B. Kiss Csaba: Csoportkép jedi nélkül

Fekete Ádám: A Jeditanács összeül -

Fekete Ádám a leghétköznapibb dolgokról beszél a leg nem hétköznapibb módon: ez adja előadásai jellegzetességét.

Aki A Jeditanács összeül című előadás címéből arra következtetett volna, hogy sajátos Star Wars-adaptációt lát majd a Trafó pincéjében, annak csalódnia kellett. Habár Fekete Ádámból azt is kinéznénk, hogy az egész Csillagok háborúja-sagát összesűríti egy színházi produkcióvá, sem jedit, sem birodalmi rohamosztagost, sem Darth Vadert, de még egy fránya Halálcsillagot sem kapunk. Első rendezése, a Csoportkép oroszlán nélkül nem árult zsákbamacskát, ott valóban nem volt oroszlán, még ha valami hiányának, ami az előadás során egyébként szóba sem jön, effajta kiemelése önmagában is minimum avantgárd gesztus. A Jeditanács összeül azonban, úgy tűnik, már végképp nem vállal semmilyen azonosságot önnön címével, mégsem hagyja az embert nyugodni a gondolat, hogy talán csak ő nem jött rá a titok nyitjára. Mint egy David Lynch-film végén.

kepatmeretezes hu PA240013Laboda Kornél / Fotók: Toldy Miklós

Akárhogy legyen is, a Fekete Ádám által írt és rendezett darab tipikus coming-of-age mű. Bár a „tipikus” itt kicsit túlzó kifejezés, hogy azt ne mondjam, hamis, ebben a darabban és ebben a rendezésben ugyanis semmi nem tipikus, kivéve, ha Fekete Ádám rendezői univerzumában járunk, amelynek ez mindössze második darabja. Hiszen aki látta a Csoportkép oroszlán nélkült, és – teszem hozzá rosszmájúan – nem hagyta ott az előadást, mint a közönség mintegy fele, annak a Jeditanács olyan nagy meglepetést nem jelentett, hacsak annyiban nem, hogy a Csoportképhez képest itt egy egészen fogyasztható produkcióval van dolgunk.

Nem tett rosszat az előadásnak, hogy ezúttal nem a Trafó nagytermében került bemutatásra, hanem a jóval kisebb, és a hasonlóan „alternatív” produkcióknak inkább fekvő Trafó Klubban, ahol a nézők kellően intim közelségbe kerülhetnek a játszókkal. De a fogyaszthatóság nemcsak ebben áll, hanem abban is, hogy ezúttal nem a csöndek és a hosszan elnyújtott mozdulatsorok uralják az előadást, amelyek az éppen a köznapi élet unalmát bemutató Csoportkép fő jellegzetességét adták; itt, ha mégoly furcsa és nyakatekert párbeszédekkel, de legalább párbeszédekkel van dolgunk, ahol még az is előfordul, hogy a szereplők valóban arra reagálnak, amit a másik mond.

kepatmeretezes hu PA240050Jankovics Péter, Sipos Vera, Pallag Márton és Terhes Sándor

Főhősünk – vagy inkább főhőseink, mert itt egyszerre hét is van, akik mind ugyanaz a személy, és mégsem – vasárnap reggel egy virágládában ébred egy átbulizott éjszaka után. Kisüzem és Szimpla – a VII. kerület, mindközönségesen a bulinegyed kultikus és kevésbé kultikus helyszínei kerülnek említésre, ahol a romkocsmákban merengő bölcsészektől a brit legénybúcsú-turistákig mindenféle szerzet előfordul. A Jeditanács szereplői persze inkább az előbbi kategóriát gazdagítják, már csak azért is, mert olykor magát Fekete Ádámot ismerhetjük fel bennük, aki magának és korosztályának, a fiatalabb Y generációsoknak az életét, problémáit, bánatát és örömét oldotta össze sajátos írói olvasztótégelyében.

Jól elmesélhető sztorira azért ne számítsunk, még az egyes jelenetek történéseit sem lenne könnyű elmesélni, ha nem éppen lehetetlen. Logikát keresni is hiba volna a sokszor szét-, össze- és elfolyó dialógokban és monológokban, miközben valahogy mind ismerősek, hiszen teljesen hétköznapi dolgokról van bennük szó: barátságról, szerelemről, párkapcsolati problémákról vagy találkozásról a régi gimnáziumi tanárral. Fekete Ádám a Csoportképben és a Jeditanácsban is a leghétköznapibb dolgokról beszél a leg nem hétköznapibb módon: ez adja előadásai jellegzetességét.

kepatmeretezes hu PA240112Sipos Vera, Stefanovics Angéla, Patkós Márton, Jankovics Péter és Laboda Kornél

Stílusa – nem meglepő módon – a TÁP Színházéhoz áll a legközelebb, amelynek előadásaiban játszik is, de az azokra is jellemző dadaizmus nála kevésbé öncél, mint inkább eszköz egészen banális dolgok megmutatására. Fekete Ádám nem provokál direkt módon, mint Vajdai Vilmos előadásai teszik sokszor, mégis provokatívan hat még az egyébként edzettebb nézőkre is. (A Csoportkép feltétlenül; kérdés, hogy az általam a premieren, jórészt szakmai közönséggel látott Jeditanácsra a későbbiekben milyen nézői reakciók születnek.)

Színészei jól beszélik az ő nyelvét, többükkel dramaturgként vagy színészként már dolgozott együtt. Sipos Vera, Stefanovics Angéla, Terhes Sándor, Kárpáti Pál, Jankovics Péter, Laboda Kornél és Pallag Márton – a függetlenek kedvelői számára mind ismerősen csengő nevek, játsszanak Pintér Bélánál, Horváth Csabánál vagy éppen Vajdai Vilmosnál. Juhász Nóra szedett-vedett tere a rendező értelmezése szerint egy tudatot jelenít meg. Termékeny összevisszaságban pakolódik egymás mellé minden: asztalok, székek, padok, szőnyegek és terítők. A háttérben megbújó kis képernyőn néha csak szavak árválkodnak, néha felvételek peregnek – jómagam egy jó húsz évvel ezelőtt népszerű DOS-os számítógépes játék (Prehistorik 2) kockáit véltem felfedezni. És felvételről megszólal a Kaláka együttes Tengerecki Pál című dala is, mintha csak a gyerekkorból.

PA240186Laboda Kornél, Jankovics Péter és Stefanovics Angéla

A Jeditanács összeül egyszerre folytatja a Csoportkép oroszlán nélkül által megkezdett utat, de egyben túl is lép rajta egy jóval személyesebb, ezért jóval nézőbarátabb (de semmiképpen sem kommerszebb) irányba. A Jeditanács ugyan nem ül össze, de az Erő ezúttal is Fekete Ádámmal van.

A Jeditanács összeül

Szerepeli: Pallag Márton, Jankovics Péter, Kárpáti Pál, Stefanovics Angéla, Sipos Vera, Terhes Sándor, Laboda Kornél. Ráncba szedi: Juhász Nóra. Rávilágít: Bredán Máté. Behangolja: Bartha Márk. Megírja, megrendezi: Fekete Ádám. Segít neki fókuszban maradni: Kővári Szimonetta. Külön köszönet: Gryllus Dániel.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2017. október 27.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu