Szekeres Szabolcs: Love story

Leonyid Zorin: Varsói melódia –

Eléggé ritka, hogy kétszereplős darabban egyértelműen a színésznőé a hálásabb szerep.

Együtt hallgatják Chopint Moszkvában, nem sokkal a második világháború befejezése után. A lengyel lány szálfaegyenesen feszít a székében, és érzékelhetően mélyen átéli a muzsikát, olyannyira, hogy kicsit később elérzékenyül. A lazán keresztbe rakott lábakkal ülő orosz fiút nem ragadják magával a hallottak, neki nem a zene, hanem maga a tény a fontos, hogy egyáltalán bejutott a zeneakadémia hangversenyére. Egy alkalommal még tapsolni is kezd, amikor rosszul hiszi azt, hogy már befejeződött a darab.

varsói melódia3Tompos Kátya és Adorjáni Bálint / Fotó: Takács Attila

Leonyid Zorin 1967-ben írt, Varsói melódia című darabja a véletlen sorsfordító erejéről szól, hiszen sohasem lehet tudni, hogy melyik, elsőre talán jelentéktelennek tűnő eseményből mi lesz. Előfordulnak, na, nem túl gyakran, azok a csábító lehetőségek, amelyek az egész további életünkre hatással lesznek, és hiába tudjuk, hogy nem kellene elengedni a másikat, valahogyan mégsem tudjuk megtartani a kedvest. A darabbeli szerelmespárnak ez azért nem lehetséges, mert a Második Világháború után szovjet állampolgár nem köthetett házasságot más országbelivel, sőt az „idegeneknek” el kellett hagyniuk Sztálin birodalmát.

A Varsói melódiát most Kocsis Gergely vitte színre a Hatszín Teátrumban. Látszik, hogy eredeti hivatása szerint színész kormányozta a színpadra a darabot, mert Kocsis felesleges kitérők nélkül engedi hatni a romantikus sztorit, amely nem marad adósa a publikumnak szép és meghitt pillanatokkal sem. Az egyfelvonásos erőtlen zárlata azonban elégedetlenséget hagy bennünk, mert itt nem éreztetik eléggé, hogy a két ember az esetleges közös, boldog élet visszahozhatatlan esélyét veszíti el most már végleg.

Varsói melódia Pénzes Kristóf 31Adorjáni Bálint és Tompos Kátya / Fotó: Pénzes Kristóf

Eléggé ritka, hogy kétszereplős darabban egyértelműen a színésznőé a hálásabb szerep. A tanítani való ütemérzékkel játszó, gyönyörűen éneklő Tompos Kátyát nem lehet eléggé szeretni Helga alakítójaként. A legtöbbször az ő szerepbeli akcentusa és a hosszabb megszólalásai végén nagy-hirtelen feltett, egyszavas kérdései adják az előadás kedves humorát. Majd minden mondatának az utolsó szótagjára kerül a nyomaték. Így kapnak játékosan kérdő hangsúlyt még az elvileg kijelentő mondatai is. Az idő múlását, a már érett nő fiatalkori álmainak elvesztését is érvényesen hangsúlyozza az alakítás.

Adorjáni Bálint meggyőzően tud jelen lenni, úgy, hogy közben a partnert nagyvonalúan előreengedi. Egy emlékezetes szituációban a borászként dolgozó Viktor 10 év elteltével találkozik újra Helgával. A férfi elfojtott érzelmeiről az összeszorított száj, a zsebre dugott kéz és a könnyes szem árulkodik, miközben Helga az érintéséért rimánkodik.

Varsói melódia Pénzes Kristóf 30Adorjáni Bálint és Tompos Kátya / Fotó: Pénzes Kristóf

Szinte napra pontosan fél évszázaddal ezelőtt mutatta be a Nemzeti Színház a Varsói melódiát. Iglódi István rendezésében Törőcsik Mari és Sztankay István játékát hosszú éveken át, sok-sok estén át élvezhette nemcsak a magyar közönség. 1970-ben ugyanis Moszkvában és Leningrádban (mai nevén: Szentpétervár) aratott hatalmas sikert a társulat. Nehéz lenne megjósolni, hogy vár-e ekkora széria a mostani bemutatóra, de annyi bizonyosan állítható, hogy aki kellemes, gondűző estére vágyik, nem választ rosszul az előadással.

Leonyid Zorin: Varsói melódia

Fordította: Radnai Annamária. Díszlet, jelmez: Kálmán Eszter. Rendező-asszisztens: Kis-Kádi Judit. Rendező: Kocsis Gergely. Producer: Orlai Tibor.

Játsszák: Tompos Kátya, Adorjáni Bálint.

Hatszín Teátrum, 2018. szeptember 14.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu