Turbuly Lilla: „Van ember, van probléma”

Bognár Péter: Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler / Katona József Színház

Úgy nevettet, röhögtet és nyihogtat, hogy a végén mégiscsak azzal áll fel az ember a nézőtéri székből, hogy ez azért nem csak röhögés és nyihogás.

Tudom, nehéz elhinni, de úgy történt, hogy a premierre egy gázszerelővel eltöltött délutáni „előadás” után indultam. A drámai csúcsponton a fiatal, ám igen lelkiismeretes mester egy már-már abszurd monológban hívta fel figyelmemet arra a bűnös gondatlanságra, hogy a konvektor nincs a falhoz csavarozva. Mert mi történhet? Teszem azt rosszul lesz valaki, vagy lezuhan a konvektor közelében lévő lépcsőről, nekiesik a fűtőtestnek, minek következtében az kiszakad a helyéről, az égéstermék megkezdi a visszaáramlást, az ájult egyed pedig megfullad. Vagy még rosszabb esetben magához tér, de sérülése miatt mozdulatlanságra kárhoztatva a kigyulladó konvektor által tűzhalált hal. Az ő praxisában ilyen már többször is előfordult. Minderről okirati bizonyítékom is van: írásba adta, hogy „kioktatott a biztonsági előírásokról”.

Cirko 03Tasnádi Bence / Fotók: Mészáros Csaba

Ezek után szinte biztos vagyok benne, hogy Bognár Péternek valami hasonló élmény adhatta az ötletet, hogy egy szakmájába szerelmes gázszerelő mester legyen a darab egyik főszereplője. Az első verseskötetére, a Bulvárra Petri-díjat kapott szerző már abban a kötetben is a mindennapjainkhoz tartozó jelenségek szétírásával kísérletezett, akkor a média világát választotta. Majd A rodológia rövid történetében egy kitalált tudomány köré írta meg az (ál)tudományos diskurzusok verses kritikáját. Ebből a kötetből tavaly Gothár Péter színművészetis vizsgaelőadást rendezett, vagyis megismerkedett a Bognár-féle vers- és valóságuniverzummal. Ezek után kérte fel, hogy a színházat és a színészeket jobban megismerve ne kész darabot adjon, hanem egy közös alkotási folyamat eredményét foglalja írásba.

Cirko 05Pelsőczy Réka, Rezes Judit és Rujder Vivien

Van egyébként a két előadásnak közös halmaza: a színes csempe felrakásáról szóló szöveg, a művelet eredményét a rendező által tervezett díszlet részeként láthatjuk is. Gothár Péter most is a rá jellemző aprólékos figyelemmel tervezte meg a retro lakásbelsőket, külön figyelve a konyhai gép- és evőeszköz-arzenálra, amelyek egyes darabjai a corpus delicti szerepét is betöltik. A díszletnek van még egy, látszólag ide nem illő darabja: egy vasúti menetrendkijelző. Ezen villannak fel a városnevek mellett a nem várt végkifejlethez vezető út stációi.

A Minden kombi… úgy krimi, hogy nem krimi, de aztán a végén meg mégis az. Úgy nevettet, röhögtet és nyihogtat, hogy a végén mégiscsak azzal áll fel az ember a nézőtéri székből, hogy ez azért nem csak röhögés és nyihogás. Mert a más fixa ideája persze nevetséges, de a sajátunkat véresen komolyan vesszük, és képesek vagyunk éveket vagy egy életet végigstresszelni azon, hogy túl kövérek/soványak/magasak/alacsonyak vagyunk, hogy megcsalnak/átvernek/lesajnálnak/mellőznek bennünket és így tovább. Hogy úgy tesszük tönkre a magunk és a körülöttünk élők életét, úgy vesztjük-pazaroljuk az időnket, mintha lenne számolatlanul. Ezt a komolyabb ellenpontot a nyomozó sokáig csak emlegetett fia (Vajda Kristóf játssza) hozza be az előadásba, aki nem hajlandó kinyitni a szemét, hogy ne kelljen látnia, mi történik körülötte, és ezzel egy másfajta, belső látásnak köszönhetően távolabbról tud ránézni az önmaguk világába záródott, egymást gyötrő emberekre. „Van ember, van probléma” – mondja, nyugalmat az emberen kívüli világban remélve.

Cirko 13Tasnádi Bence és Pálmai Anna

Bognár Péter ebben a darabban sem lett hűtlen a költészethez: a nyomozó például gyakran versben beszél, és még a gyanúsított vallomása is versben íródik. De a rímes, a karaktert jellemző, ezért sokszor szándékoltan lebutított verselés mellett a szöveg egészére is jellemző az ismétlésekkel gyakran élő, versszerű áradás. (Érdekes, hogy a másik friss katonás bemutatóban (Ascher Tamás Háromszéken) Pintér Béla is él a versbeszéddel.)    

Az előadás legnagyobb erénye a frissessége, játékossága. Én még ilyen felszabadultan nem láttam komédiázni a katonás színészeket. Mintha a közös alkotófolyamat felszította volna bennük a játszókedvet, mindenki sziporkázik. Az ember azt sem tudja, kit nézzen ebben az abszurdhoz közelítő játékban, ha már egyszerre mindenkit nem lehet. Az eszelősen féltékeny nyomozópoétát, akit Tasnádi Bence játszik? Kocsis Gergely jóravaló, gépmániás szakiját? A férjét kicsit szégyellő, a házasságba egyébként is halálosan beleunt feleséget alakító Rezes Juditot? Pelsőczy Rékát, aki az előadás narrátori szerepét is betöltő, mindent látó szomszédasszonyt alakítja? Pálmai Annát, aki az anyaság és a férje gyerekségei között lavírozó rendőrfeleséget játssza? Vagy Rujder Vivient, akinek a nyomozótanonca fifikában messze leiskolázza a főnökét, miközben látszatra maga a megtestesült szempillarebegtetés?

Cirko 21Rujder Vivien és Kocsis Gergely

Nem mindenki vevő arra az abszurd, a nyelvre erősen építő humorra, ami működteti ezt az előadást, de aki igen, az nagyon fogja szeretni. És még az is lehet, hogy legközelebb rá tud legyinteni valami hétköznapi apróságra, ami máskor kicsapja nála a biztosítékot, mondván: „van ember, van probléma”.    

Bognár Péter: Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler

Játsszák: Kocsis Gergely, Tasnádi Bence, Rujder Vivien, Pelsőczy Réka, Rezes Judit, Pálmai Anna, Vajda Kristóf m.v., Botka Zoltán.

Dramaturg: Morcsányi Géza. Díszlet: Gothár Péter. Szcenikus: Tóth Kázmér. Jelmez: Tihanyi Ildi. Fény: Pető József. Hang: Wirth Tamás. Súgó: Boncza Anita. A rendező munkatársa: Tóth Judit. Rendező: Gothár Péter.

Katona József Színház, Kamra, 2017. december 19.       

 

© 2016 KútszéliStílus.hu