Pálffy Zsófi: NO BRA DAY

Queendom az Artusban

A performer – akárcsak a szexista társadalomban a nők – folyamatosan a nézés aktusának van kitéve.

Már nagyon vártam Szabó Veronika Queendomját. Mert Artus, mert Arccal a halnak. A sorozatból Somló Dávid performanszát néztem még tavasszal, mely ugyanolyan rendhagyó élmény volt számomra, mint mondjuk a MU Színházban látott Cmmn Sns Prjct. Ezek az előadások jó példái a nem-konvencionális, performanszjellegű kísérleti előadásoknak, amelyek a néző megszokott, színházi széksorok közé szorított státuszát értelmezik újra. A Queendom az utóbbi időben látott underground előadások abszolút námbörvánja: a nézést, a passzív kukkolást, a nézői, és azon belül is a férfitekintetnek való megfelelést, az ebből fakadó lehetséges női torzulásokat, szerepjátszásokat mutatja meg Szabó Veronika és a hét alkotótárs szemüvegén keresztül.

kepatmeretezes hu DSC4811Fotók: Halász László

Ilyen in your face „színházi” élményekre van szükségünk minél gyakrabban – idézőjelesen „színházi”, mert még mindig nem döntöttem el, hogy ez az Arccal a halnak-projektes újhullám a külföldön tanult interdiszciplináris alkotókkal előadásokat vagy inkább eseményeket hoz létre. Azt hiszem, ezzel a műfaji besorolásos dilemmával nem egyedül vagyok így. Az ilyen esemény-előadásokban az intenzív élményen túl az az igazán jó, hogy úgy érzem, nézőként exponenciálisan fejlődöm, nyitottabb leszek, szabadon asszociálhatok, azt gondolhatok, amit akarok, úgy értelmezhetek, ahogyan akarok, és közben eljutok egy másik dimenzióba. A Queendom az Artus-sorozat telitalálata, nagyon jól érti és használja a performansz, az in your face színház és a nézői komfortzóna tágításának eszközeit.

A nézőtéren hét ruhakupac – a szereplők egész estés kelléktára. Miközben elfoglaljuk a helyünk, a falra vetített videomontázst nézhetjük bemelegítésképpen: hol körtáncot járó falusi néniket, hol verekedő lányokat, hol számítógépes játékból vett részletet látunk, ez utóbbiban egy copfos kislány szétveri a szörnyeket. Aztán elkezdődik az előadás, üvegezéssel eldönti a hét performer, hogy ma este ki kezdi el a vetkőzést – itt még azon agyalok, hogy vajon milyen nehezék lehet az üvegben, hogy biztosra mehessenek (most éppen Makra Viktóriára mutat az üveg nyaka), de aztán rájövök, hogy nem, ezek a lányok tényleg improvizálnak, nem is keveset.

kepatmeretezes hu DSC50821

Rögtön az első jelenetben meztelenre vetkőzik mind a hét nő, és összeállnak egy reneszánsz festménnyé, a háttérben hosszú ária (Zbigniew Preisnertől a Lacrimosa), amire az aktmodellek néha flegmán pózt váltanak. Nem csak ez az első, de a következő, pornós-twerkelős jelenet is, vagy a szépségversenyekre emlékeztető, hajtépázásig fajuló etűd is a nőiséget, a női testet mint valamilyen felvett pózt mutatja meg. A zsenialitása a Queendomnak nemcsak abban rejlik, hogy az adott blokkban a férfitekintet elvárásának megfelelő nőszerepet mutatja meg, hanem egyszerre a színész, a performer kitett helyzetét is tematizálja. A színpadon nincs hova elbújni, nem lehet kilazulni, a performer – akárcsak a szexista társadalomban a nők – folyamatosan a nézés aktusának van kitéve. A Queendomban az is megtörténik, amit a tökéletesség, a komponáltság miatt amúgy nem látnak sem a férfiak, sem az előadásra beülő nézők. Ebből a szempontból a hét lányból álló csapat kőkemény tabudöntögetésbe fog: a reneszánsz pózból kilazulnak, és tiltakozva a feneküket paskolják, a mellüket ütögetik, nesze nekünk, akkor nézzük ezt is, ne csak a megkomponált, esztétikus aktpózokat. Ezek a lányok a felvett ártatlan lány, a szépségkirálynő, a reneszánsz grácia, a pornódíva és a girlfighter szerepeiből fricskát mutatnak nekünk, az illúziót már azzal is szándékosan lerombolva, hogy előttünk, nyílt színen vetkőznek és öltöznek a ruhakupacokból, mindent eltúloznak, hamisan énekelnek, ripacskodnak, parodizálnak és karikatúrát festenek arról a valószerűtlen és természetellenes képről, amelyet a (férfi) társadalom elvárásai hoztak létre a nőről.

