Szekeres Szabolcs: Az én önmagam nélkül

Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos -

…a mardosó félelem mechanizmusáról szól, amelynek megtapasztalásához természetesen nem kell feltétlenül a sztálini Szovjetunióba képzelni magunkat.

A halál árnyékában Podszekalnyikov felhívja telefonon a Kreml urát. Emberünk úgy érzi, hogy ő megteheti, hiszen majdhogynem a túloldalról nézi a világot. Ám bármelyik történelmi kort nézzük is, a Kremlhez fordulni kéretlenül, nos, ez sohasem számított veszélytelennek, főleg nem volt az az 1920-as években, amikor Sztálin vezette az akkor Szovjetuniónak nevezett államot. A munkára vágyó, és az önbecsülését visszanyerni kívánó Podszekalnyikov, akire eddig soha senki nem figyelt egy kicsit sem, most elmondja a telefonban, hogy mennyire nem szereti Karl Marx műveit.

Öngyilkos 01Fotók: Mészáros Csaba

Goloscsapov (Andrássy Máté), a forradalom előtti orosz értelmiség egyik jeles képviselője szerint bőven akad lehetőség a munkára a hősi Szovjetunióban, csak a protekció kevés az állások betöltéséhez. Támogató ismeretségek nélkül pedig lehetetlen elhelyezkedni, ehhez még csak nagyobb belátás sem szükségeltetik, mert annyira egyértelmű.

A hasonló jelenetek miatt sem mutathatták be annak idején a sztálini rendszer gyilkos kritikájaként olvasható Az öngyilkost, Nyikolaj Erdman 1929-ben írt és játszódó darabját. Pedig még Sztanyiszlavszkij is írt levelet a Gazdának, hogy legyen elnézőbb a tehetséges színpadi szerzővel, de mindhiába. A vígjáték 1969-es, göteborgi ősbemutatóját a Szibériát megjárt szerző épphogy megélte.

Öngyilkos 15Fehér László

A Forte Társulat a Szkéné Színházban látható előadásának rendhagyó módon a fő jelentésképző, és egyetlen díszleteleme az újság többféle transzformációja. A papírok előbb megbízhatóan takarják az arcokat, később zizegnek, gyűrődnek, eldobhatók, téphetők és még tovább szaggathatók, sőt nemegyszer el is fogyaszthatók. A fecnik és a kisebb-nagyobb maradványok ellepik a színpadot, nem könnyítve ezzel a színészek dolgát. Nemegyszer válik csúszóssá a játéktér, a főszereplő mintha strandcsúszdán ülne, olyan ütemben, gyorsulva rohan Az öngyilkos a végkifejlet felé.

Vaskos IKEA-katalógus fényképei az egyébként szinte teljesen üres tér „vagyontárgyai”. Az újságok és híreik állnak az életbeli lehetőségeiktől megfosztott szereplők és a darabbeli világ között. Podszekalnyikov megnyalja a hüvelykjét, de a lábujjaival lapoz Theodor Hugo Schultz hangművész „könyvében”. Odaadó felesége, Maria Lukjanovna (Földeáki Nóra) az olvasás közbeni szemmozgást imitálja lábujjaival. A papírvilág működik nagy vonalakban, de a darabbeli miliőt felemásan teremti meg, és nem mindig mutat túl önmagán.

Öngyilkos 16Földeáki Nóra

Erdman a lendületes darabjában ontológiai mélységeket hihetetlen könnyed formában illeszt a cselekménybe. Egy életképből indul a kisember véget érni nem tudó rémálma. Horváth Csaba rendezése jó ütemű játékot eredményez, nem egy alkalommal a túlhajtott mozdulatok adják az alapvetően verbális humort működtető komédia színpadi poénjait. Például amikor a kotnyeles, minden lében kanál anyóst, Szerafima Iljinyisnát (Pallag Márton) nyakon vágják, a színész hosszan imbolyog marionettbábuként, míg újra visszanyeri az egyensúlyát.

Öngyilkos 19Kádas József, Blaskó Borbála és Andrássy Máté

A félelem szavaitól, kiáltásaitól a test beszédes reszketéséig, rázkódásáig tart oda és vissza Fehér László alakítása. Podszekalnyikov különösen ihletett percei azok, amikor Hamlet „lenni vagy nem lenni” monológját idézően gondolkodik hangosan arról, hogy vajon mi várna rá a néma tartományban, ahonnan még nem tért meg utazó, ha valójában engedne a többiek nyomásának, és elsütné a pisztolyát. A haláltól borzadó Akárki élénk gesztusaival és a szöveg filozófiai mélységével teszi Fehér cinkos beavatottá a publikumot. Te sem menekülsz, hiába is reménykedsz, kacsint ki ránk képletesen szólva. Én önmagam nélkül, mondja, és megvizsgáltatja velünk az élet megkerülhetetlen kérdését.

A mellékszereplők közül kiemelendő Nagy Norbert Viktor Viktorovics, a népies költő szerepében. Ökrös Csaba hegedűje kíséri a Holt lelkek című regény zárlatának parafrázisát. Az élőzene énekhangot feltételez, de attól nagyszerű a jelenet, hogy Nagy afféle, enyhén kántáló ritmusban mondja a prózát, mintha dalt hallanánk. Így idéződik meg Csicsikov, Gogol hőse, megállíthatatlanul száguldva trojkáján a végtelen pusztán át, mindent maga mögött hagyva, megittasulván attól, hogy mégiscsak hatalmas dolog orosznak születni erre a világra.

Öngyilkos 18Pallag Márton és Krisztik Csaba

A Forte Társulat és Szkéné Színház közös vállalkozása a mardosó félelem mechanizmusáról szól, amelynek megtapasztalásához természetesen nem kell feltétlenül a sztálini Szovjetunióba képzelni magunkat. Néha közel, olykor meg enyhén távol érezzük magunktól az egyébként szórakoztató történetet. Podszekalnyikov végigfut az úton, amelyen sem megállni, sem visszafordulni nem tud. Mi fellélegezhetünk, hogy talán van még időnk.

Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos

Jelmeztervező: Benedek Mari. Dramaturg: Rácz Attila. Zene: Ökrös Csaba.

Fény: Payer Ferenc. Rendezőasszisztens: Stangl Franciska. Produkciós vezető: Kudron Anna. Rendező: Horváth Csaba.

Szereplők: Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Fehér László, Földeáki Nóra, Hevesi László e.h., Kádas József, Krisztik Csaba, Nagy Norbert, Ökrös Csaba, Pallag Márton.

Szkéné Színház, 2018. június 20.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu