Lev Tolsztoj nyomán: Anna Karenina (befejezetlen története – Love is the answer) -

…itt ránk bízzák, hogy Anna zuhanjon-e a végén.

Sorjáznak az orosz nagyregények a színházi műsorújságokban. Sokan kísérleteznek vele, hogy prózában és/vagy táncban újrafogalmazzák a Bűn és bűnhődést, A félkegyelműt, a Háború és békét vagy éppen az Anna Kareninát. Nagyszínpadokon, kamaratermekben és a Sufniban. Gyanítom, egyre kevesebben szánnak rá néhány hetet a könyvespolcon nem kis helyet foglaló művek el- vagy újraolvasására, de három órára és egy színházi estére még futja a türelmünkből.Az előadás imázsfotói / Bárnai Péter és Gryllus Dorka / Fotók: Bokor Krisztián

Március 3-án két Anna Karenina-bemutatót is tartottak Budapesten, egyet a József Attila Színház nagyszínpadán, egyet pedig a KuglerArt Szalon és Galéria nappalijában, ahol negyvenen fértünk el, ha nem nyújtózkodtunk túl nagyot. A „díszlet” mindössze egy asztal két székkel, de persze ugyanúgy díszlet a csodaszép famennyezet, a könyvespolcokkal kerített szoba a rengeteg képpel és a teljes berendezéssel. És hozzátartozunk mi, nézők is, nem tesznek úgy, mintha ott sem lennénk, sőt, bizonyos jelenetekben kifejezetten beépül a jelenlétünk a játékba, egy Tolsztoj-korabeli szalonba, vagy egy mai életvezetési tanácsadó szeánszára is képzelhetjük magunkat. És ahogy haladunk előre, ebben az intim térben az érintés- és pillantás közeli játék átlép egy határt, már nem színházat nézünk, hanem életeket. Úgy, ahogy közeli ismerőseink vagy barátaink életét nézzük. Vagy a sajátunkat.

Nem választ el bennünket se tér, se idő. Soós Attila rendezése azzal is közel hozza hozzánk a történetet, hogy a Kitty – Levin szálat külsőségeiben a mába helyezi: Eke Angéla egy mai tinédzser ruhájában és gesztusaival, emós sminkben szenved, morog és örül, egymásra találásuk Levinnel Michael Jackson zenéjére és táncával teljesedik be, és mindez annyira a helyén van, annyira az örök emberi érzelmekről szól, hogy egy pillanatig sem hat erőszakoltnak, csak felszabadultnak. Ahogy az is, hogy Anna és Vronszkij között Kitty névnapján, egy ajándék Kinder-tojás kibontása és a benne lévő mütyür összeszerelése közben történik meg az életüket eldöntő szerelembeesés rémisztő csodája.  

Soós Attila és Gryllus Dorka

Balassa Eszter regényátirata remek munka. Nyoma sincs epikus nehezéknek, érzékenyen emeli ki a csomópontokat, és úgy illeszti össze a jeleneteket, hogy a regényt ismerőben nem hagy hiányérzetet, a történetet nem ismerő pedig könnyen követheti a cselekményt. Az előadás a szerelmi szálakra koncentrál, Anna és a körülötte keringő két férfi mellett Kitty és Levin, valamint Dolly és Sztyepan kapcsolatán keresztül a szerelem különböző arcait mutatják meg.

Nem kis részben tényleg az arcukkal, hiszen ebben a térben minden pillantásnak, minden arckifejezésnek súlya van. Nem könnyű ilyen közelségből hitelesnek lenni és mértéket tartani, nagy erénye az előadásnak, hogy ez sikerül. Gryllus Dorka nem alakítja Annát, hanem átengedi neki az arcát és magát, hogy láthassuk rajta az ellenállást, aztán ahogy megadja magát ennek a szerelemnek, az örömöt, a kétségbeesést. Jó párost alkotnak Bárnai Péterrel, aki szlávos arcával már önmagában is illúziót keltő Vronszkij. Egy olyan pár, akik ha együtt vannak jelen, van körülöttük egy burok.

Soós Attila és Eke Angéla

Egészen más eszközökkel állítja elénk Kittyt és Levint Eke Angéla és Soós Attila. Mozgásuk, amennyire a tér engedi, széles amplitúdót jár be, és nem csak akkor, amikor táncolnak, mimikájuk szintén erőteljes, és mégsem érződnek soknak.

Soós Attila egyébként is egy külön kategória. Nem csak Levint játssza, hanem Anna kisfiát és Betsy Szasenykáját is. De tulajdonképpen minden szerepében önmagát adja. Éppen úgy mozog és gesztikulál akkor is, amikor az előadás elején Soós Attila rendezőként szól pár szót. És ha visszagondolok más szerepeire, például a Patkányokban játszott asszonyra, akkor is ugyanazt a Soós Attilát látom, ahogy meg nem áll egy pillanatra sem, ahogy a kezét tördeli, a lábával kaszál, vagy a vállát rángatja. Úgy tud jelen lenni a szerepeiben, hogy közben végig saját magát adja, és mégis megszületik a szerep is. (Szerjózsaként az a legszebb, ahogy átszól a szomszéd szobából, hogy „anya, nem alszom ám”.)

Gryllus Dorka és Mátrai Lukács Sándor

Nagy Dóra két szerepet is játszik, a megcsalt, kétségbeesett Dollyt, valamint a magabiztos pszichoguruba oltott Betsyt, és a két szerepben két nagyon különböző arcát tudja megmutatni. Emlékezetes jelenet, ahogy könyörög, hogy Karenin egyezzen bele a válásba, és Betsyként ismételgetett magabiztos „Igggeeen”-jei is ott ragadnak az ember fülében. Mátrai Lukács Sándor is kettős szerepben van jelen, ő a feleségét megcsaló Sztyepan, és Anna megcsalt férje is. Pontosan megrajzolt hideg és racionális Karenint látunk tőle, akinek nem a lelke sérül, hanem a konvenciókhoz, a bevett formákhoz ragaszkodása, és így az önérzete szenved csorbát. Valamennyien viszonyulnak hozzánk, nézőkhöz is, elérik, hogy a játék részesének érezzük magunkat, ne „csak” nézőnek.  

A sokszor feldolgozott klasszikusokból mindenkinek megvan a maga kedvenc filmje, színpadi változata. Nem csodálkoznék, ha azok közül, akik eljutnak a KuglerArt Szalonba, többeknek ez lenne a saját, külön bejáratú Anna Kareninája. Nekem most ez lett. Ahogy ül a mellettem levő széken, és egy Petri-kötetet olvas – bár lehet, hogy akkor éppen összefolynak a szeme előtt a sorok. A Körülírt zuhanást, ha jól láttam. De itt ránk bízzák, hogy Anna zuhanjon-e a végén.

Trojka Színházi Társulás: Anna Karenina (befejezetlen története – Love is the answer)

Lev Tolsztoj Anna Karenina című regénye alapján a színpadi szövegkönyvet írta: Balassa Eszter.

Játsszák: Gryllus Dorka, Eke Angéla, Bárnai Péter, Mátrai Lukács Sándor, Nagy Dóra, Soós Attila.

Jelmeztervező: Szlávik Juli. Dramaturg: Balassa Eszter. Rendezőasszisztens: Piróth Kinga. Rendező: Soós Attila. Producer: Gáspár Mihály László.

KuglerArt Szalon és Galéria, 2018. március 3.