kepatmeretezes hu DSC49652

Olyan ez a Szabó Veronika-féle Queendom, mint a no bra day, a tiltakozó, egészséges értelemben vett feminista gesztus, mellyel a ránk erőltetett, kényelmetlen push upos melltartókat gátlástalanul ledobhatjuk, és végre tehetünk rá, hogy mire gerjed a férfi.

A német, lengyel, amerikai és magyar királylányok a saját, érezhetően és felvállaltan feminista királyságukban (csak most döbbenek rá, hogy a queendom, azaz a „királyság” női verziója nem létezik a magyar nyelvben) kegyetlen (ön)iróniával improvizálhatnak és fordíthatják ki azokat az attitűdöket, amelyeket a férfitekintet húz rá a nőkre. Ebben a dragshow-színházban minden színész nagyon erős jelenléttel hozza a saját karakterét, egyenletes a színészi játék, számomra mégis kiemelkedő Makra Viktória, Lori Baldwin, Sarah Günther és Lakos Fanni jelenléte.

kepatmeretezes hu DSC5002

A casting-monológot, melyet heten mondanak el, ki-ki angol vagy magyar nyelven folytatva a mondatot, Sarah Günther fejezi be. Egyedül marad a színen, és a castingoltató férfiakhoz, azaz hozzánk, a nézőkhöz szól, akik azt kértük, hogy levetkőzzön. Most mi is úgy bámuljuk őt, a tekinteteknek kiszolgáltatott, reflektorfényben lévő női testet, mint egy (nézői) perverzióink tárgyát.

Katartikus jelenség a németes akcentussal beszélő színésznő, aki magányosan ül a színpadon, és nekünk magyaráz, zaklatottan, kiábrándultan – már-már azt hisszük, hogy ez után a véresen komollyá fajult önvallomásos monológ után kell majd tapsolnunk. De ekkor beérkezik a színpadra egy pop-cowboy, végigpásztázza a nézőket, kacsintgat jobbra-balra, csajozik. Lakos Fanni felejthetetlen macsóját Lori Baldwin követi IT-s ficsúrként, és szép sorban felvonul a rocker, a mutogatós bácsi, a rapper, a hippi fiú – mindenkinek jut egy végletekig kifigurázható példány. Most ezek a szakállas Conchita Wurstok állnak össze egy reneszánsz képpé, és pózolnak egy utolsót. A feministák fagyija visszanyalt.

QUEENDOM

Rendezés, koncepció: Szabó Veronika. Előadók-alkotók: Borsos Luca, Julia Jakubowska, Kemény Rozália, Lakos Fanni, Lori Baldwin, Makra Viktória, Sarah Günther. Konzulensek: Ladjánszki Márta, Vadas Zsófia Tamara. Rendezőasszisztens: Kallós Viola. Produkciós asszisztens: Faragó-Kovách Eszter. Jelmez: Ádám Anna. Látvány: Poór Dorottya, Szabó Veronika.
Fény: Bredán Máté, Major Matyi. Zeneszerkesztő: Somló Dávid. Külön köszönet Cserne Klárának, Rózsavölgyi Zsuzsának és Vavra Júliának.

Artus Stúdió, 2017. november 24.

Arccal a halnak program

 

© 2016 KútszéliStílus.hu