák Dóra.

Szkéné Színház, 2017. március 27.