Csondor Soma: Monopoly mélyszegénységben

Escargo Hajója: Szociopoly 2.0 –

A színészek saját tapasztalataikat is fölelevenítik, és beépítik az előadásba, valamint a beszélgetéseken is megmutatkozik a téma alapos szociológiai ismerete.

A Szociopoly 2.0 egyszerre társasjáték, színház, ismeretterjesztő előadás és diszkusszió a vidéki mélyszegénység világáról. (A Szociopoly első változatát a Mentőcsónak Egység és a Gyerekesély Egyesület hozta létre 2014-ben, Fábián Gábor rendezésében - a szerk.) A pécsi Szenes klubban vettem részt az Escargo Hajója társulat előadásán, melyet eddig többnyire gimnáziumi tantermekben adtak elő diákoknak. A produkciónak tehát bevallottan egyfajta tanító, figyelemfelhívó célzata van. Elsősorban szociális érzékenységre, empátiára nevel a szerepjátékos szituációkkal és a reális anyagi körülmények játékon belüli reprodukálásával. Továbbá remek társas kapcsolatépítő lehetőség, hiszen e játékban elengedhetetlen a csapatmunka és az aktivitás.

szocio1Kocsis Zsófia, Fábián Gábor, Keresztény Tamás / A képek forrása az Escargo Hajója facebook-oldala

Az előadáson színpad helyett egy szőnyeg méretű játéktábla van kiterítve a terem közepén, rajta egy hónap harminc napjával. Körülötte székek négy csoportra osztva, négy – színekkel jelölt – csapatot alkotnak a közönségből. E csapatok a játékban négy családnak felelnek meg, akik számára minden nap egy-egy új, véletlenszerű szituációt, döntéshelyzetet hoz. Munkalehetőséget, uzsorahitelt, betegséget vagy más hirtelen jött kiadást. Emellett persze fizetni kell a havi rezsit, hétről-hétre be kell vásárolni, és valahogyan boldogulni a hónap, vagyis a játék végéig.

A történet egy képzeletbeli faluban játszódik, melynek a közönség által alkotott négy család is lakója. Miután a színészek eljátszanak egy adott jelenetet, a nézők döntésén múlik, hogyan haladnak tovább az események. Ezután e döntés nyomán következik egy rövid beszélgetés az aktuálisan érintett kérdésekről, például a szerencsejátékról, az egészségügyi kiadásokról vagy a gyerekek szociális kapcsolatairól. A lazán fölépített narratíva így lehetővé teszi, hogy az előadás telítve legyen véletlenszerű, a közönségtől és a szerencsétől függő elemekkel. A színészek emiatt gyakran improvizálnak, illetve a nézők kreativitása is előremozdíthatja az eseményeket valamilyen irányba. Minden esetleges és bizonytalan, akár a falu elszegényedett lakóinak élete.

szocio4Kocsis Zsófia, Bacskó Tünde és Fábián Gábor

Az interaktív, közel háromórás produkció így nem pusztán belevonja cselekményébe a nézőket, hanem rájuk bízza annak irányítását is. A közönség társasozik, a színészek pedig e játék alakulása szerint módosítják és építik fel az újabb jeleneteket. Továbbá e megoldásnak köszönhetően a közönség nem „kényszerűségből” válik a darab részévé, hanem örömmel és aktívan kapcsolódik be a produkcióba. Ehhez hasonló interaktív élményt színházi előadás csak nagyon ritkán tud nyújtani, ezért e koncepciót rendkívül figyelemreméltónak és előremutatónak érzem.

A főbb karakterek, mint a postás, a boltos, a polgármester, a cigányasszony stb. mind általános sztereotípiákra épülő, már-már archetipikus alakok. Egyfelől ez is jelzi, hogy a tér, ahol járunk nem egy konkrét település, hanem egy szimbolikus, a magyar társadalom mélyszegénységben élő rétegének globális, reprezentatív tere. Másfelől ironikus, önvizsgálatra szólító gesztus is, hiszen a néző a saját maga által alkotott sztereotípiákkal is kénytelen szembesülni — olykor akár beszédbe elegyedni — és nevetni rajtuk.

Noha a történet egy faluban játszódik, a rendező – és egyben az egyik színész – Fábián Gábor kiemelte: a kiterjedt szegénység miatt természetesen városi környezetbe is áthelyezhető és érvényes minden játékbéli esemény és tapasztalat. Ebből a szempontból kiváló helyszínválasztás volt a Szenes, ahol a klub saját, festett falaival (melyen Pécs nevezetes épületeinek stilizált ábrái láthatóak) a díszlet nélküli előadás számára még általánosabb érvényű játéktér alakult ki.

