Szekeres Szabolcs: Kertész leszek, fát nevelek

Kelemen Kristóf, Pálinkás Bence György: Magyar akác

… a szatíra (?), a dokumentarista színház (?) eszközeivel próbálja a közélet és a politika elvtelen gerinctelenségét, céltalanságát és megvásárolhatóságát bemutatni.

Először is megmozgatják a Magyar akác előadására érkező nézőket. A Trafó elől ki az Üllői útra, ahol még néhány perc séta után egy bérház emeletén találjuk meg a helyszínt. A nagy belmagasságú teremben, a felénk enyhén lejtő kis kertben már várnak ránk. Mind az öt szereplő kék kezeslábast visel. Nem lehet kétségünk, hogy néhány pillanattal előbb még gondosan dolgoztak azon, hogy minél jobb körülményeket teremthessenek az általuk ültetett fáknak. A közélet, a történelem és a politika találkozásának eredményét látjuk. De a lényeg ezúttal: az akác.

akac 2 768x670Kristóf Márton, Pálinkás Bence György, Eke Angéla / fotók: Csányi Krisztina

A későbbiekben a háttérben kivetítőn kísérhetjük figyelemmel, amint az öttagú csapat a honfoglalás szimbólumaként számon tartott Ópusztaszeren, majd az 1920-as évek illegális kommunistagyűléseinek helyszínéül szolgáló Hűvösvölgyben ültet akácfát. Majd politikusok tűnnek fel a képernyőn mindenféle oldalról, vagy éppen a kihalt, kopár vidék, amely kétségtelenül érvényes szellemi tükörképe a lepusztult jelenkori közállapotainknak. Mindeközben az egyik élőjelenet arról tudósít, hogy a hirtelenjében kormánypártunk akaratából nemzeti ereklyévé vált akácnak természetesen köze sincsen kis hazánkhoz, merthogy Amerikában őshonos, bármennyire is állítják ennek az ellenkezőjét a médiában manapság.

Azok a pillanatok, amelyek túlmutatnak az ismeretterjesztésen, Homonnai Katalin és Eke Angéla játékához fűződnek. Az előbbi József Attila Ákácokhoz címmel írt versét szavalja feljegyzésre méltón, különösen az alábbiak elgondolkodtatók a színésznő kellemes orgánumának és sallangmentes szavalásának köszönhetően: „de kössünk, kössünk lágyan zsongva, / a homok elfut, a föld megmarad.” Az utóbbi pedig az énekes balladája okán jó, amelyet a csenevész akáccsemetének ad elő, annak mielőbbi megerősödésében bízva, mialatt elektronikus gépzene szól a háttérből.

akac 2Pálinkás Bence György, Eke Angéla, Kristóf Márton, Hoonnai Katalin és Kelemen Kristóf

A projekt, amelynek a fentieken kívül Kelemen Kristóf rendező, dramaturg, Kristóf Márton zeneszerző és Pálinkás Bence György képzőművész a résztvevői, a szatíra (?), a dokumentarista színház (?) eszközeivel próbálja a közélet és a politika elvtelen gerinctelenségét, céltalanságát és megvásárolhatóságát bemutatni. Nem pusztítani, vagy pusztulni hagyni, hanem ültetni, alapozni kellene végre a pillanatnyi érdekeken túlmutató ideológiát, vagy bármi mást, majd féltő gonddal vigyázni a föld mélye felé kívánkozó gyökerekre. Ez világos a látottak alapján, és ezzel csak egyetértenünk lehet.

Ám a produkció immanens világa jóval kedvesebb és naivabb annál, mint amelyben élnünk adatik. Ez az oka annak, hogy az előadás nincs igazán hatással a nézőre. Bár láthatólag tehetséges és többre hivatott művészek hozták létre a Magyar akácot, amelynek nem lehetetlen, hogy civil szervezetként idővel talán közéleti szerepe lesz, de esztétikai értelemben nem jelent érvényes minőséget.

Kelemen Kristóf, Pálinkás Bence György: Magyar akác

Előadók: Eke Angéla, Homonnai Katalin, Kelemen Kristóf, Kristóf Márton, Pálinkás Bence György.
Zene: Kristóf Márton. Rendezőasszisztens: Totobé Anita. Szervezés: Kiss Réka Judit. Produkciós vezető: Bakk Ágnes Karolina. Díszletgyártás: Balázsi Dániel, Hegedűs Fanni. Technikai munkatárs: Szapu Márk. Rendező, koncepció: Kelemen Kristóf, Pálinkás Bence György.

Trafó, 2017. május 24.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu