Turbuly Lilla: Kiforogja magát

Szabó Magda: Régimódi történet

Varga Mária új színekkel tudja gazdagítani Rickl Mária karakterét.

Úgy adódott, hogy egy héten belül két Tasnádi Csaba-rendezést is láttam. Nagyon különböző előadásokat, amelyekről a néző színlap nélkül biztosan nem gondolná, hogy ugyanaz a rendező jegyzi mindkettőt. A közös pont a rendező személyén kívül talán az, hogy mindkettő családi történet. Míg azonban Szabó Magda ma már klasszikusnak számító regénye az író családtörténetét dolgozza fel realista eszközökkel, a Pinceszínházban bemutatott Paravarieté (amelynek szerzője a rendező testvére, Tasnádi István) éppen a hagyományos családképet trollkodja szét a maga abszurd módján. A Paravarieté kamaraszínházi előadás bátrabb színházi eszközökkel, a Régimódi történet viszont a székesfehérvári nagyszínpadon került színre, a realista családtörténethez igazodva klasszikusnak mondható eszköztárral.

regimodi1Varga Mária és Kuna Károly / A fotók forrása a Vörösmarty Színház honlapja (vorosmartyszinhaz.hu) / Fotók: Kiss László

(Zárójelben hozzá kell tennem, hogy a két előadás arra is példa, hogy mennyire nem csak az értéken múlik egy előadás sikere, élete és halála. A Paravarietét a maga műfajában éppen olyan jó előadásnak gondolom, kiváló színészi alakításokkal, mint a Régimódi történetet. Ehhez képest az utóbbit nagyszínpadi teltházzal játsszák, az előbbin voltunk talán negyvenen, harmadáig sem töltve meg a Pinceszínház kicsinyke nézőterét. És hiába, hogy az a negyven néző lelkesen tombolt a végén, ne legyen igazam, de ilyen látogatottság mellett nem jósolok hosszú jövőt az előadásnak.)

De vissza a Régimódi történethez! A közel három és félórás előadás a regényt nem ismerőknek is jól követhető, a figyelmet végig fenntartja, talán csak a vége felé merül fel a nézőben, hogy egy negyedórás húzással még feszesebb lehetne. Az előadás középpontjában három nőalak áll: az abszolút főszereplő Rickl Mária, Gizella lánya és unokája, Jablonczay Lenke. A többi szereplő esetében nem saját élettörténetükön, hanem a három nőhöz való viszonyukon van a hangsúly.

regimodiVarga Lili és Varga Gabriella

Az előadás sokszor és jól használja a forgószínpadot. Az egyes jelenetek között állóképekkel érzékeltetik az idő múlását, a szereplők közötti kapcsolatokat és azok változását, bár ezeket az állóképeket ebben az esetben forgóképeknek kell elképzelni. (De van valódi állókép is az előadásban, ez a műfaj még a múlt század elején is divatos volt a műkedvelő színjátszók körében. Talán innen, a regényben is szereplő állóképből jött az ötlet, hogy a „forgósított” változatát használják.) Az egyes helyszíneket néhány jellegzetes bútordarab jelzi, így a színpad mindig levegős, hagy teret a színészi jelenlétnek. Varjas Zsófia jelmezei feltűnés nélkül, a szó legjobb értelmében szolgálják a karaktereket.

Ez az előadás igen nagy részben a Rickl Máriát játszó Varga Máriára épül, az ő jutalomjátéka. A szerepre alkalmas színésznő nélkül a Régimódi történetet kár is lenne színre vinni. Varga Mária nemcsak hogy alkalmas rá, de új színekkel tudja gazdagítani a karaktert. Ez a Rickl Mária egyáltalán nem rideg és érzéketlen. Kemény, szigorú asszony, akinek muszáj volt keménnyé és szigorúvá válnia, de közben nem vesztette el sem a humorát (még ha ez legtöbbször ironikus, kesernyés humor is), sem az emberségét. Vérbeli kereskedő, a valamit valamiért híve, de nem könyörtelen, ha annak látszik, akkor sem szándékoltan az. Mindez ott van Varga Mária játékában, ahogy a karakter maga előtt is szégyellt ellágyulásai is. Egyetlen jelenetben tűnt kicsit kitettnek, direktnek az a fájdalom, amit a színpadon egyedül maradva mutatott, de ezt az alig fél percet leszámítva végig hitelesen, nagy belső erővel létezett a színpadon.

regimodi6Ballér Bianka és Varga Mária

Jó látni Varga Lili önironikus, sprőd, mégis mélyen érző Gizelláját. Ballér Bianka személyében pedig egy szabálytalanságában izgalmas fiatal színésznőt találtak Jablonczay Lenke (és az első felvonásban Lenke anyja, Gacsáry Emma) szerepére. És ha az előadásban ez a három nőalak viszi is a prímet, a sok szereplőt mozgató játék egy jó formában lévő társulat képét mutatja. Ki kell még emelni Kuna Károlyt és Kádas Józsefet, akik apát és fiát, két életüket és családjuk anyagi-erkölcsi hozományát elpocsékoló lézengőt játszanak, a karakterek vonzását, szerethetőségét is megmutatva. Nagy Péter Hoffer Józsija különösen a Lenkétől való búcsú jelenetében emlékezetes. Varga Gabriella szolgálója fél életen át kíséri a családot. A színésznő a szolgalét élhetőségét és élhetetlenségét, folyamatosan gyűlő keserűségét mutatja meg szép ívű alakításában. Závodszky Noémi tartással, méltósággal bíró nagyasszonyt formál Gacsáry Emma nagyanyjából, aki így méltó ellenfele Rickl Máriának.  

Ritkán járok a Vörösmarty Színház nagytermében, nem volt alkalmam kitapasztalni az akusztikáját, de furcsa módon, az ötödik sorban ülve az első felvonásban mintha egy hangfogó működött volna a színpadon. Nem egy vagy két színésznél, hanem szinte mindenkinél fülelni kellett, hogy ne szalassza el az ember a szöveg egy részét. Még furcsább, hogy ez a jelenség a második felvonásra megszűnt, így, gyanítom, mégsem az akusztikával lehetett a gond.

regimodi5Ballér Bianka és Nagy Péter

Pedig érdemes minden pillanatra és minden mondatra odafigyelni, mert a Régimódi történet érvényesen és élvezetesen szólal meg Székesfehérváron. És egyáltalán nem tűnik régimódinak, mert nem panoptikumot, hanem emberi kapcsolatokat, ma is átélhető érzelmeket, élethelyzeteket mutat meg hitelesen.

Szabó Magda: Régimódi történet

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Játsszák: Varga Mária, Ballér Bianka e.h., Kuna Károly, Varga Lili, Lábodi Ádám / Kádas József, Kerkay Rita, Varga Gabriella, Závodszky Noémi, Váradi Eszter Sára, Blaskó Borbála, Palla Szabina, Soltész Rita, Nagy Péter, Sághy Tamás, Tűzkő Sándor, Juhász Illés, Kozáry Ferenc, Kelemen István, Kricsár Kamill, Béres Gréta / Szilágyi Dóra.

Díszlet: Safranek Zita. Jelmez: Varjas Zsófia. Videógrafika: Csontó András. Dramaturg: Perczel Enikő, Balázs Júlia e.h.. Koreográfia: Blaskó Borbála. Ügyelő: Horváth Iza. Súgó: Palla Szabina. Rendezőasszisztens: Kerekes Áron. Rendező: Tasnádi Csaba.

Vörösmarty Színház, 2018. április 19.  

 

© 2016 KútszéliStílus.hu