A helyszín e sajátosságán túl a Szenesbeli előadás különlegessége, hogy vendégmoderátorként és egyszersmind szakértőként jelen volt Beck Zoli, a Pécsi Tudományegyetem Romológia tanszékének oktatója és egyben a 30Y zenekar frontembere. Hozzászólásai és anekdotái színesítették ugyan a produkciót, de sajnos jóval kevesebb volt belőlük, mint azt előzetesen vártuk. Ugyanakkor voltak rendkívül fontos és az előadással kapcsolatban abszolút releváns megjegyzései. Ezek közül talán a legfontosabb arra vonatkozott, hogy érdemes elkerülni a mélyszegény réteg és a cigányság azonosítását. Noha a játékot megszakító beszélgetésen a rendező is egyetértett ezzel az állítással, az előadás egy kisebb hibájaként talán mégis az róható fel, hogy ezt az azonosságot érezteti. Konkrétan kimondva ugyan nincs, mégis bizonyos szituációk, szóhasználatok alapján úgy tűnik, a nézők (a családok) mind romaként vesznek részt a szerepjátékban. Ez pedig félrevezető lehet, ha a játék tere valóban a magyar mélyszegény réteg életterének parafrázisa, hiszen egyfelől e réteget nem kizárólag romák alkotják, másfelől nem minden roma él kiszolgáltatott mélyszegénységben. E tipikus sztereotípia fölszámolása is közelebb vihet a mélyszegénység valódi arcának megértéséhez és feldolgozásához. Ettől függetlenül az előadás reális és hiteles képet fest erről a sokak által nem ismert – de annál jelenvalóbb – világról.

szocio2Jobb oldalon Beck Zoli

A produkcióban – kidolgozottságán és összetettségén túl – talán az a leginkább figyelemreméltó, ahogyan ehhez az érzékeny kérdéskörhöz viszonyul. A színészek saját tapasztalataikat is fölelevenítik, és beépítik az előadásba, valamint a beszélgetéseken is megmutatkozik a téma alapos szociológiai ismerete. Így egyszerre nyújtja tárgyának művészeti és tudományos megközelítését, és mindezt rendkívül szórakoztató, progresszív módon teszi.

A feldolgozott problémakör ismerete a kiváló színészi játékban is megmutatkozik, mely díszletek nélkül és minimális jelmezhasználattal is maradéktalanul bevonja a nézőt ebbe a lehangoló, kilátástalan, mégis gyakran komikus világba. Külön kiemelném a fiatal színészt, Keresztény Tamást, aki az uzsorás és Lacika, a munkanélküli, részeges fiú – egymástól igen távoli – szerepében az előadás legemlékezetesebb pillanatait okozta. E hiteles és emlékezetes játék a darab nevelő célzatával kapcsolatban is rendkívül fontos, hiszen empátiát, sajnálatot vagy akár félelmet és megvetést éppen e karakterek meghökkentő valószerűsége kelt a nézőkben.

szocio3

A politika csak óvatos utalások szintjén kap szerepet, például jelenleg hatályos jogszabályok (és az ezekkel kapcsolatos problémák) felidézésén keresztül. Erre a minimális politizálásra is elsősorban a téma alapos és hiteles feldolgozása miatt van szükség. Sem a történetbeli szereplők, sem maguk a színészek nem mondanak nyílt kritikát vagy ítéletet. Viszont hogy erre szükség van, azt maga a darab léte és aktualitása adekválja. A ki nem mondott szavak tehát a nézőkben artikulálódnak. Az előadás így nem lesz demagóg, csak rámutat a probléma súlyára és milyenségére, majd ahogyan a cselekmény irányítását, úgy annak megítélését is a közönségre bízza.

Összegezve: az Escargo Hajója társulat előadásának elsődleges célja egyfelől, hogy egy komplex, a hagyományos értelemben vett színházon túlmutató „játékos” eseményt hozzon létre. Másfelől az, hogy egy nehezen megragadható társadalmi, szociokulturális problémakört mutasson be és tegye azt befogadhatóvá, átélhetővé. Ezzel a kortárs színházművészet talán legfontosabb feladatait látja el. Diákok és felnőttek számára egyaránt szórakoztató és mindenekelőtt tanulságos lehet Fábián Gábor darabja, a magyar mélyszegénység e meghökkentő társasjátéka.

Szociopoly 2.0 (Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet)

Író, rendező: Fábián Gábor. Szakmai konzultáns: Bass László. Rendezőasszisztens: Keresztesy Veronika.

Játsszák: Bacskó Tünde, Fábián Gábor, Keresztény Tamás, Kocsis Zsófia.

Pécs, Szenes Klub, 2017. december 12.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu